2018 február 19., hétfő
Gyurcsány Ferenc. MTI Fotó: Kovács Tamás

Sebes Gábor: Ungváry Krisztián és a kettős mérce 2.

Share

A cikk első részében arról írtam, hogy Ungváry Krisztián véleményem szerint nem azonos mércével méri azokat, akiknek a volt kommunista állambiztonsággal tartott kapcsolatát kutatja. A második részben újabb tényeket tárok az olvasó elé, amelyek alátámasztják ezt a véleményt.

Dr. Kiss László alkotmánybírót Ungváry elmarasztalja, mert szerinte állambiztonsági „hivatalos kapcsolatként a besúgásban vagy a kemény kéz politikájának követelésében serénykedett”.

Az 1983. március 30-i párttaggyűlésen Kiss, a párttitkár-helyettes felszólalásában elmondta: „Olyan információi vannak, miszerint Schvertfőgel Zsuzsanna KISZ-titkárjelöltsége mögött a jogi karon alakuló Dialógus-csoport törekvései állnak.” Ungváry szerint „Ez a rövid mondat a korszakban egyértelműen Schvertfőgel politikai halálát jelentette”. A megfogalmazás megmosolyogtató, azért a politikai hullaság nem ott kezdődött, hogy valakit nem választottak meg KISZ-titkárnak. Kiss másik bűne, hogy „1983. március 24-én utasította Gelencsér Imre jogi kari KISZ-titkárt arra, hogy azonnal szedje le a Dialógus-plakátokat, mert “az országnak nincsen szüksége egy ilyen “semleges” szervezetre, ezért ne is reklámozzák azt”.

Ez a két konkrét bűne van dr. Kiss Lászlónak. Távol áll tőlem, hogy a volt párttitkárokat mentegessem, de ezért tényleg azt kell írni, hogy szerepet játszott a pártállami terrorgépezetben, összejátszva az állambiztonsággal? Ezt sem besúgásként, sem állambiztonsági tevékenységként nem lehet értelmezni, nem éri el azt a szintet. Nem titokban, konspirálva lépett fel, és nem adta ki senki nevét. Egy helyettes párttitkártól pontosan ezt lehetett várni.

Gyurcsány tevékenységét egészen másképp látja Ungváry.

„A 2007-ben megjelent Szembenézés című írása, valamint az MSZP kongresszusán elmondott, a Kádár-rendszerrel szemben minden addiginál önkritikusabb beszéde arra utal, hogy érzi: a Dialógus-történetben ő is felelős, mert a rendszer része volt. Felelősségének mértékét nem könnyű megállapítani. A meghurcolt Dialógus-tagok és a mai ellenzék hajlamos a BM lelkes kiszolgálóját láttatni benne. (….) Azt is tudta, hogy hol van a határ a besúgás és az együttműködés között, és ezt a határt, más KISZ-vezetőkkel ellentétben, nem lépte át. Ma már azt is belátja, hogy KISZ-vezetőként ő is a rossz oldalon állt. Szemben Kiss Lászlóval és Molnár Lászlóval azonban ő legalább annyit megtett, hogy a nyilvánosság előtt, még ha általánosságban is, de saját felelősségét is megemlítette.” – írta. Továbbá: „Gyurcsány a Debreczeni Józsefnek adott interjúban azt mondta, hogy már első találkozása alkalmával megmondta az elhárítótisztnek, hogy nem hajlandó neki rendszeres hangulatjelentéseket adni. Állítását alátámasztja, hogy az objektumdossziéban Gyurcsány nevesítve csak egy alkalommal fordul elő, indirekt módon pedig néhányszor lehet következtetni arra, hogy ő is érintett. Tevékenysége abban merült ki, hogy utasítás alapján a faliújságra kirakott Dialógus-plakátokat ő is levette.” Hát ha ő mondta, biztos úgy volt. Ha pedig rendszeresen nem adott hangulatjelentést, akkor nyilván más adatokat sem, rendszertelenül. Vagy mégis? Ami pedig Kissnél súlyos tett, a plakát levétele, nála megbocsátható kisiklás. Ungváry megvádolja azzal Kisst, hogy az állambiztonság hivatalos kapcsolataként járt el, Gyurcsányt viszont nem.

Pedig amikor nem név szerint Gyurcsányról van szó, Ungváry tudja, hogy mentek akkoriban a dolgok: „Az állambiztonság utasításait a kari KISZ-titkárok szinte szó szerint adták tovább, és amelyikük hajlamot érzett a besúgásra, az a reakciókról is tájékoztatta az állambiztonságot.”

A KISZ-nek valódi hatalma az elhelyezkedéseknél elengedhetetlen jellemzések megfogalmazásában volt. Ez Ungváry előtt is ismert: „Walz János (szigorúan titkos állományú BM-tiszt – S.G.) akkurátusan utánajárt annak, hogy a Dialógus három fő szervezője, a végzős Benkő Zsuzsanna, Horváth Ágnes és Hosszu Margit hová adott be elhelyezkedési kérelmet. Az érintettek szerencséjére a BM ahhoz nem ragaszkodott, hogy a Dialógus-tagság tényét a jellemzésekben minősíteni is kell, csupán ennek rögzítését írták elő az egyetem vezetésének, amely ezt végre is hajtotta. Az már az egyes karokon múlott, hogy ezt a kívánságot hogyan szövegezik meg. A kari KISZ- és párttitkárok mozgástere és felelőssége ebben pontosan tetten érhető. A tanárképző karon a jellemzéseknek “köszönhetően” többen nem kaptak a későbbiekben Pécsett állást.” Gyurcsányról mégsem ítél úgy, hogy túlteljesítette az elvárásokat, és az állambiztonság hivatalos kapcsolataként a terrorgépezet része lett volna. [1] Gáspárt, Kiss pártbeli főnökét sem marasztalja el. Persze, egy alkotmánybíró nemesebb vad…

Kiss Zoltán történész, a Dialógus-csoport volt tagja, aki Ungváry Krisztiánt is dokumentumokkal segítette, a következőket írta a Magyar Nemzetben:

“Gyurcsány Ferenc bizonyíthatóan a diktatúra oldalán állt, együttműködött a rendőrségi vizsgálatot vezető III/III-as századossal. Öt főiskolás nevét is a rendőrség tudomására hozta, egyikük addig még nem került az államvédelem látókörébe.” [2]

Hasonlóan látja Gyurcsány szerepét Bilecz Endre is, aki a Dialógus-csoport egyik vezetője volt: „Többet vállalt magára a tanárképző kar KISZ-titkára, Gyurcsány Ferenc. Akkor én úgy láttam, hogy minden nyílt és alattomos eszközt, módszert gátlástalanul bevetett. Leszedte a békeplakátokat, gátolta vagy bomlasztotta a rendezvényeket, ellenakciókat szervezett. Gyurcsány folyamatosan zaklatta, provokálta Hosszu Margitékat a magánéletükben, esténként a kollégiumi szobájukban – vagyis mindenáron gyűjtötte az információt a Dialógus terveiről. Többször figyelmeztettem a gyakran panaszkodó Margitot, hogy ez az igazi provokáció, mert Gyurcsány szájával maga a hatalom, Gáspár János egyetemi párttitkár szól; Gyurcsány fülével Waltz János dékáni hivatalvezető (Ungváry adatai szerint valami AC-39-es szigorúan titkos állományú tiszt) hallgatódzik.” [3]

Bilecz Endre, az első szabad országgyűlés tagja / Forrás: parlament.hu

Idéz egy jelentést is:

“Jelentés Pécs, 1983. március 30-án [4]:

Jelentem, hogy 1983. március 30-án beszélgetést folytattam a JPTE Tanárképző Kara KISZ-vezetőségének a tagjaival, kik az alábbi tájékoztatást adták: 1983. március 23-án a “Dialóg” elnevezésű “független békemozgalom” követői azzal a kéréssel fordultak az intézmény KISZ vezetőségéhez, hogy engedélyezze plakátjaik kirakását. A vezetőség ettől mereven elzárkózott, annál inkább is mert a magyar-történelem szakos hallgatók nagy része, főleg a negyedévesek nem újították meg a KISZ-tagságukat. A “Dialóghoz” tartozó személyek többnyire negyedéves magyar-történelem szakos hallgatók. (…) A Tanárképző Karon (…) és (…) a “független békemozgalom” aktív szervezője, de szobatársaik (…), valamint (…) is tevékenykednek a mozgalomban, annak hangadói.”

Nem tudjuk, hogy Gyurcsány jelen volt-e. De az nem valószínű, hogy a távollétében, a tudta nélkül vagy egyenesen akarata ellenére adták volna át öt ember nevét.

Tragikus még, hogy a belügyesek a Gyurcsány által kifüggesztett faliújságról vették az írásmintákat a „felforgatók” kilétének megállapításához. Gyurcsány szerint azért tette ki a faliújságot, hogy ott név nélkül mindenki elmondhassa a véleményét.

Ungváry többször is amellett kardoskodott, hogy dokumentumok nélkül nem lehet senkiről megállapítani, hogy az érdemi tevékenysége hogyan ítélhető meg, ártott-e másoknak. Pusztán az a tény, hogy az illető szerepel az állambiztonsági nyilvántartásban, még nem elég. Ezt a helyes elvet azonnal felrúgja, ha egy püspök kerül célkeresztjébe.

Kiss-Rigó László Szeged-Csanád megyei püspökről ugyan van 6-os karton a függelékeivel, más dokumentum azonban nincs. Kiss-Rigó határozottan tagadta, hogy beszervezték volna, és a bíróság előtt védte meg magát. Ungváry az Élet és Irodalomban megjelentetett cikkében [5] hosszan bizonygatja, hogy a hiteles állambiztonsági nyilvántartást el kellett volna fogadnia a bíróságnak annak igazolására, hogy Kiss-Rigó ügynök volt. Mészáros Péternek, az első szabadon választott országgyűlésben az MDF volt képviselőjének mégis jogi és erkölcsi menlevelet adott, noha neki is ugyanolyan 6-os kartonja, van, mint Kiss-Rigónak.

Ungváry új könyvében (A szembenézés hiánya) megállapítja: a kommunista üldöztetések specifikuma, hogy a tettesek egy része egyben áldozattá is válhatott. Ez így van, hiszen másokkal könyörtelen, illusztris párttagokat is akasztottak Rákosi alatt.

De ha a kommunistákban meg tudja látni a szenvedő embert, az egyházi személyekben vajon miért nem? Az egyházak talán nem álltak elnyomás alatt? Nem voltak szörnyű lelkiismereti dilemmáknak kitéve a lelkészek?

Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója, evangélikus lelkész számomra pszichológiailag hitelesen vall arról, hogyan szervezték be és miért mondott igent. Beszámol vívódásáról, arról a reményéről, hogy árulás nélkül is tudja bővíteni lelkészi munkájához a mozgásterét. Amikor a belügy megkörnyékezte, tanácsot kért egyházbeli felettesétől, ezzel már beszervezése előtt dekonspirálta magát. [6] Nincs adat arra, hogy bárkinek ártott volna. Ungváry egyáltalán nem teszi mérlegre Lehel elbeszélését, könyörtelenül „fideszes besúgónak” bélyegzi. Pedig szerintem Lehel sokkal őszintébb, mint Kiss-Rigó püspök, aki semmit nem ismert el, és bizarr módon a saját tartótisztjét hívta a tanúk padjára, vagy a karrierista Gyurcsány, akinek a vezetése alatt álló KISZ-bizottság neveket adott át a belügynek, vagy akár Mészáros Péter, aki semmilyen magyarázatot nem ad arra, mit is csinált „ifjúságvédelem” címén.

Ferenc pápa találkozik Kiss-Rigó László püspökkel / Forrás: news.va / Magyar Kurír

Ungváry szerint valótlanságot állítottam, amikor azt írtam, hogy Lehelről nincsen terhelő dokumentum. Azt hozza fel, hogy az állambiztonsági jelentések szerint elégedettek voltak vele. Ez sajnos semmit nem mond arról, konkrétan mit csinált. Nem beszélve arról, hogytudni kell, hogy egy titkosszolgálat, ma is és akkor is, az iratai 99%-át értelmetlen dolgokról írja.” (Ungváry megjegyzése.) Az állambiztonsági jelentésekben nem szokott olyasmi szerepelni, hogy teljesen feleslegesen szerveztünk be egy lelkészt, inkább dicsérték magukat és fontoskodtak.

Végezetül készítettem egy kis táblázatot Ungváry következetlenségeiről:

Van 6-os karton vagy más, a beszervezést igazoló dokumentum Elismeri, hogy együttműködött az állambiztonsággal Van más terhelő dokumentum a tevékenységéről Ungváry ítélete: az állambiztonságnak történő besúgásban
Lehel László x x   bűnös
dr. Kiss László       bűnös
Kiss-Rigó László x     bűnös
Mészáros Péter x x   nem bűnös
Gyurcsány Ferenc    

x

nem bűnös

Források:

[1] Ungváry Krisztián: Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett

[2] Kiss Zoltán: Gyurcsány esete a pécsi Dialógus-csoporttal

[3] Bilecz Endre: A hálózat örök?

[4] Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára, O-18631 számú, a pécsi Dialógusról készített objektumdosszié

[5] Ungváry Krisztián: Nem volt ügynök

[6] Lehel László: Mozgásteret kínáltak, és én nem mondtam nemet

Szerző: Sebes Gábor

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Peterdi Péter: Zárójelbe tett szakralitás

Döbbenetes tervpályázatra, illetve az arról lelkesen tudósító Index-cikkre bukkantam a minap. A Pilis lábánál, a …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.