2017 március 30., csütörtök

Archív cimkék : irodalom

Lullázás 8.: Miért néma a lullai harmonika?

A lullai helytörténeti gyűjtemény sok kincset őriz, a régi időkből. Mint egy kincsestár, vagy arzenál, a felejtés ellen. Az egyik sarokban egy kontár módon szikszalagozott harmonika, szomorú történetet idéz fel… Már vége volt a háborúnak, de az úgynevezett „béke” tovább szedte áldozatait. Néha elgondolkozom, miért van az, hogy Magyarországon az …

Még több »

A tücsök zenéje

A rideg felszín alatt lappangó vágyakozással teli tekintettel szemlélte a babakocsit toló hölgyet. Egy pillanatra feltört benne a teremtő által kapott feladata, melyet már aligha teljesíthet, nem lehetett anya. Elkésett. Futott vele az idő végtelen paripája, vágtájában észre sem vette, Isten legszebb ajándékáról önként mondott le. Sorompót állított önmagának, akkor, …

Még több »

Anyáknapi várakozás

Az esőcseppek egyenletes kopogással törték meg a hajnali csendet. Az asszony kinyitotta szemét, kipattant az ágyból, lábai mintha megtáltosodtak volna a fájdalom elpihent. Nagy nap lesz a mai, összejön a család. Öltözködni kezdett. Hűvös volt a reggel, otthonkája alá réklit-, föléje pedig pruszlikot öltött magára. A reggeli teendői után várt …

Még több »

Arctár – Jókai 190, ünnepi emlékest Észak-Komáromban

Tegnap Észak-Komáromban jártam, a Jókai 190. születésnapján tartott ünnepi emlékesten. Jó volt ez a nap együttlét: nem csak a felvidéki magyarokkal találkozhattam, hanem a szinte minden, a történelem által szétszakított magyar közösség képviselte magát. Emlékműsor és díjkiosztó. Furcsa volt olvasni, hogy nemzetközi irodalmi pályázatban hirdettek eredményt; hiszen minden induló magyar …

Még több »

Gyertyafénynél emlékezve

Későre járt. Egyedül voltam ültem otthon az asztalnál. A gyertya lángja árnyékot vetett a szemközti falon. Gyönyörködtem fénytáncában. Gondolat-pókjaim csillogó hálót szövögettek a múlt selymes fonalából. Alig lehettem pár éves, emlékszem, édesapámmal a vasárnapi mise után meglátogattuk öreganyámat, belvárosi aprócska szobájában. Nagyanyó kicsi volt és töpörödött, háta kissé görnyedt, mégis …

Még több »

Az (élet)mű és kritikája… (A fekete zaj kora 6.)

  Siker a néma csend, amivel az írásaimat fogadják, ha valahol előadják. Siker, amikor az olvasóim megosztják velem a gondolataikat, életüket, legbensőbb titkaikat. Fájdalmas siker, hogy nem tudok mindenhová elmenni, ahová hívnak. Amikor vitatkozni kezdenek velem, amikor az írásaimat átírják a saját szellemükben – csak a jó írókat érdemes plagizálni. És siker az …

Még több »

Elfeledett és feldolgozatlan traumáink a magyar irodalomban és közéletben (A fekete zaj kora 5.)

Azt hiszem, ma egy írónak az egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen feldolgozni azokat a traumákat, amik a magyarságot a XX. században érték. Sokfajta traumáról beszélhetünk: az áldozattá és az elkövetővé válás traumáiról… Egy példa az elsőre; a XX. század vérveszteségei, amik a magyarságot sújtották: I. világháború: 530 965 halott (minden …

Még több »

Tartalomhoz a forma az internet világában (A fekete zaj kora 4.)

      Amint korábban is utaltam rá, manapság az irodalmi alkotások egyre inkább a világhálón keresztül jutnak el az olvasókhoz. Elismerem, csodálatos érzés egy újságot, egy könyvet kézbe venni, jelzi a minőséget, de a nyomtatott sajtó szerintem hamarosan olyan szerepet fog betölteni az irodalomban, mint a csatahajók a tengereken: …

Még több »

Egy részekre hullott kor milyen formát igényel? (A fekete zaj kora 3.)

Egy barátom azt mondta, hogy szépek a verseim, de neki a vers fogalmához hozzátartozik a ritmus és a rím is… Ha a verset, mint hangzó elemek összességét tekintjük, kétségtelenül igaza van – azonban a kérdésem, hogy abban a korban, amikor minden szabályt felülírunk, a rendezetlenség állapotában élő embereket meg tudjuk-e …

Még több »