2018 augusztus 16., csütörtök
A Szentlélek tüzes lángnyelvei leszállnak az apostolokra

Végvári Gábor: Pünkösd a Lélek ünnepe

Share

A keresztény/keresztyén hívők három nagy ünnepe közül a pünkösd a sorban az utolsó, és sokak szerint a legtitokzatosabb.

Józan (vagy inkább földhözragadt) emberi ésszel a legkevésbé felfogható, szó szerint nem kézzelfogható, tapintható valóság. A betlehemi istállót s a jászolban fekvő, bepólyált újszülött kisfiút, vagy a golgotai keresztre feszített, szenvedő férfiút különösebb fantázia nélkül is el lehet képzelni, hiszen akik szemtanúi voltak Jézus születésének és halálának, majd feltámadásának, a két eseményt nagyon pontosan és érzékletesen elbeszélték, majd az evangélisták leírták. Karácsony és húsvét sokkal érthetőbb, meg- és elfogadhatóbb, mint pünkösd, a Szentlélek kitöltetése. Jézus Krisztus, a mennyből a földre alászállt, testté lett és az emberek között lakozó Ige emberi szemmel jól látható, emberi füllel jól hallható, emberi kézzel érinthető, megfogható volt. De a Szentlélek nem látható, nem hallható, még kevésbé tapintható, kézzelfogható. Ahogy Jézus mondta Nikodémusnak, a szél fúj, ahová akar, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. A Szentlélek maga nem látható, csak munkájának a hatása, ahogy a szél hatását halljuk a zúgó levegőn, látjuk a hajladozó fákon, szálló leveleken és porfelhőn keresztül.  Mégis a Szentlélek kitöltetése, eljövetele a legfényesebb, legmelegebb, leglelkesebb keresztyén ünnepünk.

Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk, hogyan is történt pünkösdkor, húsvét után ötven nappal a Szentlélek kitöltetése, amit Jézus Krisztus tanítványaitól történt elbúcsúzásakor megígért nekik. Pünkösd napján – a pünkösd az ógörög pentekosztész: ötvenedik szóból ered – a tizenkét apostol (akik között a Jézust eláruló és nagypénteken öngyilkos lett Júdás helyett már Mátyás volt) együtt volt a bezárt házban, amikor hirtelen zúgó szél töltötte be a házat, és megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és mindegyikre leültek. Akkor mindnyájan megteltek Szentlélekkel és kimentek Jeruzsálem utcáira, ahol különféle etnikumú és nyelvű férfiak gyűltek össze, és az arámi nyelven, galileai akcentusban szóló „lelkes” apostolok beszélni kezdtek hozzájuk, ahogy „a Lélek adta nékik szólniok”. És csodák csodája – mindenki a maga nyelvén hallotta és megértette őket, s álmélkodva kérdezték egymástól: vajon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolkodtak rajtuk: édes bortól részegedtek meg. De Péter apostol előállt és nagy beszédet mondott a jeruzsálemiek előtt, megmagyarázván, hogy az őket halló és megértő, különféle nyelvű emberek nem részegek, hanem az történt, amit már Jóel próféta megjövendölt a Szentlélek kitöltetéséről, és amelyet Jézus feltámasztása után az Isten elküldött és kitöltött rájuk, és általuk az őket hallgatókra. A Szentlélek az, ami megértésre, megtérésre, megkeresztelkedésre és Istenhitre vezette az apostolok hallgatóit, s azon a napon háromezer lélek csatlakozott a tizenkét apostolhoz – ezzel pünkösd napján létrejött az első keresztény/keresztyén gyülekezet.

A pünkösdi nyelvadomány valóságos kommunikációs csoda volt csaknem kétezer éve, hiszen a Szentlélek egyakaratú közösséget teremtett a különböző etnikumú, anyanyelvű, gondolkodású és életmódú emberekből, sok évvel azután, hogy a bábeli bűn után az Úr összezavarta az addig egynyelvű emberek nyelvét és szétszórta őket a földön, hogy ne értsék meg egymást. A Szentlélek nyelvadománya volt és maradt mind a mai napig az a kommunikációs csoda, az a minden kétségbeesésen túli remény, amely az elcsüggedt, elidegenedett, talajt és utat vesztett embert felrázza, megeleveníti és összekapcsolja társaival. Erre a nyelvi és közösségteremtő csodára a szemfényvesztő, agymosó médiaipar és a virtuális közösségi média, bárhogy ügyeskedik és trükközik, nem képes. Egyedül az igaz vigaszt adó, soha el nem fogyó szeretetet és örömet sugárzó Szentlélek tud egyesíteni és fölemelni minket, „sárkányfog-veteményeket” korra, nemre, nemzetiségre, nyelvre, világnézetre, felekezetre, életmódra való tekintet nélkül.

A Makovecz Imre tervezte Szentlélek templom PaksonDe még ennél is többet jelent neked, nekem a Lélek: azt, hogy élek. Az isteni Lélek mint élet árad ki és jár át mindent. Ahogy Ezékiel próféta könyvében olvassuk az Izráel feltámadásáról szóló részben, az Úr egy csonttemetőbe vezette a prófétát, és megmutatta neki, hogy a megszáradt tetemekbe saját lelkét lehelte-töltötte, s így felélesztette őket. A magyar nyelvben az a kifejezés, hogy kilehelte a lelkét, azt jelenti, hogy az illető meghalt, mert a lélek: élet, és éppen Isten az, aki lelkével életet ad, sőt visszaadhatja nekünk. Amíg van bennünk Istentől kapott lélek, lélegzünk, Isten nélkül a semmibe fulladunk, kileheljük a lelkünk, elveszünk.

A Szentlélek egyszerre isteni ajándék, és maga is ajándékozó. Megajándékoz minket az erő, a szeretet és a józanság lelkével, amely utóbbi a kettő előbbi közös gyümölcse, hiszen a szeretetlen erő veszélyes, az erőtlen szeretet szánalmas, a kettő együtt azonban áldásos. Ahol az ember képes betölteni isteni hivatását, ott van a józanság, a békesség, a bölcsesség, ott születhet meg és fejlődhet a szabadsággal teljes rend és a rendezett szabadság, ami ellentéte a szabadosságnak, az anarchiának, a zűrzavarnak. A Szentlélek jele és jelképe az evangéliumban az égi láng, amely pünkösdkor „kettős tüzes nyelvek” alakjában töltötte be Jézus tanítványait. A lélek láng, mely egyszerre világít és melegít, s azt még a hitetlen és kétkedő emberek is belátják, hogy fény- és hőenergia nélkül nincs emberi, és semmilyen élet. Energiaforrások híján vagy szűkében mind az egyén, mind az emberi közösség életképtelen, ezért vált a legfőbb hatalmi kérdéssé nemzetállami és globális szinten is az energiaellátás. Csak éppen arra nem gondolnak sokan, hogy a földi energia mellett az élethez szükségünk van mennyei energiára is. Az evangéliumi ógörög dünamisz (erő, hatalom) szóból származik a magyar dinamó szó. Ez a gép mechanikai energiából öngerjesztéssel elektromos áramot fejleszt, működési elvét pedig Jedlik Ányos magyar bencés szerzetes tudós-feltaláló jó százötven éve írta le. Fontos és hasznos találmány a földi dinamó, de sokkal fontosabb és szükségesebb nála a – Joó Sándor zseniális kifejezésével – „mennyei dinamó”, a titokzatos erő, amely maga a megfeszített és feltámadott Krisztus. Ő a fáradt, csüggedt, elgyengült emberi lélek emberfeletti erőt fejlesztő forrása, és az ő kegyelmét, szeretetét, erejét a Szentlélek által ajándékozza nekünk.

Pál apostol írja, hogy a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ha pedig Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk, s ne legyünk hiú dicsőségkívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők. Hanem öltözzük föl a szeretetet, mint ami a tökéletességnek kötele. Ez a kötél nem kenderből, nem acélból, még csak nem is valamiféle műanyagból van, hanem maga a Szentlélek. Őt hívjuk, várjuk, benne hiszünk, hozzá fohászkodnunk, mert ő jött el az első és jön el azóta is minden pünkösdkor, hogy betöltsön, megelevenítsen, megszenteljen, összekössön minket, embereket egymással, és összekösse a földet a mennyel.

Ahogy az „angyali-citerás”, fájóan ifjan elhunyt erdélyi magyar költő, Dsida Jenő írja:

„Ujjong a lelkem s telve van örömmel: / Ma érkezik a régvárt vendég! / Bár liliom-palástot / Vehetnék vállaimra / S elébe úgy mehetnék / Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! (…) kit várok, csak egy kis madár, / Remegő szárnyu, hófehér galamb! – / De benne ég az örök Láng, / A szent tevésre ihlető nagy Isten! / Szemén pünkösdi tüzek nyelve csap ki / S igy tekint le ránk!”

Végvári Gábor – PolgárPortál-esszé

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Kilencvenkilenc éve alakult a Rongyos Gárda

A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.