2018 szeptember 23., vasárnap
Forrás: hir.ma

Rozványi Dávid: A Mester és a Lélek között – Mennybemenetel

Share

Tizenegy férfi néz fel az égre, bús fájdalommal, mint kik veszett szerelmük emlékékét keresik: a Mesterét, ki meghalt, s mégis él, ki visszatért, s mégis elment újra.

Tizenegy férfi néz fel az égre,
bús fájdalommal,
mint kik veszett szerelmük
emlékékét keresik:
a Mesterét, ki meghalt,
s mégis él,
ki visszatért,
s mégis elment újra.

Tizenegy férfi szívében üresség,
kavarognak az elmúlt napok,
utolsó vacsora, kereszthalál,
Magdala és Feltámadás,
de az ezernyi kavargó szín
képpé össze nem áll.

Tizenegy férfi egymásra néz,
merre tovább: hisz elhagyták Galileát,
vissza térhet-e, ki látta a Messiást,
ölelhet-e asszonyt, gyermeket ugyanúgy?

Élhet-e úgy mint eddig,
kire Isten billogot égetett,
kit lefoglalt magának?

Tizenegy férfi,
magára zár ajtót, ablakot,
hisz népe kizárta,
Istene hagyta magára,
s nincs más,
csak az ezerszer mormolt zsoltár,
és egy ígéret, hogy
egyszer,
a napot senki sem tudja,
megérkezik a Vigasztaló.

Kőnehéz a várakozás,
hiszen nem tudni,
egy nap, tíz vagy ezer,
talán már fogy is a hit,
de őriz az akarat,
míg a láng-színű Lélek megérkezik.

Én is így várlak Istenem,
túl a kamaszkor dacos hitén,
s innen az öregkor bölcsességén,
hogy szívemben szállást vegyél,
s tudom, Uram, Te is így várod,
hogy lelkemben én is szállást adjak Neked.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Önéletrajz helyett (Hitvallás)

A város fölé érkező pirkadó hajnal arany köntösbe bújt az ébredő nappal. A szőke Tisza …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.