2019 július 19., péntek
Forrás: aktualis.blogstar.hu

Polgári Szilvia: Őszintén, számít hogy olasz, vagy épp spanyol partokon kötnek ki az NGO-hajók? – interjú

Share

Angela Merkel fogcsikorgatós alkut volt kénytelen kötni belügyminiszterével, Horst Seehoferrel, s a német testvérpártok megállapodása nyomán született egy alku, amely szerint hotspotokat, tranzitzónákat, vagy az előbbieknél jóval kifinomultabb elnevezésű, azaz „valamilyen” objektumokat épít Németország az Ausztriával közös határára. A balkáni migrációs útvonal megújulni látszik, s bár a Földközi-tengeren az olasz szigorítás nyomán nehézkessé vált az illegális bevándorlók számára az itáliai partraszállás, de ne feledjük, az Európai Unió tengeri határai más érintett országokban még nyitottak. Vajon az unió egészének szempontjából számít-e, hogy olasz, vagy épp spanyol partokon kötnek ki az NGO-hajók? És vajon hogyan érinti mindez a V4-ek szövetségét, azon belül is Magyarország mindvégig kitartó, következetes álláspontját a migráció kérdésében? Netán engedmények tételébe kényszerülhetünk végül? Kérdéseinket ifjabb Lomniczi Zoltán alkotmányjogásznak tettük fel.

Németország a 2018-as évben is kulcsszereplője az Európát célzó migrációnak. A kormányzó pártok között belpolitikai kényszerből született kompromisszum pontosan mit takar? Hogyan fognak kinézni a határra tervezett objektumok, a sajtóban zárt, illetve nyitott tranzitokat is említettek, kik kerülnek oda, azaz a gyakorlatban miként fest majd mindez?

Nem tudni, hogyan festene a július eleji CDU–CSU kompromisszum gyakorlata. A rendelkezésre álló adatok szerint csak három oldalról zárt – de visszafelé bármikor elhagyható – magyar tranzitzónával szemben, a bajor–osztrák határra tervezett német tranzitcentrumok teljesen zártak lennének, ami sokkal inkább felveti a mozgásszabadság polémiáját, mint a magyar megoldás – az uniós szabályozással való összhangot is meg kell vizsgálni. Az illegális bevándorlók mozgásának korlátozása a kifejezett cél, amíg az adataikat nem ellenőrzik. A gyakorlatban mindez kérdéses, ahogyan az is, hogy miként tudják majd kiutasítani a Németország területén tartózkodó, de jure „nem belépettnek” számító migránsokat. A migrációs válságkezelés kapcsán, a CSU eredetileg az Ausztriába történő egyenes visszaküldést javasolta, de a tranzitcentrumok realizálása is megköveteli az osztrák féllel való megegyezést. A dublini rendelet szerint az EU-ba belépésnél valóban az első érintett tagországok Görög-, Spanyol- és Olaszország lennének illetékesek.

Mi a helyzet jelen pillanatban a balkáni útvonalon?

E téren sincs egyelőre végleges megoldás. Az utóbbi időszakban új balkáni útvonal nyílt meg Bosznián keresztül, amely lehetőségként szolgálhat a Közel-Keletről, Ázsiából és Afrikából érkező migránsok számára, ezt adták hírül tavasszal bizonyos sajtóforrások. A korábban használt balkáni útvonalat 2016 márciusában a Törökország–EU paktum keretében sikerült lezárni, és a közelmúltig kerülték még a migránsok a boszniai hegyeken való átkelést is. Ehelyett inkább Szerbián keresztül választottak útvonalat, mielőtt a horvát és a magyar hatóságokat akarták volna kijátszani, és az Európai Unió területére bejutni. A mostani alternatív útvonal Görögországból Albánián, Montenegrón és Bosznián keresztül vezet. Ezt elemzők szerint fegyver- és a kábítószer-kereskedők is használják, vagyis feltételezhető, hogy embercsempész-hálózatok is létrejöttek, ami jelentősen megnehezíti a migráció hatékony uniós menedzselését.

Sokan ujjongva fogadták az olasz döntést, amely szerint nem engedik kikötni a továbbiakban az NGO-k hajóit, de félve kérdezem: nem teljesen mindegy az unió szempontjából, ha azok itt-ott-amott, azaz egyéb uniós országban, például Spanyolországban mégis kikötnek?

A földközi-tengeri útvonallal kapcsolatosan valóban kevésnek bizonyulhat az olasz szigorítás. Bár Olaszország bekeményít a közép-mediterrán, valamint a Puglia–Calabria útvonalon, az őt érintő útvonalak eredményes lezárása esetén is, Európába a Földközi-tengeren továbbra is érkezhetnek migránsok a politikai álláspontok különbözősége miatt. Ez főleg a nyugat-afrikai útvonalat jelenti, a nyugat-afrikai országokból induló tengeri átjáróval a Kanári-szigetekre, azaz Spanyolország területére, valamint az ún. nyugat-mediterrán útvonalat – tengeri átjáróval – Észak-Afrikától Spanyolország déli partvidékéig, beleértve a Ceuta és Melilla határain át tartó szárazföldi útvonalat is. Vagyis hiába az olasz ellenállás, egyéb migrációs útvonalak révén, az Ibériai-félszigeten keresztül továbbra is „nyitott” maradhat Európa.

Mindezek fényében Magyarország a V4-ekkel karöltve vajon képes lesz megtartani a kezdetektől következetesen képvisel álláspontját, vagy kénytelenné válik bizonyos, akár anyagi, vagy humanitárius engedmények megtételére?

A V4-álláspont valószínűleg a kompromisszumos út lesz. Ausztria, illetve Bajorország részben újszerű migrációs megközelítése, és az olasz álláspont változása nagyban segíti a V4-ek, köztük Magyarország érdekérvényesítését, így a magyar fél a következő évekre javíthatja „alkupozícióját”. Bár Brüsszelben hol finoman, hol keményebb eszközökkel kívánják befolyásolni a régió országait, vannak kérdések – így az álcivil NGO-kal kapcsolatos határozottabb fellépés, és az illegális migrációval és az embercsempészettel szembeni küzdelem – amelyekben nincs helye egyezkedésnek. Meggyőződésem, hogy a visegrádi országok szoros szövetsége nemcsak a résztvevő államok, hanem az EU jövője szempontjából is kulcskérdés.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Polgári Szilvia

Polgári Szilvia író, publicista, szerkesztő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomázott történelemből és szerkesztésből, előtte pedig grafikát és tipográfiát tanult. 2009-ben publikálta kisregényét, Én, Marcus címmel; ezt követően számos történeti dolgozata jelent meg online. 2016-ban az Aetas Történettudományi Folyóirat közölte Hamvasztás Magyarországon című tanulmányát.
Share

Esetleg más?

Nagyszombati csend

  Csend van, nem történik semmi sem, a Messiás sírjában pihen, az apostolok ajtók mögött …

4 hozzászólás

  1. Bonc orvosi jegyzőkönyv

    A halott neve: Igazság. A halál beálltának időpontja nem állapítható meg. A tetem feltalálási helye: a városi szemétdomb szélén, újsághalmokon feküdt. A tetem leromlott, oszladozó állapotában is sokak számára elviselhetetlen volt. A maradványt kicsavart állapotban találták, arca a haláltusától eltorzult. Részei elváltak egymástól, és külön-külön is vádló bizonyítékai a gyilkos hazugságának.
    A halál oka: fulladás, melyet hosszan tartó, kínzó elhallgatással véghezvitt fojtogatás idézett elő. A nyilvánosság megvonása, a bűnökkel való együttélésre kényszerítés okozta idegkimerülés következtében rendkívül leromlott állapot.
    Állandóan eltitkolták a létezését, sötétzárkában tartották, ócska, kis megvesztegetett, vagy megfélemlített szerkesztőségi szobákban. Soha nem engedték fényre derülni, így rossz kedélyű lett. Soha nem engedték megmutatni. Lesoványodva, meggörbítve, befeketítve sem. Helyette kövér, vaskos, felcicomázott hazugságokat állítottak a nép elé példaképnek. És a nép tódult a zsíros, kézzelfogható valóság után. Mára kipukkadt az ideál. Sovány, üres mellét dühvel rágják a becsapottak. Állandó stresszben élt, mi lesz, ha mégis kitudódik. Ez elpusztította a nép idegeit, a valóság és a jó érzékelőit. Hamis képzetek, ideológiák kerítették hatalmukba. Összezavarodott, egyensúlya megbomlott és állapota a skizofréniáig fokozódott. Érdekes módon dührohamot negyven év óta nem kapott. Negyven éve, amikor rohama volt, nagyon megverték, megalázták.
    Azóta óvatos, szégyellős, alázatos, bujkáló lett. Akkor telepedett rá a gyilkos kór, a „szocializmus igazsága”, amely felőrölte az egészségét, és amely a végső pusztulásához vezetett.
    Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Az igazság olyan a társadalomnak, mint az embernek a szem. Szem nélkül nem látjuk meg a valóságot. Folyton mindenbe beleütközünk. Beleesünk minden válsággödörbe, és nem látjuk meg az igazi kapaszkodót. Azt a kötelet, amin az Ő gyilkosait kellene felhúzni.
    Megjelent, Kórboncnoki jelentés címmel a Magyar Fórumban

    • Élünk még, sorsunk mostoha

      Élünk még, sorsunk egyre mostohább,
      Uralkodnak rajtunk diplomás ostobák!
      Élünk még, rém hazafias a jelszó,
      Vérünk, verítékünk, nékik csak adó!

      Élünk még: polgáros mézes madzagot
      Lóbál néked, ki meggazdagodott.
      Élünk még: ragyog az aranyborjú
      Alul bőg, áhít az emberborjú.

      Élünk még, így kell ennek lenni?
      Dolgozunk, és miénk a semmi!
      Élünk még: de vajon minek?
      Ez nem jut eszébe senkinek?

      Élünk még, és eltűrjük a herét,
      Szittya, kuruc, felejté fegyverét
      Élünk még, alázatos szolgaként,
      De kinek, és minek e szolgalét?

      Ha munkát nem is, kenyeret
      Gazdáid még löknek neked!
      Legyen, ki autóját csodálja
      Éhes nép fi kimegy a világba

      Pusztája szül: kancsal délibábot,
      Visszasírja a Moszkvai bábot,
      Aki legalább sovány kenyeret
      Adott néki, hazug kölcsön jólétet

  2. Polgári Szilvia író, publicista, szerkesztő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán diplomázott történelemből Ennyi téves baromságot ott tanult volna?

    Tudás és tapasztalat Mankó és korlát
    Mindennapos tapasztalatunk: a másik ember, a beszélgető partner véleménye mögött felfedezhető a beállítódás. Durvábban az előítélet.
    Természetesen ez fordítva is igaz. A mi (az én) véleményünket Ő veszi hamarabb észre, és Ő is előítéletnek minősíti. Ha mondunk valamit, az gondolat, és ezzel eláruljuk gondolkodásmódunkat. A gondolkodáshoz ismeretek kellenek. Ezeket úgy alkalmazzuk, mint a kézműves a maga szerszámait, vagy a számítógép a szoftvereit, programjait.
    Tehát a számítógépes hasonlatnál maradva, az agyunkat (a memóriát) meg kell tölteni ismeretekkel ahhoz, hogy azt működtetni tudjuk. Ahhoz, hogy ne legyünk csak, „számítógép”, kellenek a nevelési eszközök, a viselkedés, az erkölcs szabályai.
    Az ismeretek megtanulásával programokhoz jutunk, amelyek megkönnyítik, meggyorsítják a működést. Egyben egyfajta beállítódás is létrejön, kialakul. Ezt tapasztaljuk a működés, beszélgetés közben. A beállítódás az egyénre jellemző gondolkodási, (vagy viselkedési) készenlét, amely a tanulás, és a korábbi tapasztalatai alapján jön létre. A beállítódás alapvetően meghatározza a véleményalkotási folyamatát, a környezeti ingerekre adott válaszát. Ha valakit jobban megismerünk, megismerjük az „esze kerekének járását”, a gondolkodási sablonjait, sémáit. A figyelmi beállítódás megszabja, hogy az egyén a környezetéből milyen információkat vesz fel, és melyeket hagy figyelmen kívül.
    Szokás azt mondani, hogy csak azt hiszem el, amit látok. Fordítva azonban még inkább igaz: csak azt látjuk (meg) amit hiszünk! Azt vagyunk képesek észlelni, aminek észlelését sémáink lehetővé teszik!
    A séma valamilyen állandó, de töredékes elrendezési formát sugall, és nem jelzi azt, ami az egész fogalomban alapvető, nevezetesen a múltbeli ismeret, (a beállítódás) amit összességükben magunkkal cipelünk, ami szerint az aktuális gondolatunk megszületik. Az új séma kialakulásának pillanata a hirtelen megértés örömét nyújtja. Ezt az érzést AHA élménynek is szoktuk nevezni. (A fel-és megismerés élménye). A megértés a gondolatok egybeszerveződése. Mondhatjuk így is: a séma összeállítása.
    Ez egybevág azzal az észrevétellel, hogy csak olyan dolgokat vagyunk képesek észlelni, amik megfelelnek meglévő megismerési sémáinknak!
    Ezeknek, a sémáknak a tárházát nevezzük hosszú távú memóriának (HTM) a puffert pedig, amely akár a külvilágból, akár a HTM-ből képes információt felvenni, rövidtávú, memóriának, (RTM). Az ebben tárolt adatok csak addig állnak rendelkezésre, amíg tudatosan figyelmet fordítunk rájuk.” (Az agykontroll szerint ez is előhívható)
    Tehát a (gondolkodási) séma a korábbi ismeret, tapasztalat egyszerre mankó és korlát. Minél több ismeretünk van, annál több lesz a gátlás is. Amit tudunk, azon nem szoktunk gondolkodni. Pedig a kételkedés a megismerés szülőanyja. Most a konkrét idézet nem jut eszembe, de Descartes gondolatai szólnak erről, ami elindította a felvilágosodást. Ő írta elő minden gondolat igazságának felülvizsgálatát, amit mára hanyagolunk. Minél nagyobb memóriákkal rendelkezünk, (HTM RTM) és minél jobb ezek „bemadzagolása”, értsd az asszociációs logikánk, – tehát az egymástól távoli dolgok összefüggéseinek, azonos tulajdonságainak valamilyen ismérv szerinti kapcsolódásának felismerési képessége – annál rugalmasabb az agyunk! Ettől kaphatunk új felismeréseket, megoldásokat, a kis ötletektől a Nobel díjig!
    Ezen áll vagy bukik az egyes ember minősége. A politikusok minőségén az ország, országok és az emberiség életminősége, jövője, vagy jövőtlensége egyaránt!

    Az idézet Mérő László Észjárások című könyvéből való. Tanár az ELTÉN, Mérő!

  3. Emlékezzünk régi, előző “bevándorlóinkra
    A valóban nemzeti érdekű orosz cár üldözötteire!
    “Egyetlen ország sem engedheti meg magának a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlást, amely megrengetheti a társadalom alapjait. Fizikailag és másként is veszélyes. Joby Warrick, a Washington Post”
    Széchenyi „ez a népcsoport a jogtalanság „minden mindegy” hangulatában folyamodott csalásokhoz, amely a jobbágyság eladósításához, tömeges elárverezéséhez! (Lásd deviza hitel kormányzati kényszer rásegítéssel!) Úgy látja nem lett volna szabad az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas tömegekben beengedni őket, amelyikre egyik országban sincs példa!
    Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)*** “Kölcsey Ferenc: Országházi beszédéből!
    Ez az újonnan felduzzadt népcsoport, annyira idegen még a magyarságtól, másrészt akkora nagy gazdasági erő van a kezében, nagy részük német névre cseréli fel a galíciait!
    Nagy Magyarország, az ő tíz %-al éri el a lakosságban 51% magyarul beszélők arányát! 1920 idegen ajkú tömegek levágásra kerülnek! Magyarok is! Városi vállalkozó nép nyakunkon marad, arányuk egyből minimum meg duplázódik!
    “El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Liszt Ferenc
    “A zsidót felszabadítják, Magyarország az ő birodalmuk lesz, az új Paradicsom négy folyóval, három heggyel és a kettős kereszttel. És az Apokalipszisben én, szerencsétlen, főszerepet játszom.” Széchenyi

    Oroszország kegyetlenül nyomta a maga kazárjait. A galíciai kormányzat is fölébredt arra a tudatra, hogy a kazárt nem vallási szektának kell tekinteni, hanem antigazdasági elemnek. És ezen az alapon kezdte kezelni. Ellenőrzés alá vette, a kocsmát, a boltot, a hitelt, az üzérkedést. Szervezkedett társadalmilag. Védte a parasztot az élősdiektől. A hol csak lehetett, boykottálta a kazárt. 92. old
    Közvállalatban nem részesítette. Üzérkedésének a körmére nézett. Intézményeket alkotott
    a bennszülöttek ellenállási képességének fokozására.
    Oroszország tehát üldözte őket, Galiczia pedig húzogatta ki a gyékényt lábaik alól.
    Amott maradásuk nem volt, itt pedig az élet- feltételeket vonták meg tőlük.
    Mert nálunk minden meg van engedve, mihelyt a vétek magára öltheti a szabadság, palástját. Más népeknél a szabadság a nemzeti izmok kifejtésére szolgál. Tehát erőforrás. Nálunk a szabadság: gyöngeség. Mások okosan ragaszkodnak a szabadsághoz; mi majom-szeretettel viseltetünk iránta. Magunkat nem féltjük semmitől. A szabadságot féltjük mindentől. Korlátot, ki mert volna emelni a bevándorlásnak? Hiszen gyér népességünk szaporodik csak, ha bejönnek. Az uzsorát sem korlátozta akkor semmi. Vezéreink a szabadság elméletének védpajzsa alá helyezték az uzsorát. Liberalizmusunk irtózott attól a gondolattól, hogy a forgalom szabadságát bármily enyhe uzsora törvénnyel meggátolja. Összefügg ezzel a felfogással, hogy a csalás és hamisítás mai napig is csak magánvádra üldöztetik. Összefügg a földbirtoknak közönséges áruvá minősítése és ekként való szertelen mozgósítása. Összefügg a végrehajtásoknak és az árverezéseknek az, az istentelensége, mellyel a legnagyobb érték is potom áron csavarható ki a tulajdonos kezéből. Egán Ede Kazárföld szociográfia Kárpátaljáról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.