2017 szeptember 23., szombat

Archív cimkék : hit

A hit hiánya

Csak azt hiszem el, amit látok. Minden más csak hazug illúzió. Gyáva csalás. Önáltatás. Sokan, egyre többen vélekednek így. Pedig aki csak a szemének hisz, az semmi egyebet nem lát, csak a csupasz és rideg matériát. A világ egyik, de semmiképpen sem a lényeges felét. Az empíria azonban kevés és …

Még több »

Templomok Éjszakája – miért ne?

Ma este egy kéréssel fordulnék olvasóimhoz… Egy fiatal ismerősöm, Juhász Cili, felbuzdulva a Szakmák Éjszakája sikerén, elhatározta, hogy kutatást végez arról, hogy lenne-e igény arra, hogy a katolikus Egyházban is legyen hasonló kezdeményezés, hogy a hitet közelebb vigyék az emberekhez és a hihetetlen ellenszélben be tudják mutatni, hogy a templom …

Még több »

Volo

Egy barátom megkérdezte, mit akarok… Ezt válaszoltam neki. Hitet akarok, becsületet, hogy az adott szó újra szent legyen, hogy az a kéz arasson, mely egykor vetett. Hogy jogunk, mit hangosan kiáltunk, ne szolganépség vágya legyen. Hogy legyen gúnyám inkább szegény, de ne díszítse lopott aranydísz; hogy a „szeretlek” szó kopott …

Még több »

Nagycsütörtöki áldás Szentháromságra

  Légy áldott, Jézus, a Nagycsütörtökért! Talán az előttünk álló kín, mindig nagyobb, mint maga a szenvedés. Csütörtökön felkeltél, élted a napot, mint a sok ünnepre készülő tudatlan, némán hordoztad várt keresztedet, nem szóltál senkinek, fekhelyed vissza hiába vár. Nem látta senki félelmed, s kétségeid, hisz nem csak Isten, ember …

Még több »

Közönséges élet – krisztusi élet? Gondolatok Kaszap Istvánról – 4. Szent vagy sem? Személyes érzéseim – és egy kérés

Az előző írásomban megmutattam, Kaszap István arcát mivé formálták… de nézzünk újra a szemébe. Nem az ikonnak, az embernek:     A nyolcvanas évek végén az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam. Mikor csendesett a munka, nézelődtem a régi könyvek között, akkor olvastam először Kaszap Istvánról. Akkor még nem láttam meg benne …

Még több »

A banalitás reménye

      Hétvégén egy barátom esküvőjén voltam, banális történet, nem? Két fiatal, egy fiú és egy lány összekötik az életüket a templomban. Mégis, úgy érzem, írnom kell erről. Két nappal múlt június 4., az ország egy pillanatra elcsendesedett, emlékezett, gyászolt és jól tette, mert egy pillanatra meg kell állnunk …

Még több »

Egy mécses, két kép…

A héten „zavar támadt az erőben”… Sok barátom és ismerősöm élete vett rossz fordulatot. Voltak, akiknek a verseim jelentettek erőt, de ilyenkor nagyon nehéz bármit is mondani, nagyon nehéz megérteni az álomgyilkos „miért”-eket. Nehéz a távolból vigasztalni valakit, akinek összetörik a kisvilágát. Mégis, valamit el kell mesélnem. Esténként a betlehem …

Még több »

Három adventi cica

A mi falunkban, Solymáron, a rorátékon, az adventi hajnali Szentmiséken mindig megtelik a templom. Aki nem a városban dolgozik, mind oda igyekszik. Még úr a decemberi éj, még hideg a világ, de a templomajtó nyitva áll. Összehúzott kabáttal vágok át a Templom téren (helyesebben: a Kirchplatz-on, hiszen Solymáron a táblák …

Még több »

Zári üveggömbök

Mikor kamaszként jártam erre, kemény télben,szürke kommunista időkben,még világvégi kis völgy volt,krisztus-hű gorálok lakta kis falu. Kis templomában öregasszonyok,elnyújtott bús szláv énekek,az oltáron és a szentképek alatt,hisz Karácsony nyolcadában jártunk,üveggömböknek tengere. Kamaszként nézve,oly giccsesnek tűnt!Mégis őszinte és hittel teli. Ma már a templom szép,az öregasszonyok helyén turisták ülnek,az ének szövegét projektor …

Még több »