2018 augusztus 18., szombat
Vitéz Létfalvi Gyárfás Győző - Polgárportál

Szilléry Éva: Apák és fiak a vasfüggöny két oldalán – 3. rész – Horthy egykori testőrtisztje lányának története

Share

Több film, újságcikk, könyv eredt már a politikai üldözött emigránsok nyomába, feltárva a külhonba szakadt sorsokat. De mi történt az itthon maradt gyerekeikkel, akiket az állam akadályozott meg abban, hogy disszidens szüleikkel találkozzanak? Mivé lett akár több éves kimaradás után az érzelmi viszony szülő- gyermek, testvér és testvér között, egyáltalán felépíthető- e újra, ami elveszett?

Néhány tucat olvasónk megosztotta velünk egyéni drámáját: a történetek az ötvenes évektől a nyolcvanas évek derekáig húzódnak és egy kíméletlen, nem enyhülő diktatúra képét festik meg, ahol a gyerek záloga, egyszersmind áldozata lett az eseményeknek mind érzelmi, mind jogi értelemben. Izgalmas látni, miféle részrehajlások történnek egyes családszakadásokban, illetve milyen megalkuvás kellett ahhoz, hogy helyzetük enyhüljön, családjuk egyesüljön.

Az Apák és fiak a vasfüggönyön innen és túl  sorozatunk elsődleges célja, hogy a kommunizmus veszteseinek egy még alig taglalt csoportját feltárjuk és kimondjuk, ezek a kiskorúak, a háborús árvákhoz hasonlóan, az előző rendszer egyértelmű áldozatai.

3. rész – A Budai Várat védő főhadnagyot a rendszer elűzte, kislánya nem ismerhette meg. Horthy testőrtisztjének lánya semmi hírt nem kapott menekült apjáról

A kommunizmusban disszidenssé vált szülők gyerekeinek felkutatásakor nem teszünk különbséget a karrier miatt, vagy politikai okokból emigrált szülők között, hiszen a zálogként itthon maradt gyermek így is, úgy is a történtek kiszolgáltatottjává vált. Vera esete mindkét példát magában hordozza: édesapja, Vitéz Létfalvi Gyárfás Győző főhadnagy, Horthy Miklós testőrtisztje volt, 1959-ben politikai menekültként végleg elhagyni kényszerült az országot. Egyetlen itthon maradt lánya nem tudhatta meg a részleteket távozásának konkrét okáról, apja későbbi életéről, mert csupán néhány levélre szorítkozott kapcsolatuk. De az egész család információ hiányban élt, vagy egyszerűen titkolni kényszerült az egykori főhadnagy hollétét. Vera tizenöt éves volt, amikor édesanyja is disszidált, a kommunista állam pedig tíz évig nem engedte ki anyjához Németországba.

Gyárfás Győző amolyan vasárnapi apuka volt Szilágyi Vera számára, hiszen születése után nem sokkal már elvált édesanyjától. Horthy egykori testőrtisztje múltja, származása és vitézi rangja okán a szocializmusban lefokozott főhadnagy lett, mivel tíz nyelvet beszélt, magánórákat adott és drágakő szakértőként kereste kenyerét.  Nem sokkal később 1959-ben – a család számára tisztázatlan módon – politikai okokból elhagyni kényszerült hazáját.

„Néhány levélváltás történt közöttünk, mindig más címre kellett küldenem. Élete végén São Pauloban élt, hiszen hirtelen halála (1983) után az özvegye jelentkezett levélben, mert egy kisebb összeget hagyott rám apám, és azt is megtudtam, hogy két fiú féltestvérem született kint.”

Gyárfás Győző hollétét illetően pedig mindenki hallgatott: Vera apai nagymamája sem beszélt fiáról, azt azonban Verának később kellett megtudnia, hogy a fia miatt zsarolható nagymamát beszervezték. A Történeti Levéltár nyilvántartásában számos dossziéban szerepel Gyárfás Győző, a kategorizálás alapján kiderül, hogy megfigyelték, mint ahogy az is, hogy bizonyos vádiratokban is nyilvántartják.

„ A rendszerváltás után becsöngetett hozzánk két úr, akik az egykori testőrtiszti gárda történetének feldolgozásához gyűjtöttek adatokat. Ekkor hallottam először arról, hogy nagymamámnak az ÁVH-hoz köze volt, amit teljes képtelenségnek tartottam. Őszintén szólva én nagyon sokáig nem szerettem volna apám után a múltban kutakodni, aki élt az előző rendszerben, érti ezt.”

A múltfeldolgozás, a régi világ nagyjainak felemelése, rehabilitálása pedig már akkor elkezdődött, de a diktatúrában szocializálódott nő életében mostanra érkezett el az idő, hogy keresse apja múltját, ettől az indíttatástól vezérelve írt rovatunknak is, bízik abban, hátha akad olyan olvasónk, aki távollétében személyesen ismerte őt.

Gyárfás Győző életrajza

A Pest Megyei Hírlap 1992-es egyik lapszáma például egész kolumnás megemlékezést közöl a Budai Vár védelmében jeleskedő Bánó Árpád testőr századosról, melyben Gyárfás Győzőt is méltatják, mint aki a székely testőrszakasz parancsnokaként védelmezte a várat.  Történt ez akkor, amikor 1944. október 16-án, a Mussolini kiszabadításával híressé vált Otto Skorzeny SS-alezredes ejtőernyősegysége megtámadta a Budai Várat. Az akcióval kettős célja volt – írja a hírlap -, a főváros megszállásának biztosítása, illetve Horthy kormányzó végleges félreállítása. „A vár védelmével megbízott testőrséget bekerítették, külső támogatást nem remélve a gárda felkészült arra, hogy szembeszáll a támadókkal és az utolsó emberig kitart.” (A cikk Bangha Ernő – A Magyar Királyi Testőrség 19201944. könyvét használja fel – a szerk.)

Gyárfás háromszéki eredetű székely családból származik, mely Báthory Gábor fejedelemtől 1609-ben címeres nemeslevelet kapott. Gyárfás Győzőt 1944. májusában vitézzé avatták.

Vera édesapjának Budapestről történő távozása után hét évvel a gyógypedagógus édesanyja kedvező németországi állásajánlatot kapott, a lehetőség nagy volt, mindketten úgy gondolták, életkörülményeik jobbak lesznek, ha elfogadják.

„Nem volt igazán szoros a kapcsolatunk, én pedig önálló, koraérett ember voltam. A nagyszüleim itt éltek, mostoha apám – aki akkoriban már válófélben volt anyámmal – szintén mellettem élt. De magam sem gondoltam, milyen bonyolulttá válik az életem, micsoda procedúra előzi meg, hogy anyámmal találkozzak ismét.”

Volt szocialista országok tengerpartjain találkoztak nyaranta, de 10 évig nem jutott ki disszidens anyjához, feltételezhetően a külföldön jogellenesen tartózkodó apuka ténye is hátráltatta az útlevélhez jutás folyamatát.

„Mindaddig, ameddig be nem adtam a kérelmet, éveken át egyáltalán nem izgatta a gyámügyet, hogy itt él egy kiskorú egyedül. A kérvényt azonban akkor a gyámügy elbírálása alá helyezték. Az első munkahelyemen közölték, hogy semmi szín alatt nem írják alá az útlevél-kérelmemet, így nem is tudtam beadni.  Második munkahelyemen saját nagybátyám volt az igazgató, de még ő is csak a Fővárosi Tanács illetékes elvtársának hozzájárulásával írta alá az igényemet. Visszatekintve abszurd az a világ, amelyben felnőttem. 1976-ban jutottam ki Édesanyámhoz először, tíz évre rá, hogy kiment. Körülményei megváltozásával amnesztiával hazajött egy év múlva Budapestre.”

Vera soha nem vágyott hosszú időre idegenbe:

„A különös ragaszkodást az anyaföldhöz talán a szüleim hosszabb-rövidebb idejű elvesztése eredményezte. Volt időszak, amikor szomorkodtam azon, hogy az élet elvett a gyerekkoromból sok mindent, de megtaláltam a számításomat. Az én hazám, az én otthonom, az én városom a világ legszebb helye – most is és mindig így gondoltam.”

És hamarosan megnyílnak a dossziék is Vera előtt, amelyekből nemcsak az derül majd ki, miért kellett menekülnie Gyárfás Győzőnek és hol, hogy élt idegenben, hanem az is, hogy az itthon maradt családtagok is a titkosszolgálat látókörében éltek- e.

(Folytatjuk)

Kérem, ha hasonló történetet ismer és szívesen megosztaná olvasóinkkal, a disszidens@gmail.hu-ra szíveskedjen levelet írni nekünk!

Szerző: Szilléry Éva / PolgárPortál

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Villax Richárd: „Fáj a fejem” – néhány gondolat a pa-dö-dő jelenségről jubileumuk kapcsán

Az Állatkertben (!) ünnepelték a napokban a Pa-Dö-Dő lányok együtt éneklésük harmincadik évfordulóját. Bizony, már …

Egy hozzászólás van

  1. Goldmann Eleonora

    A bolsevista patkány kibújt a szemétdomb mögül, és osztja az észt?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.