2019 május 22., szerda
Szilágyi Péter a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár / forrás: kormany.hu

Szilágyi Péter: a külhoni magyar oktatásnak szívüggyé kell válnia

Share

A külhoni magyar oktatás megmaradása mindenekfelett azon múlik, hogy igazán szívüggyé tud-e válni – jelentette ki Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára a felvidéki Révkomáromban, ahol köszöntőt mondott a Jókai Mór Nyári Egyetem megnyitóján hétfőn.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) által szervezett, a magyar kormány által is támogatott, szakmai képzést kínáló rendezvény a magyar pedagógusok egyik legnagyobb fórumának számít a Kárpát-medencében.

Szilágyi Péter beszédében hangsúlyozta: a külhoni magyar oktatásnak szívüggyé, olyan dologgá kell válnia, amelyet nem befolyásolnak a körülmények változásai, olyan üggyé, amelyből mindenkinek ki kell vennie a részét. Rámutatott: ahhoz, hogy évszázadok múlva is legyen olyan magyar közösség, amely szívében is magyar, az kell, hogy a magyar iskola ne csak az oktatás nyelvére vonatkozzon, hanem szilárd elkötelezettséget is jelentsen a felvidéki magyarság mellett, azokat pedig, akik ezt elősegítik, hála illeti.

A helyettes államtitkár köszöntőjében fontosnak jellemezte a magyar kormány, illetve a pedagógus és más érdekképviseleti szervezetek, az egyházak és önkormányzatok közötti, a felvidéki magyar oktatás fejlesztését célzó, széles körű együttműködés megindítását, valamint beszélt az eddig megvalósított fejlesztésekről is. Utóbbi kapcsán kifejtette: eddig 18 felszerelt tanműhelyt és tangazdaságot sikerült létrehozni, továbbá a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében a Felvidéken hat óvodát újítottak fel, három újnak pedig letették az alapkövét. Hozzátette: a programmal a Felvidéken összesen 30 új létesítmény jön létre, és másfélszáz lesz azoknak a száma, amelyeket felújítanak.

Szilágyi Péter a magyar közmédiának nyilatkozva elmondta azt is, hogy az SZMPSZ-szel 2010 óta az együttgondolkodás és együttműködés terén is komoly eredményeket értek el, amit folytatni akarnak a jövőben is. Kifejtette: 2010 óta folyamatos szakmai továbbképzéseket szerveznek a pedagógusoknak, az SZMPSZ-szel együtt készül a nemzetpolitikai stratégia oktatási része, együttműködésük fő pilléreként pedig egy, a 2015 és 2020 közötti időszakra szóló szakmai koncepciót is kidolgoztak.

A már 27. alkalommal megrendezett Jókai Mór Nyári Egyetem idei évada hétfőtől péntekig tart. A rendezvény megnyitóját idén a Komáromi Jókai Színházban tartották, azon mintegy kétszáz pedagógus mellett különböző magyar szakmai szervezetek, illetve a felvidéki magyar politikai képviselet vezető képviselői is részt vettek.

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lullázás 29.: Üdítő pillanatok egy (majd) 400 éves korcsmában (Fenékpuszta)

Van abban valami abszurd, hogy Fenékpusztán egy lepusztult kastély és egy római romváros mellett a …

3 hozzászólás

  1. A jelenkorra azonban égbekiáltó logikai hibává vált az, hogy még a legmodernebb kultúra vallása is a gondolkodást, az új ismeretek szerzését az emberiség legnagyobb bűnének tekintheti. Konkrétan még az a zsidó-keresztény-mohamedán vallás is, amelynek területén a legmagasabbra nőtt a tudás, még inkább a gondolkodás és a kezdeményezés, a tudásra való emberi törekvést a legnagyobb, azaz az eredendő bűnnek tekinthette.
    Az eredendő bűn dogmájában az a tragikus, hogy a jelenkor legnagyobb emberi erénye még mindig a legnagyobb bűnnek minősül. Ez a nyilvánvaló, és hatásában pusztító ellentmondás a legnagyobb magyar dráma témája.
    És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek, az egymást harapás, a külön flótások szerencsétlen országa. A zsidó faj összes karjával emeli minden kis talentumát, nálunk minden igazi szellemi erő kétségbeejtően izolált és legtöbbször kiátkozott és sírig hajszolt. A zsidó sajtó, mint egyetlen nagyszerű zongora, csodálatos összejátszással védi a faj érdekeit. Nálunk nemcsak a keresztény sajtóban nincs egység, de egy-egy orgánumán belül is mindenki külön járja a maga szellemi macsicsáját[2], vagy kékvókját[3] a keresztény kurzus vad kalamajkájában. Szabó Dezső 1907

    Orbán Viktor azonban négy év alatt olyan politikai fordulatot tett, olyan politikai célok és stílus mellé állt, amit a magyar nemzet és társadalom szempontjából kártékonynak tartok. Amíg ateista, liberális alapon képviselte a mérsékelten közép jobb nemzedéket, nagy jövő várt rá. Ő azonban nem a jövőt, hanem a jelent akarta hatalma alá gyűrni, ennek érdekében konzervatív, nacionalista és klerikális politikai vezérré alakította át korábbi önmagát. Ebben a szerepben azonban el kellett buknia, mert a múltból még akkor sem lehet jövőt kovácsolni, ha ennek egy nagyon tehetséges politikus áll az élére. A magyar múlt konzervatív, nacionalista, klerikális erői negyvenéves elnyomásuk, megtizedelésük után bámulatos virulenciával újraéledtek. Ezek az erők százötven éve is elmaradottak voltak, mára azonban a demokratikus Nyugat-Európa árnyékában anakronisztikussá váltak. A történelem kereke éppen az ellentétes irányban forog.
    A magyar politikai közgondolkodásban már többé-kevésbé hazaárulónak számít, aki nem áll az éppen élre került vezető mögé. Ez eddig legjobban Kossuthnak, majd még mindig elég jól a kiegyezést követő politikai restaurációnak sikerült, de mindkettő történelmi tragédiát vonzott maga után
    Orbán Viktor négyéves uralkodása azzal adott alkalmat a magyar történelem kártékony tanításának bírálatára, hogy Kossuth óta nem volt nála alkalmasabb személy annak illusztrálására, hogy a magyar történelem tudatformálásában minden meghirdetett politikai igazságnak az ellenkezője igaz.
    De Orbán Viktornak nemcsak a külpolitikai orientációja volt végzetesen hibás, hanem az volt a rövidtávú belpolitikai stratégiája is. Csak olyanokat válogatott maga köré, akik őt olyan vezérüknek tartják, akinek feltétlen engedelmességgel tartoznak. Ebből fakadt az, hogy régen nem kapta kezébe az ország irányítását Orbán csapatánál gyengébb gárda.
    Minden nomád, pásztornép léte az erős vezetéstől függött. Dzsingisz kántól Nagy Péteren keresztül Sztálinig e népek történelmi csúcsait a Nyugaton elképzelhetetlen mértékben centralizált hatalomnak, a vezető istenítésének köszönhették. Mi ebben a tekintetben is ezer év óta a Nyugat és a Kelet között lebegünk. Nem is kell olyan messze menni az illusztrációval. Elég az én életemben keresni a példát. Nálunk Rákosi korlátlan hatalma anakronizmusnak tűnt, helyette jött a puritán diktátor, Kádár, ezzel szemben Romániában Ceausescu sok tekintetben Sztálinon is túltett, mégis maradandóbbnak bizonyult.
    Kezdem azzal, hogy az egyházi iskolák nem árthatnak semmivel annyira maguknak, mint az egyértelműen jobboldali politizálással. Nincs olyan nyugat-európai társadalom, amelyik eltűrné az egyházak egyértelmű politikai állásfoglalását. Amilyen mértékben a magyar társadalom is nyugati típusúvá válik, ez nem lesz tűrhető.
    Az egyházi iskolákat eleve azért tartom veszélyesnek, mert félek, hogy nem tudják szétválasztani a neveléstől, a tanítástól a saját vallási, politikai meggyőződésüket. Még azt is elismerem, hogy az egyházi iskolák pedagógusai az erkölcsi nevelésben megelőzik az állami kollégáikat, de én nem kérek abból az erkölcsből, ami szorosan valamelyik vallási felekezethez, politikai ideológiához tapad. Minden embernek joga legyen vallást, ideológiát választani, de az állam által fenntartott oktatási rendszernek ne legyen joga gyerekeket vallással, vagy ideológiával idő előtt megfertőzni. Márpedig a rossz értelemben vett egyházi iskolák ezt teszik.
    Ady forgott volna a sírjában, hogy egy, a szocialista egyetemi oktatás jóvoltából felkerült falusi gyerekből olyan jurátus lesz, aki miniszterelnökként azokért lelkesedik, akiket ő a magyar nép kártékony vezetőinek tekintett. Legfeljebb keserűen kellett volna megállapítania, hogy a nép fia, ha az a szerencse érte, hogy felkerülhetett, jobban játszotta az urat, mint akinek már az ősei is azok voltak.

  2. Jozef Sluka visszaemlékezése 1919. 10. 26.-ára a Ruttkára történő bevonulásra: „a gazdagok elbújtak. Rettegtek a szegény nép jogos bosszújától” Jusson eszünkbe, hogy a háborúvesztés következtében, a felső vezetés teljes csődje nyomán, a középvezetés, a helyi közigazgatás ugyanúgy csődbe jutott, és (egy-két kivételtől eltekintve) semmiféle ellenállás megszervezésére nem volt képes a bevonuló cseh, román, stb. megszállók ellen! A gentryvé züllött nemesi ország vezető úri osztály. Sőt a magyar vagyonos osztályok és képviselőik ebben a helyzetben a megszállók oldalára álltak, és ott kerestek menedéket. Mai neve FIDESZ= „Az expressz asszimiláltak közül egyeseknek szerénytelensége és illetéktelen, nagyhangúsága némely magyar ügyekben természetesen nem ismer határt, ugyanúgy, ahogy a születési hibában szenvedő ember előkelősködése sokszor határtalan. Belőlük kerül ki az a dzsentroid típus, mely dzsentribb a dzsentrinél, az a hon fitípus, aki hazafiasabb minden ősmagyarnál, belőlük kerül ki a fajmagyarság jogainak minden olyan türelmetlen hirdetője, akinek a fajmagyarsághoz faji alapon pontosan ugyanaz a kapcsolata, mint a faj zsidónak. Faji hiányaikat úgy akarják eltüntetni, hogy fajmagyarabbak akarnak lenni a parasztszármazékoknál, előkelőségi hiányaikat úgy, hogy dzsentribbek a valódi nemesnél. Minthogy őseikben nincs magyar vér, szüntelen harsogják a magyarkodó frázisokat. Olyan vendégek ők, akik meg részegedve, a vendéglátók szívességétől, tele szájjal hirdetik, hogy itt tulajdonképpen ők a gazdák és ők, merik »félteni« a magyar fajtát például a faj magyar parasztság választójogától.” Szabó Zoltán, a Cifra nyomorúság írója!
    . A középréteg pedig, mely a polgárság pótlójául terveztetett, de valójában kezdettől fogva a nemességre figyelt, átvette ezt az öntudatot is, mely úgy áll némely tagjain, mint svábon a zsinóros mente. A nemzetfenntartási tudat e változatában sokkal parvenűbb, sokkal felületesebb, mint a régi nemesi tudat volt. A nemességnél ez önhittséget nagy hagyományok táplálták, de e hagyomány a vidéki értelmiség jó részénél nincs meg és hagyományokat sem heves asszimiláló hajlam, sem becsvágy nem pótolhat. E nemzetfenntartó szerepnek túlságos és állandó üres hangoztatása végtelenül káros volt e réteg belső fejlődésére. Unós-untalanul saját tökéletességéről és pótolhatatlan nemzetépítő szerepéről hallván azt hitte: minden rendben van, úgy ahogy van. E rétegek nem kovácsolódtak jobban eggyé, mert hitették velük, hogy együtt vannak. Nem fejlődtek, mert hitették velük, hogy ők a fejlődés teteje. Nem mélyültek, hiszen úgyis csak, dicséretekkel traktálták őket, ahogyan voltak. Hogy annyira megmaradtak a maguk színvonalán, annyira nem változtattak nézeteiken és annyira beletörődtek abba, hogy maradtak ahol vannak, az sokban ez ön dicsérő önáltatásnak is köszönhető.
    A nemesi örökség átvételének sóvár igyekezete mellett, e bizonytalan eredetű és erejű réteg önbizalma és öndicsérő maga szemlélése sokban származásának gátlásaiból és szerkezetének bizonytalanságából eredt. Német és szláv eredetű tagjainak szükséges mákony és kívánatos bátorító szer volt e nagyszerű szerep, folytonos hangoztatása. Jelentékeny önbátorítás volt mindig és van ma is a középrétegek ez önmagukról táplált nézetében. Ez a vaksi és önáltató szemlélet adta e rétegnek egy nemzetfenntartó osztályszerep illúzióját már megalakulásának első évtizedeiben. Megelégedett önmagával, önvizsgálat és fejlődés helyett a megállapodást választotta.
    Károly Mihály a Minisztertanács 1919. 02. 18. ülésén: „A felszabadító hadjárathoz nemcsak hadseregre, hanem lelkesítő motívumra is szükség lesz. Ilyen a teljes jogegyenlőség, a földbirtokreform, az igazságos vagyonelosztás. Ha az ipari munkásság fogja felszabadítani az elnyomott népeket, kell, hogy rámutathasson arra, hogy háta mögött olyan ország van, amely odahaza ezt a felszabadító munkát elvégezte”

  3. Hiszed is, mit összehazudozol?
    A történések hátteréről 1998 Kapuban

    A globalizációnak alig van szüksége értelmiségre. Írni, olvasni,
    gondolkodni, okosan beszélni tudó értelmes emberre. Csak végrehajtó,
    hajcsárokat igényel. Ezért kell szűkíteni a tanulás lehetőségét,
    kizárni belőle a szegény ember fiát. A globalizáció csak kis létszámú
    sikeres egyént visel el, akiket pénzzel köt magához. A sok ember is
    zavarja a globalizálás terveit. A népességfogyást az egészségügy
    lezüllesztésével, reformjával lehet gyorsítani. Nincs szükség istenre,
    hazára, keresztényi erkölcsre, felebaráti szeretetre.

    Somogyi 1996 óta az Oxfordi Egyetem professzora, 1998 óta az oxfordi Anatómiai és Neurofarmakológiai Intézet igazgatója, rendes tagja az angol Királyi Akadémiának, a Német Tudományos Akadémiának és az Európai Akadémiának. Az alábbiakban az ő előterjesztését, majd felszólalását közöljük változtatás nélkül.
    Az előterjesztés:
    „A Közgyűlés támogatja az innováció és a tudományos kutatások hatásfokának növelését, egyben elutasítja a Kormány azon módszereit, amelyek ezt veszélyeztetik, aláássák a kutatók jövőképét, bizonytalanságot és a tudományos értékrend felfüggesztését okozzák.”
    A felszólalás:
    „Tisztelt Elnök Úr, Elnökség, Kedves Akadémikus Társaim és Doktori Képviselők!
    Félünk! Féltjük az Akadémiát. De a tét nem az Akadémia intézménye, hanem a magyar tudomány jövője.
    Féltjük hozzájárulásunkat a magyar és nemzetközi tudományos fejlődéshez, féltjük szellemi szabadságunkat. Féltjük elveinket is – azok közöttünk, akik a kommunista diktatúra alatt kellett, hogy alkotó munkát végezzenek, jól emlékeznek, mit kellett nyelni ahhoz, hogy hozzájuthassunk a tudomány műveléséhez.
    1948-ban, éppen 70 éve hozta létre a Magyar Dolgozók Pártja a Magyar Tudományos Tanácsot Gerő Ernő vezetésével. 2018-ban az Innovációs és Technológiai Minisztérium Palkovics László vezetésével tesz javaslatot a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács létrehozására, melynek tagjait a miniszterelnök nevezi ki. A politika benyomul a tudományba.
    Mások is félnek. Fél az intézetigazgató és a tanszékvezető, mert nem tudja, lesz-e pénz rezsire és fizetésekre. Fél az egyetemi oktató, mert nem tudja, mi lesz egyetemével, fél a középpályáján fejlődő csoportvezető kutató, mert nem tudja, kifizetik-e elnyert pályázatát, fél a szerződéses fiatal kutató, mert nem tudja, lesz-e fizetése, és fél a PhD-hallgató, mert nem tudja, meddig lesz témavezetője. A félelem országává lettünk!
    Mint agykutatónak van fogalmam a félelem agyi mechanizmusairól, hatásáról a viselkedésre, a gondolkozásra, és ami a legfontosabb, a kreativitásra, melyen a közösségek, a nép és az ország jövője múlik.
    Hogyan jutottunk ide?
    Beszéljenek helyettem világszínvonalon itthon csoportot vezető, kitüntetett, díjnyertes, negyven körüli tudósok, a jövő magyar tudományos életének vezető jelöltjei, akiknek már most itt lenne a helyük közöttünk:
    Egyikük:
    »itthon egyébként nagyon elkeserítő minden. A természetvédelem, a tudomány, a civil jogok, borzasztó látni, ahogy évtizedek óta épülő, értékek mennek tönkre minden józanész ellenére.«
    Egy másik:
    »…a bizonytalanság és a borús jövőkép miatt visszaesett a teljesítmény, a [fiatalok] munkájukat kevéssé szívesen csinálják, mert kezdik feleslegesnek érezni magukat Magyarországon. Úgy érzik, kezdenek a kitaszítottak kategóriába kerülni, akikre igazából nincs szükség itthon, az ő munkájuk nem kap meg becsülést.«
    A harmadik:
    »..ez a hangulat nemcsak az én tudomány területemen van, tegnap mondta nekem egy barátom, … hogy… az ő szak területükről már pár »lendületes« külföldre menne.«
    »A fiatalok számára (45 alatt) az elmúlt fél év a romboló bizonytalanság volt. Érdemes-e akkor itt maradni, ha mindenféle egyeztetés és gondolkodás nékül az összes tudományra szánt pénzt egy mozdulattal le lehet nyúlni Magyarországon? Még mindig nem tiszta a jövő…«
    A negyedik:
    »Tömören összefoglalva: a hatás rossz.
    Bővebben:
    – közemberekre: meglévő tisztelet rombolása;
    – senior kutatókra: bizonytalanság;
    – fiatal kutatókra: kilátástalanság.
    Az általanos kép egy morális válság. A fiatalok előtt semmiféle pozitív jövőkép nincs.«
    Folytathatnám. Akadémikus társaim, ezek a szavak kiváló, elkötelezett tudósoktól felelőssé tesznek minket.
    Hogyan jutottunk ide?
    Az nem lehet, hogy ennyi ész hiába fáradozzék!
    »S keservben annyi hű kebel
    Szakadt meg a honért.
    Az nem lehet, hogy ész, erő
    És oly szent akarat
    Hiába sorvadozzanak
    Egy átoksúly alatt.«
    Kérem Önöket, hogy a magyar tudományos jövő érdekében támogassák szavazatukkal előterjesztésemet azokért a magyar tudósokért, akikben, mint Radnóti Miklós írta, »megnő az értelem«.
    Köszönöm.”
    mta tudomány tudomány szabadsága

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.