2020 december 6., vasárnap
Forrás: andromeda.hu

PolgárPortál: Szilveszteri kalamajka

Share

Kedves Olvasóink, Barátaink! Ismét eltelt egy év, s ahogy az az év utolsó napján lenni szokott, mindannyian igyekszünk felhőtlen, vidám perceket szerezni egymásnak. A PolgárPortál szerkesztősége játékra hívta Szerzőit, s Önök most e szilveszteri kalamajka végeredményét olvashatják – egy-egy bekezdést régi és új szerzőink tollából, szabadon választott témakörben, ám az alábbi hét szó kötelező felhasználásával: csepp, kapucni, robog, ellenben, hovatovább, zsáner, hangsúly. Ezúton kívánunk Önöknek felhőtlen örömet szilveszter napjára és áldott, boldog új esztendőt a 2018-as évre!

Callidus

Történetünk hőse Bendegúz nem volt szép ember, okos még annyira sem, ellenben olyan babonássággal áldotta meg az Úr, hogy mondhatnánk ideje javát álmai megfejtésének szentelte; reggel, éjjel, meg este, olykor még álmában is álmait fejtegette. Történt pedig egyik éjjel, hogy a mi Bendegúzunk Gyurcsány Ferenc tárgyalásán találta magát, pedig cseppet sem volt zsánere a bukott miniszterelnök. Hovatovább, mondjuk ki bátran, pojácának tartotta e sokak által nagyra becsült félnótást. Ebben az álomban hősünk a bírói pulpituson foglalt helyet, de nem talárt, hanem kapucnis pulóvert viselt, rénszarvasos díszítéssel a mellkasán, fején mikulássipka, zsebében pedig robogója kulcsa csörrent, ahogy lakáskulcsához ért, miközben feszélyezett zavarában felváltva vetette egyik lábát a másikra. Aztán hirtelen megpillantotta a vádlottat, de mielőtt az leülhetett volna a mi derék Bendegúzunk felpattant, Fletó karikás szemibe fúrta tekintetét, s vérfagyasztó hangsúllyal kiáltotta – életfogytiglan! Másnap reggel kipihenten ébredt és roppant elégedett volt éjjeli hőstettével, csak azt fájlalta kissé, hogy mindez egy múló álom volt csupán.

Csobai Vera

Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a robogó robogón mindig kapucni legyen a fejeden, mert hovatovább, egy csepp víz is nagy károkat okozhat a fejeken. Ilyenkor zsánerképek jelenhetnek meg szemünk előtt, és ebbe óhatatlan belebolondulhatnak a szegény menők. Ellenben, ha fejed védelmét imigyen szépen megteszed, kellemes, nyugodt és száraz lesz akkor bizton az életed – még esőben is. Ha e ruhadarab nálad még csak – sajna – jövőbeni álom, úgy azt ajánljuk néked, vedd meg most a drágát, leértékelt áron.

Gágyor Péter

Valami elmúlik ezen az éjszakán
holnap más reggel virrad.
Toron ülsz, vagy vacsorán?
az időben eltemeted önmagad.
Ellenben ha kísért az éjjel,
malomkövek darálják múltad
hovatovább földöntúli kéjjel
az emlékek cseppjei csörömpölve koccintanak.
Néha mondanád: még nem!
De a kusza idő soha nem áll meg
sem szerdán, sem pénteken,
e formátlan zsáner építi életed
és ne engedj a tékozló búnak.
A holnap az ismeretlen, a titokzatos
kapucnik a fejedről lehullnak,
szellőztess, nyiss ablakot,
az este eljön a Szilveszter éj
mikor elköszönsz a tegnaptól
és a reggel új élet, új év –
amíg csak a szíved zakatol.
Bejárod az ismeretlen vizeket,
nem vár kikötő, elrobog minden utazás
fölötted szirén szerelmek énekelnek

és minden hangsúlyuk feltámadás.

Heroes Never Die

Sose vártam el, hogy komolyan vegyenek. Hovatovább az ügyeletes bohóc szerepét játszom el ebben a szédületes tempóval robogó világban, nevetgélési szüneteket osztogatva az arra rászorulóknak. Nem tudom, hogy a hangsúly inkább a szüneten, vagy a nevetésen van-e, ellenben a hálásan mosolygó, vagy hangosan hahotázó közönség kedvelni látszik ezt az ugyan nem művészi, de annál őszintébben előadott, új zsánerű produkciót. Ami tulajdonképpen annyira mégsem új, hiszen már szüleim szemébe is könnycseppek tolultak, látván diadalittas arcomat, mikor az általam teljesen feleslegesnek kinevezett kapucnit sikeresen eltávolítottam a szép, piros télikabátomról. Talán ötéves lehettem akkor. Arra nem vennék mérget, hogy azok a könnycseppek a féktelen nevetés miatt jelentek meg anyukám szemében. Azóta sem változtam túl sokat, maximum kissé öregebb lettem. Komolyabb? Soha!

Hoppál Hunor

Az ember siet. A világ elhúz a fejünk felett, ezért sietünk utolérni – nemcsak a világot, hanem önmagunkat is. Mindenki robog valamerre, s még arra sincs idő, hogy zuhogó esőben felhajtsuk a kapucnit. A ma emberének nem zsánere a nyugodt élet. A hétköznapokban semmiképp sem. Ellenben ünnepekkor megállunk. Olyankor nyugvópontra jut mindennapos rohanásunk. Odafigyelünk egymásra, kicsit úgy érezzük, végre utol tudjuk érni a világot, és talán még önmagunkat is. Egy csepp nyugalom. Nem gondolunk az élet nagy gondjaira, hovatovább el is felejtjük azokat. A hangsúly a családi együttléten van. De mi lenne, ha nem csak ilyenkor állnánk meg? Ha nemcsak ünnepnapokon vennénk vissza a tempóból, hanem mindig? Ha tudnánk a szükséges mellett a fontos dolgokra is figyelmet szentelni? Ha nem a sietség határozna meg minket, hanem mi határoznánk meg, mikor kell sietni? Utópisztikus kép, de gondoljunk bele, milyen lenne. Talán még a kapucni felhajtására is lenne időnk az esős napokon.

Kézdiné Patakfalvy Katalin

Így Szilveszter este, s éjszakáján jobb volna hóesésben ünnepelni, és nem 2018 csepp esőt a nyakunkba, kapucninkba kapni! Ellenben nincs mese, az időjárás is úgy robog velünk, ahogy akar, pedig más a zsánerem. Nem ezt várnám tőle. Erről is a FIDESZ tehet, meg tán a magasságos ég. De hát akkor minek a KDNP, mint koalíciós társ, ha ennyit sem tud elintézni odafent? Talán kevés a vallásos műsor a médiában… Hovatovább azt kellene hangsúlyozni a fohászokban, hogy a modern kornak megfelelően hóágyúkat is bevessenek onnan a magasból, ha éppen nincs természetes hó. Bár előre hallom az ellenzéket: megint túlterjeszkedik az állam! Különben sem síel/szánkózik mindenki. Diktatúra, diktatúra! Úgyhogy maradjon minden úgy, ahogy van! Akár eső, akár hó, kell a koalíció! Boldog Új Évet!

Nagy Ervin

Seneca után szabadon – Ahogy időm lassan telik e világban, a hangsúly egyre inkább azon a csepp kis csenden van, mikor arcomra húzom kapucnim és nem törődöm a robogó világ zajával, hovatovább behúzódom lelkem kis odvába és ott keresgélek kedvemre, s majd végül ott lelem nekem tetsző, ellenben másoknak nem éppen zsáner jellemem. Mert a hangsúly már nem azon van, hogy mit szól a szomszéd, vagy a kapucnis, kalapos arctalan minket körülvevő cseppnyi tömeg, mely hol lelkesen szökdécselve, hol egymást gyűlölve robog a végtelen örökkévalóság felé, kinn, a felszínen igyekszik meglelni mindent, mit zsánernek” nevez, hovatovább végtelen vágyainak kielégítésére tör szüntelen, ellenben megkapni nem fogja sohasem, hanem itt, bennem. S mindezt Seneca leveleinek köszönhetem. “Óvakodj a piac szüntelen sürgésforgásától!” “Élj egészségben, Isten veled”, s sose feledd: “értékeid befelé irányulnak, kedves Lucilius, ifjú barátom!”

Pók Katalin

Feri, méltóságteljesen levette a ferencesek kapucniját, és kenetteljes beszédbe kezdett. Dübörög a gazdaság, hovatovább, robog, és itt lesz már a Kánaán. Beszédét hangsúlyokkal, hatásszünetekkel tarkította, ami az egekbe emelte hallgatóságát. Ő a zsánerem!- kiáltott egy lelkes hölgy, miközben visszapöckölte kiesni készülő műfogsorát.  Feri cseppenként adagolta a nektárt, hovatovább addig fokozta a hatást, míg lelkes tapsviharral kezdték ünnepelni a papnak készült szónokot. De hirtelen a szentből profánra váltott: „Ezt elkúrtuk! Hazudtunk reggel, délben, este!” Ellenben, nem tűrhetjük, hogy most ezek építsenek, felújítsanak, növeljék a GDP-t. Valamit tenni kell! Hazudjuk kórusban, hogy nincs demokrácia, nincs szólásszabadság, zsarnokság van! Fogjunk össze a rezsim ellen, majd vezetlek benneteket! Ki lehetne jobb, mint én, a többi mind tehetségtelen böszme. Köszönjük Feri!- szólalt meg Orbán. Jövőre is számítunk rád! BUÉK!

Sebes Gábor

Hovatovább tíz éve, hogy a Demokratikus Charta alapítói, köztük Konrád György újra kinyitották az esernyőt, hogy a náciveszély, a „barna eső” ellen védekezzenek. 1994-ben nyitották ki először. És most megint választások közelednek, megint eleredtek a cseppek. Kevés lesz a kapucni! A vonatok újra Auschwitz felé robognak. Ja, mégsem! Ellenben most a nácik az utolsó remény – hangsúly az utolsón… Konrád is így látja. És a magát emberijogvédőnek, antirasszistának, antifasisztának hazudó, kozmopolita baloldal összeforr a nacionalista, rasszista, antiszemita lózungokkal népszerűséget szerzett Jobbikkal. Vajon lesz-e kétszázezer magyar „demokrata”, akinek ez a zsánere?!

Sinka

Mi atyánk kivagy a mennyekben,
nem vigasz, én is kivagyok, ellenben
nem ellenedben érted.
Érted? Bomlik a dac értelmemben,
hovatovább égi veremben,
parázsló véremben.
Kint robog a lét, farol a nyár,
fehér kapucniban olvad a vágy,
cseppről cseppre,
hogy akarjak, régi vágyakat vakarjak
akaratlan.
Zsánerem magamba zárt háremem,
nevetve nevel a nemem.
Szóltál?
E hangnak van súlya, hangsúlya.
Fontos, hogy légy ott,
inkább itt létfontosabb e légyott.
Légyitt.
Nekem.
Roppantsd ki gerincem
szerintem.

T. Túri Gábor

Gyönyörű szentestei hangulat, ellenben mégis, milyen más ez, mint ötven évvel ezelőtt. Hovatovább ma már észre sem vesszük a különbséget, ötven-száz-százötven kilométereket utazunk a szeretteinkhez, csak hogy együtt lehessünk velük. Ebben a globalizált világban a családok is szétszóródnak, az egykori karácsonyi zsánerkép megváltozott. Már nem kucsmában vagy kapucnival a fejünkön tapossuk a havat a szomszédban lévő unokákhoz, hanem beülünk az autónkba, a becsomagolt ajándékokat pedig „bepréseljük” a csomagtartóba… Közben az anya az „anyós-ülésen” vigyázva a lába közé veszi a leveses fazekat, amelyben a kislánya – aki idestova már harminchárom éves – kedvenc levese lötykölődik és uzsgyi, már robog is a család az unokák felé. Aztán mikor megérkezünk, vigyázva visszük a gyerekeknek az ajtó felé az ajándékokat és a mama pedig az „értékes” levest, nehogy egy csepp is kilöttyenjen belőle. Hiszen a hangsúly a meglepetésen van, és van-e nagyobb öröm annál, amikor a sok finom ínyencség mellett ráadásként az Édesanya – és most már nagymama– főztje illatozik az ünnepi asztalon.

Varga-Bíró Tamás

Csepp ember csepp kapucnival fején
robog az úton, Szilveszter éjjelén.
Vajon hova? Tovább?
Hovatovább mosolya sem őszinte,
s ő szinte művi, mint egy zsánerkép.
Vajon miért? Vajon miképp?
Kiér az útelágazáshoz. Jobbra-e,
vagy balra forduljon mostan?
Hangsúlyozottan tétova; karja
széttárva, mint a feng shui.
Ellenben pont itt a hangsúly.
Mert az íznek illata, s a hangnak súlya van.
Csak az ostoba ember súlytalan.
S ahogy a régi mondás tartja:
„Ha nem viszket, az ember nem vakarja.”

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

Egy hozzászólás van

  1. Dékány Ilona

    Kedves ” Íródeákok !” Élvezettel olvastam az Ó-évi ráadást . Kívánom , hogy az Új–évben is töretlenül írogassanak –nekem is– , mert igen hasznos információkkal látnak el bennünket .
    ISTEN SEGÍTSE ŐNÖKET és MINDEN IGAZ magyar érzelmű hazánkfiát az ÚJESZTENDŐBEN !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.