2019 június 17., hétfő

Archív cimkék : Gyurcsány Ferenc

Tapolca után józanul

Úgy tűnik, hogy a politikai közbeszéd továbbra is vagy leplezi a valóságot, vagy éppen a művelői használják fel arra, hogy befolyásolják a jövőbeni pártszimpátiákat – ezért végletekig, saját érdekeik szerint sarkítják, vagy éppen maszatolják a helyzetüket. Tapolca után mindkettőre láttunk példát. Mind a „szeretlek is meg nem is” baloldali koalíciótól, …

Még több »

Csordaszellem, avagy védj meg Gábriel!

Hosszú hetek óta szobor-ügytől hangos a magyar média és közbeszéd. Az ominózus emlékmű, Párkányi Raab Péter alkotása lassan úgy néz ki, mint egy szemétlerakó, és habzó szájú csordaszellem uralja a Szabadság teret. No, de kik ezek a habzó szájúak, és miért nincs jobb dolguk, mint köztéri alkotásokat dobálni tojással? Jómagam …

Még több »

Fletó sem a régi már, avagy DK-parádé a Városligetben

Ma a reggeli kávé mellett, május 1-jét megünneplendő, elkezdtem fellapozgatni a munka ünnepéről szóló cikkeket, bejegyzéseket az interneten. A 444 a kommunista felvonulásokhoz hasonlítgatja a Békemenetet – nagyon eredeti, nem is számítottunk másra május 1-jével kapcsolatban. Az ATV-t bekapcsolva aztán tudomásomra jutott, hogy a Kádár-korszakban emelkedett az életszínvonal. Ennél valami …

Még több »

Nem párbajképesek már

Mi dolog maradt még, mely arra késztetne minket, hogy a közéletben tisztességes vitát folytassunk? Mert bármennyire is hiszünk a nemzeti minimum megteremtésében, ez most már egyre kevésbé lehetséges. Sajnos, ez is a választások utáni tanúságok közé tartozik.   Valami kiveszett, valami eltűnt a magyar közéletből. A baloldalon ugyanis csak a …

Még több »

A Charta utolsó dobása

Hittük, mi jobb- vagy baloldali fiatalok egyaránt, hogy a 91-es liberális és reformkommunista értelmiségi összeborulásról eztán csak a történelemkönyvek elsárguló lapjain olvashatunk már. Hittük, mikor a bőrét menteni igyekvő Gyurcsány még egyszer utoljára, megpróbálta összetrombitálni őket 2008-ban, de mégis elbukott, hogy ezek után már végképp nem lesz beleszólásuk a magyar …

Még több »

Kórtörténet – egy bukott politikus szenvedése

Egy neurológus szakorvos ismerősöm mondta nemrégiben, hogy Gyurcsány Ferenc mimikáján és beszédstílusán halványan már akkor észrevehetőek voltak neurológiai tünetek, mikor 2004-ben Medgyessy-t leváltva miniszterelnökként jelent meg a nyilvánosság platformján. Azóta a nem szakavatott szemek előtt is világossá vált, hogy Feri szépen lassan beleőrült az olthatatlan hatalomvágyába, miután a reggel, este …

Még több »

Dr.T.Túri Gábor

HALLOTTAM VALAMIT, MEGHALLGATTAM VALAMIT  Hallottam valamit…, meghallgattam valamit, 2013. junius 16-án. Ez a Szabadság napján a szabadságról szólt.Hogy mi volt ez?Gyurcsány Ferenc beszédje Nagy Imre kivégzésének a napján. Egy MSzP-s politikus, siratta el Nagy Imrét. Egy politikus, aki 2009-ig a Magyar Szocialista Párt elnöke volt, akinek a rokonságában az egykori, az …

Még több »

Gyurcsányisztán

Képzeljük magunk elé a kedves és közvetlen Gyurcsány Ferencet szolgái körében, midőn az őszödi beszédben megfáradt arcizmait ellazítva vicceket mesél. Mókázik, kedélyeskedik, tréfálkozik, a szolgák pedig, akiknek nyolc év alatt volt idejük megtanulni, hogy sorsuk egy és csakis egy ember kezében van (mivel a vezér dönt az utolsó MSZP-portás jövőjéről …

Még több »

Nincs titánfrakció – a pénz önmagában kevés (?)

Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója (DK) nem kapott frakcióalapítási jogot. Tovább csücsülnek mind a tízen a parlamentben azzal a feldolgozatlan durcás lelkiállapottal, ami egy választás-okozta lelki frusztráltságból fakad: rájuk nem szavazott senki. Ez a feldolgozatlan durci leginkább amúgy Molnár Csaba fizimiskájáról leolvasható - vagy még inkább a volt szocialista képviselő hisztérikus megnyilvánulásaiban lehet tetten érni.

Pedig lehet úgy ülni a patkó ellenzéki oldalán, hogy arra büszke lehet az ember. Büszke lehet a független, de beválasztott egyéni képviselő a bejutás teljesítményére (Molnár Oszkár esete). Büszke lehet az olyan párt frakciója is, aki a megalakulását követő választásokon átlépve az 5%-os küszöböt, frakciót alapíthatott (ilyen volt a MIÉP, ilyen most  Jobbik és az LMP). Sőt, ha nem is lehet elégedett, de szégyenkeznie semmiképpen sem kell annak a pártnak sem, amelyik voksait megnövelve több szavazatot kapott, mint korábbi (esetleg győztes) választáson, de az még sem volt elég a diadalhoz (kormányalakításhoz). Ez utóbbira példa a Fidesz 2002-es veresége. Fájó kudarc volt, ráadásul 8 év után láttuk igazán, hogy az elvesztett 8 év valójában minimum két évtized morális, gazdasági, társadalmi válságot, lemaradást jelent Hazánknak. Egy valami azonban elvitathatatlan: kikapni úgy, hogy közben a népszerűség nem csökken, felettébb bosszantó ugyan, de nem jelenti a politikai süllyesztőbe kerülés állapotát.

Szégyenkezni oka annak van leginkább, akit egyszer (és mindenkorra) a választók nagy ívben lesz...avaztak. Akinek durcásan hisztis, hisztérikusan durcás, túlmozgásos és dölyfös, ugyanakkor mesterkélten populista, behízelgő modorát, stílustalan stílusát eldobták a választók. Vagy legalábbis illik meghúznia magát, levonni a közéleti tanulságot. Ezzel szemben Gyurcsány, Baracskai, Ficsor, Kolber, Molnár (ő egy ifjú titán), Oláh, Szűcs Erika és Vitányi (ő egy régi titán) úgy próbáltak frakciót (és a vele járó anyagi pluszt) gründolni maguknak, hogy valójában konkrétan rájuk senki nem szavazott. Listán bejutva váltak le az ugyancsak leamortizált MSZP köldökvezetékéről és progresszív útra lépve magányos bozótharcosként kell végigjárniuk a progresszív baloldaliság ki nem taposott ösvényét. 

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ők, a DK valami olyasmit képviselnek, amit végleg eldobott, elfeledett a magyar választópolgárok túlnyomó többsége. Az a fajta morális mélypont, amit a szemkilövető megtestesít, ma emberi számítás szerint parlamenti küszöbképtelen. Frakció nélkül maradnak hát a titánok.

Nincsenek illúzióim - tisztában vagyok vele, hogy a politikához pénz kell. Tudom, hogy pénz nélkül nem lehet sikeres érdekképviseletet létrehozni, azt működtetni. Mégis hiszem, hogy a mai, pénzhatalom által diktált moratórium- és sokszor diktátumvilágban vannak pénzben nem vagy alig kifejezhető értékek, amelyek legalább akkora szervező- és mozgósító erővel, hatékonysággal, közösségépítéssel és közösségi hatással bírnak, mint az euro, dollár vagy a forint. És hiszem azt is, hogy ezen nemesebb erők valamint valódi értékek nélkül nincs közösségi megbecsülés. Sőt, nincs frakció sem, még pénzen vett titánfrakció sem.

Gyurcsány Ferenc bő másfél évtizeddel ezelőtt nem hitte és láthatóan ma sem hiszi ezt. Erről ő maga vall így:

„Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élők érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítő képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. ... Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azoknak, akik morálisan akarják megváltani a világot...” (Gyurcsány Ferenc, 1996, KÁPÉ gazdasági hetilap).


Ne legyenek kétségeink. Tizennégy év után Magyarországon - Európában szinte egyedül álló módon - bebizonyosodott: Gyurcsány Ferenc deformált pénzisten-központú gondolkodása megbukott. Most pedig azért küzdünk, hogy Magyarországon ne lehessen jövője ennek a gondolkodásmódnak. Ahogy frakciója sem.

Még több »