2018 október 21., vasárnap

Szőnyi Zsuzsa portréja – Szőnyi István festményéhez

Share

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el).

 

 

Egy ifjú leány fonott széken ül,
ruhája piros s ujjaival játszik
míg apja a képen dolgozik.

 

Egy fiatal leányra süt a fény,
bőrét cirógatja a napsugár,
de a kert zöld-sötét,
mint a múlt és a jövő,
fojtogat-ölel.

 

Körötte küzd az árny és a fény,
szeme feketén holnapba,
s tegnapba néz.

 

Ruhája tarka, szeme fekete,
örvénylik körötte a történelem,
de e pillanatban él szívében a béke,
s e pillanat erőt ad örökre.

 

Mert sodorhat a sors bármerre*,
kinek szívében harmónia,
örök pillanat őrződik örökké,
igaz voltában megmarad.**
 

* 1949-ben férjével elmenekült Magyarországról

** 1984-ben a Szőnyi család tagjait második világháború alatti humanitárius tevékenységéért Izrael állam a Világ Igaza címmel tüntette ki.

A festményről további részletek ide kattintva érhetők el

 

Korábban:

Kerti pad (videóval)

Esti vonat

Fázó kislány

Mosakodó kislány

 

Szőnyi István: Öreg révész

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lélek Sándorné: Adjon az Isten áldott vasárnapot mindenkinek!

“Embertelen lelkivilág volt, amibe minket belekényszeríttettek, amikor magunk se tudtuk, hogy most már emberek vagyunk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.