2018 október 23., kedd
Színek és Szavak találkozása Zebegényben

Színek és szavak találkozása Zebegényben

Share

A Danubia TV tudósítása az eseményről

 

Egy író sokféleképpen találkozhat olvasóival: legtöbbször az írásain keresztül, vagy ha előadják, de még az író-olvasó találkozóknak is sok fajtája van. A legtöbbször elmegy valahová és az emberekkel találkozik, felolvassa néhány írását, és elbeszélget barátaival, akikkel az írásaink keresztül ismerkedett meg.

Különlegesebb alkalom, amikor egy templomban, pl. a Templomok Éjszakáján, (de nem a Szentmise keretében,) Isten fizikailag érzékelhető közelségében adják elő műveit – míg az első alkalommal az emberekkel találkozik, a második esetben Isten színe előtt szólal meg.

A barátok elfogadják az ember és alkotásai gyengeségét, Isten lényege a szeretet és a megbocsátás, de mekkora felelősség, amikor egy író a XX. század egyik legnagyobb magyar festőzsenijének, Szőnyi István otthonában és alkotásai között szólalnak meg művei?

A Szőnyi István Emlékház különleges kiállítóhely, mert nem csak a festményeket állítják ki, hanem azt az otthont is, ahol a mester élt és alkotott. A Múzeumok Éjszakája után merült fel a gondolat, hogy ősszel, a Múzeumok Őszi Fesztiválján tartsunk egy verses idegenvezetést. Első lépésben kiválasztottuk a festményeket, amik fontosak művészettörténeti szempontból is, amelyek előtt megállnak a látogatók, s amik engem, mint embert és mint írót is megérintettek.

Ezek után jött a munka neheze: megpróbáltam megérteni minden képet. Ebben nagy segítségemre volt az emlékház részéről Káli Enikő, aki elmesélte nekem minden kép keletkezésének történetét. Minden képet sokat érleltem magamban, próbáltam felidézni, hogy az adott korban hogyan zenéltek a versek, milyen szavakat, képeket, párhuzamokat használtak. Szerettem volna, ha olyan versek születnek, amelyek visszarepítenek bennünket abba a pusztulásra ítélt világban, melyben Szőnyi alkotott.

Így érkezett el október 14-e, a Színek és Szavak találkozása c. rendezvény napja. A verandán gyűltünk össze, s Illyés Gyula kevésbé ismert versével kezdtük a napot, majd teremről teremre haladva álltunk meg a képek előtt, mindegyikről először a vers hangzott el, majd Káli Enikő a művészettörténész szemével mutatta be a festményt, végül én mondtam el, hogy melyik képben mit éreztem fontosnak, mi érintett meg. Volt a képek között olyan, ami nem szerepel az állandó kiállításon, azonban mivel megérintett, kihozták a raktárból.

Szűk száz év választotta el egymástól a képeket és a verseket, a színeket és a szavakat. Nem csak a könyveknek, minden műalkotásnak meg vannak a maguk meséi. Egyik oldalról, kutatnunk kell, hogy majd száz éve milyen lélekkel, milyen indíttatással született meg egy alkotás, milyen hatást váltott ki, milyen hatást akart kiváltani a művész – de ha igazi alkotás, akkor még ma is képesek hatni ránk, s ez a hatás különbözik minden korábbitól, hiszen minden kor és személy különbözik minden korábbitól.

A két akt egyike

Egy fiatal lány levetette ruháját, felfedi kebleit, s ágyékát, a festő megfesti. A lány megöregszik, megráncosodik a bőre, meghal, teste elporlad: de a mozdulat, ahogy pucér félelmében a festőre, ránk tekint, örökké él.

Egy kislány fázósan kendőt húz magára, fekete szeme remeg, a festő megfesti. A kislány felnő, megöregszik, s meghal ő is – de a képen örökre egy fázós kislány marad. S a látogatók, maguk sem tudják, miért, megállnak a kép előtt. Ez a kislány is örökké él, amíg a vászon megmarad.

Beszélgetés a verses tárlatvezetés végén

Az az alkotás, amely csak udvarias tapsot vált ki a kritikusokból, eleve halva született. S az az alkotás, ami túléli, hogy kötelező tananyaggá váljon, valóban halhatatlan. A művészet azonban több ennél: hatást vált ki. Néha csendeset, de örököt. Néha lángolót, hatalmasat.

Szőnyi alkotásai ma is élnek, de ahhoz, hogy ma is képesek legyenek hatást kiváltani, szükségesek az ilyen rendezvények, amik újra és újra felhívják rájuk a figyelmet.

Káli Enikővel a beszélgetés során

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.