2019 augusztus 18., vasárnap
Fotó: MTI

Pozitívan értékelik Magyarország migrációs politikáját

Share

Orbán Viktor múlt heti, a Kossuth Rádióban elhangzott rádióinterjúját szemlézte csütörtökön az amerikai jobboldali Breitbart című hírportál londoni kiadása, amely felidézi, hogy a Stop Soros törvénycsomaggal és az alkotmánymódosítás javaslatával a magyar kormány újabb eszközt mozgósított annak érdekében, hogy megállítsa a tömeges bevándorlást. Az íráshoz néhány óra alatt több száz hozzászólás érkezett: a legtöbb bejegyzés pozitívan vélekedik Magyarország migrációs politikájáról.

Népességcsere zajlik Európában, hogy a spekulánsok sokat kereshessenek – ezzel a címmel írt cikket csütörtökön a Breitbart című hírportál londoni kiadása. A címet a lap Orbán Viktor miniszterelnök múlt heti Kossuth Rádióban elhangzott interjújából idézi. Mint írja, a kormányfő arra emlékeztetett, hogy Soros György és az ő „hadserege” bevándorlást akar, az ideológiai motivációja pedig egy multikulturális Európa. A hírportál felidézi azt is, hogy a magyar kormány a Stop Soros törvénycsomaggal és az alkotmánymódosítás javaslatával újabb eszközt mozgósított annak érdekében, hogy megállítsa a tömeges bevándorlást.

A Stop Soros törvénycsomag és az alaptörvény-módosítás vitáját múlt héten tartották a parlamentben. Az igazságügyi miniszter nyitóbeszédében úgy fogalmazott: mindkét javaslat kiindulási pontja az, hogy meg kell védeni Magyarország biztonságát és függetlenségét. Trócsányi László hozzátette: a globális migrációs folyamatok szükségessé teszik, hogy pontosítsák a magyar állam egyes szervezeti és jogi kereteit.

A Breitbart Magyarországról szóló cikkéhez hozzászólók is hasonló véleményen voltak. Pár óra alatt több száz bejegyzés érkezett: a legtöbb komment a magyar migrációs intézkedéseket dicsérte.

Ausztria és Olaszország is a magyar módszert követi, végre jó irányba haladnak a dolgok – fogalmaz az egyik kommentelő. Volt, aki azt írta, hogy köszönet jár Magyarországnak és a magyar miniszterelnöknek, mert egyenesen beszél, és állja a sarat. Egy másik hozzászóló pedig kifejtette, hogy nemrég járt Európában, de sem Németországba, sem pedig Franciaországba nem térne vissza. Budapestre viszont – mint írta – szívesen ellátogatna, mert a magyar emberek törődnek a kultúrájukkal és biztonságukkal.

Az Amerikai Egyesült Államok örülne, ha olyan fal állna a déli határán, mint ami Magyarországot védi – ezt pedig a Breitbart egykori főszerkesztője, egyben Donald Trump amerikai elnök volt vezető kampánystratégája nyilatkozta május végén az M1-nek. Stephen K. Bannon szerint Magyarország hatalmas tragédiát került el a déli határon felhúzott kerítéssel.

A kampánystratéga Orbán Viktorral személyesen is találkozott a Parlamentben, és azt mondta: Magyarországot és miniszterelnökét azért érik folyamatos támadások, mert Orbán Viktor világpolitikai szereplővé lépett elő.

forrás: M1 Híradó / hirado.hu

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Úrnapja (Postcommunio – áldozás után)

Köszönöm, hogy áldozhattam, s mint méltatlanra nem sújtott le rám haragod.   Köszönöm a csendet, …

4 hozzászólás

  1. Sokadszorra nyilatkozom —bizonyára másokkal együtt !— , hogy végre felébrednek a világban azok , akik tehetnek valamit a migráció megállításáért . Külön értékelni kell , hogy az USA jelentős személye –, valamint Nagybritánia vezető újságja —–végre a brit nép is !— elismeri Miniszterelnök Úr évek óta hangoztatott migránspolitikáját ! Összefogással leszerelhető Merkel –Makron és minden szoclibes , —sőt még Soros is !— , aki erölteti a betelepítést .
    HA ISTEN VELÜNK , KICSODA ELLENÜNK ? Együtt legyőzzük a sátánt !

  2. A Magyarországi bevándoroltak, nem akarnak más bevándórlókat!
    Emlékezzünk régi, előző “bevándorlóinkra
    A valóban nemzeti érdekű orosz cár üldözötteire!
    “Egyetlen ország sem engedheti meg magának a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlást, amely megrengetheti a társadalom alapjait. Fizikailag és másként is veszélyes. Joby Warrick, a Washington Post”
    Széchenyi „ez a népcsoport a jogtalanság „minden mindegy” hangulatában folyamodott csalásokhoz, amely a jobbágyság eladósításához, tömeges elárverezéséhez! (Lásd deviza hitel kormányzati kényszer rásegítéssel!) Úgy látja nem lett volna szabad az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas tömegekben beengedni őket, amelyikre egyik országban sincs példa!
    Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. (A szatmári adózó nép állapotárul, 1830)*** “Kölcsey Ferenc: Országházi beszédéből!
    Ez az újonnan felduzzadt népcsoport, annyira idegen még a magyarságtól, másrészt akkora nagy gazdasági erő van a kezében, nagy részük német névre cseréli fel a galíciait!
    Nagy Magyarország, az ő tíz %-al éri el a lakosságban 51% magyarul beszélők arányát! 1920 idegen ajkú tömegek levágásra kerülnek! Magyarok is! Városi vállalkozó nép nyakunkon marad, arányuk egyből minimum meg duplázódik!
    Azokról a tömegekről beszélek, akik, szűretlenül, nyakló nélkül zúdultak a védekezni nem tudó, mert saját hatalmi akarattal és apparátussal nem rendelkező Magyarországra, oly módon, hogy azt semelyik ország nem tudta volna elviselni, és bármelyik országban társadalmi robbanást idézett volna elő. Később, a kiegyezés után, amikor már létrejött a magyar hatalmi apparátus miniszterelnököstül, mindenestül, akkor meg nemzetközi pénzügyi nyomással kényszerítették ki a magyar kormányoktól a zsidó menekültek befogadását: vagy befogadjátok őket, mondták az európai zsidó pénzemberek, vagy nem kaptok hiteleket a modernizációra. Így történt, hogy Magyarországon rendkívül magas lett a zsidó népesség aránya, a városokban még magasabb, Budapesten a huszonöt százalékot is elérte.

    “El fog jönni az a nap, amikor minden olyan népnek, akik között zsidók laknak, fel kell tennie a kérdést, hogy mindannyiukat kiutasítja; ez a kérdés az élet és halál kérdése lesz, az egészség vagy krónikus betegség kérdése, a békés létezés vagy az állandó szociális láz kérdése.” Liszt Ferenc
    “A zsidót felszabadítják, Magyarország az ő birodalmuk lesz, az új Paradicsom négy folyóval, három heggyel és a kettős kereszttel. És az Apokalipszisben én, szerencsétlen, főszerepet játszom.” Széchenyi

  3. Jöttment, fél analfabéta poroszlók szórták az igét,

    s váltak egyik napról a másikra bugris senkiből vezető elvtárssá, behódolva egy úgynevezett eszmének, melyet nem értettek, kiszolgálva egy velejéig hazug és romboló friss hatalmat, melytől hasznot reméltek. Hatalmat, mely felszínre engedte, felszínre hozta a szennyet és a trágyát, hogy elfedje az igaz értékek s emberek tiszta víztükrét.
    S amikor a bűzös mocsok már mindent elborított, akkor, az amúgy baloldali gondolkodású apám azt mondta halkan, a szokásos reggeli borotválkozás után: anyám, én nem ilyen falovat akartam! Aztán elindult dolgozni.
    Mondták sokan ugyanezt, s tán még többen gondolták, csak a szenny diktatúrájában féltek szóvá tenni. Féltek barátaiktól, munkatársaiktól, főnöküktől, a faltól, melynek éles füle még a telefonban halkan kattanó lehallgatót is felülmúlta. A bizalom kipusztult. Bárki lehetett besúgó, aki némi koncért cserébe buzgó és szocialista öntudattal átitatott jelentéseket gyártott egy rejtőzködő hatalom sötét pribékjei számára.
    a párttitkárok ma más könyvek, könyvecskék között gubbasztanak. Csináltak maguknak más, új pártot, majd osztódtak, papoltak, kampányoltak, hazudtak tovább rendületlenül, jó szokásuk szerint. S addig-addig forgolódtak, míg újra hatalomba forgatták magukat. A szertefoszló álmokat elfújta valami kóbor, hol keletről, hol nyugatról fújó szél, a pribékek demokratákká nemesedtek. Ma már mindenki mindent beszélhet, hallgathatja a negyvenes bevonulás beszédeit, énekelheti himnuszát úton-útfélen… Csak a lényeg nem változott, s mi, akik néha esténként borzongva szeretnénk összebújni a lelki hidegben.
    A kályhák, kazánok apró purgatóriumát kikerülőket nem érdeklik a minket melengető ünnepek. S míg, jobb-rosszabb időkben, kizárólag saját kiváltságaikat óvják s építik, lassan azt is elfelejtjük, mire vágyunk igazán. No meg azt is, hogy a könyveket ugyan a párttitkár hozza, de a tűzbe mi tesszük őket.
    Mi, magyarok, elfelejtjük, hogy túlélő pribékek önös szeszélye sodort el bennünket nemzeti egységünk akár képletes kimondásától is. Elfelejtjük, hogy azok hirdetik és oktatják ma a néphatalmat, bárhol is lennénk a Kárpátok karéjában, akik nem is olyan régen még piros könyvek között sulykolták az egy igaz utat, ha kellett, tűzzel-vassal. Elfelejtjük, hogy akiktől ma az ünnepet reméljük, nemrég még szellemi s néha fizikai megnyomorítóink voltak. És nem látjuk, mert talán már nem is akarjuk látni, hogy a tőlük kapott hintaló nem a fa hibájából sánta, hanem a faragó suta kezétől. kik, 1959-ben, pontosan március 21-én, egy másik forradalom idegen tankokkal való eltiprása után, mindössze tizenegy nappal tizennyolcadik születésnapja után, felakasztották Mansfeld Pétert. Kercsó Alpárt nemes elődeitek!

  4. Remete levele, Édös egykomám!
    Szikra bújkál, fafejembe, roppant tűzveszélyes! Az emberek, pontosabban a gazemberség miértje, dörömbölt a fejembe! Némelyik, nem különbözik az állttól! Lop, mint a szarka, öl, mint bármely ragadozó! Hazudni, nem tudnak, az álltok se! Alakoskodni próbálnak, ha fészkük, kicsinyük, veszélybe van!
    A gazember: hazudik, alakoskodik, becsap, minden féle módon, eszközzel! Szószéken, Rádión, Tele (hazugság)vízión! Könyvbe, újságba szórj csattanó maszlagjait! Jó szem, tapasztalat kell hozzá, megásd, ahova kűdeni akarnak, kévánságok szerint! Biz a birka ember, megy a csengőjük után! Néhány szolga Puli, ugatása, arra tereli, amerre akarják, hogy menjék, karámjukba! Eztet pártnak híják! Ahol egyféle birkák, szarvasmarhák kérődzenek az ő eszméjökön. A legrégebbi babonát tornyos pajtába hirdetik, gyerekként beléjük vert tanaikkal, ennek templom, egyház a neve! Mindön faluba van egyház, hazug „igék” hirdetésére! Hol vannak már, a régi, kemény, becsületes magyarok, kik egész Európát bejárták, elrablott kincseik után, melyet a papoló rablók házába vittek páncélba öltözött gazemberek! No, azóta módszeresen irtották őköt. Tatár, török, német, orosz, meg a saját kivagyiságuk! Volt ötven, száz marhája, a marhának, de legyőzték, mert esze annyi vót, mint marháinak! A tatár, az tudta, nem csak őt öli meg, hanem valamennyi utódát is, aki tőle születnék! Mert ő különb ember vót, életben hagyta őket, akik fejére nőttek, szaporodtak, és szívfájdalom nékül hátba szúrták őköt, ha erre alkalom nyílott!
    No, ide gyöttek, éljenek. Mögtanultak magyarul, mert az és értelmesebb vót, magukénál, náluknál! De a jelleme nem változott! Maradt élősködő, mint a zsidó, sunyi, tolvaj, mint a cigány, szorgalmas, alakoskodó, mint a sváb, németföldről jött hazugok. Nép hülyitők talján papok, akik tűrésre nevelték a megrablottkát! Miközben az irtandó, mindig az őslakos volt! Jut öszömbe: „A közép ázsiai özbég megáll khánja, fejedelme előtt, illedelmesen és bátran, beszél és ritkán görbül a háta; azon módon a magyar közrendű férfi is. Evvel kapcsolatban áll az is, hogy a török uralkodó faj soha kereskedővé nem válik, a pénzszerzést nem érti és iparos is csak ritkán lesz belőle. Ez, fájdalom, a magyarnál is így, van. A török mindenütt uraskodik; sőt van példa beszéde, inkább szálló igéje, mely ezt mondja: „Kincset Indiában, észt Európában, fényt és úriasságot Törökországban lehet csak találni.” Evvel az úrhatnámsággal együtt jár a tétlenségre, sőt lustaságra való hajlandóság is. A török éppen úgy, mint a magyar, ha arra kerül a sor, tud dolgozni, de el is tud sokáig, dologtalanul ülni s álmodozva tölteni az időt. Írta, vót Hermann Ottó bátyánk! Széchényi meg: „a magyar (és mint a többi „pusztai” nép) magát senkinek alávetni nem engedi, mindenki vezér, Úr akar lenni, s ha éppen jó órában van, maga alatt felrúgja a port, és azt mondja: ez a világ közepe, ahol én állok!” „Századokon keresztül a magyar a hízelkedéshez szokott, amiből honosaink nagy részének önmaga túlbecsülése, gőgje s hiúsága támada: az igaz egyenes szótúl pedig elszokott a magyar mindegyik kolompos, vezér vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni, s ehhez képest nincs a világnak tán oly legkisebb féket, rendszert nem tűrő népe, mint a magyar” No, Estván bátyánknak, nagy igazsága vagyon! Ez okozza vesztünket, máma es! Tatárjárás, török, némöt, mind azért győzött, a szittya-hun fajtáján!
    Egyszúval, egy se magyar, aki magyarul „hadovál”, vagy „halandzsázik” hűlyitetni akar, a maga esze, képessége szerint. Figyeljed mög, pofáját takarja, mint a gyerök, ideges, izzad, nem néz a szemödbe se. Ha meg, lopni akar, forog a szemö, mint a rendőr lámpája, csak nem szirénázik! Főleg idősöknek, gyengébbeknek kell féli tőlök! Vagy ha többségbe vannak, vagy lesznek! Akkorára nő önbizalmuk, pofájuk, emeletes busz, ki-be járhatna rajta! Ha egy kutya megugatja, inába száll a bátorsága, terméke, meg a gatyába! Tán be is szarik, annyira fél tűlle! A zsidó is lop, de csak úgy, hogy ne tudják mögfogni! Uzsora kőccsön, könyvelési macinálás, mög ezerféle módszer, amirűl nem is tud, aki böcsűletes ember!
    2018. 11. 27.
    K8özreadja a címzett

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.