2018 január 17., szerda

Archív cimkék : vers

Szőnyi Zsuzsa portréja – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el).     Egy ifjú leány fonott széken ül, ruhája piros s ujjaival játszik míg apja a képen dolgozik.   Egy fiatal leányra süt a fény, bőrét cirógatja a napsugár, …

Még több »

Öreg révész – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el).   Megfáradt színekben megfáradt Khárón évszázadnyi terhet cipel, ladikján bolyong a két part között, mint kit arra ítéltek az istenek, hogy nyugtot egyik oldalon se leljen, mert jönnek és …

Még több »

Mosakodó kislány – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el).   Kislány fürdik meztelen meztelen test védtelen tisztasága törékeny, lelke idő-érintetlen.   Még csak vázolta sorsát az Isten, e pár vonásból még bármi lehet, domináns az angyalszín-fehér, vagy a …

Még több »

Fázó kislány – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el). Egy kislány fázik, arcán még fehér a vászon, hisz arca csak ígéret, még nem vésett rá sorsot az idő, csak a hideget tükrözi szeme.   Mezítláb áll résnyire nyitott …

Még több »

Esti vonat – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el). Kopárodott tájon vonat száguld át kopár fák kopár falu lakói eltűntek, a földje néptelen, elszürkülnek a színek, az élet színe sötétbe vált, eltűnik minden mi szép és vidám.   …

Még több »

Kerti pad – Szőnyi István festményéhez

A vers a “Színek és szavak találkozása Zebegényben” c. irodalmi tárlatvezetésen hangzott el (az eseményről szóló tudósítás ide kattintva olvasható el). Egy kerti pad, pár fadarab, egymáshoz illesztette egykor mester keze, út mentén várja a fáradt utazót, elmegy mellette, ki arra jár, hisz ha körbe néz, sok hasonlót talál.   …

Még több »

Huszonnégyek (Szent Anna)

Huszonnégy ember áll az esőben. A városból mentem hazafelé, lelkemet még nyomta munka, tervek garmadája, vert az eső, mentem hazafelé. Huszonnégy ember, két tucat esőverte ember, állt és várt. Nekem csak egy nap, pár fenyegető határidő, elvégzendő ezer feladat, csak egy nap, mint ezer más. Huszonnégy ember, zivatarral nem törődve, …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 12.: Négyfalu – a vers

  Nekem Erdélyt jelenti e kicsiny város, Brassó és a hegyek között, a régi Transzilvániát, hol békében éltek a hitek és nemzetek. Kicsiny város, szinte minden dombot templom koronáz, s mikor vasárnap jön, egyik sem üres, a hegyek, mint imára kulcsolt kezek, őrzik a békét és életet.   És egyik …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 10.: Törcsvár – az elvett félévezred

Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen.   Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a derék szász burgerek, majd fél évezred után a kastély ura lett a román király, még Vlad Cepes, más néven, Drakula, ki tán nem is járt itt, kapott külön szobát – ennyi …

Még több »

Íme, Krisztus méltatlan szolgái (Nagyböjt, vers)

Íme, Krisztus méltatlan szolgái, kik magunkra vettük a hamu jelét, tükröt tartva keresztény világnak, hogy minden elmúlik, mi egykor élt.   Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű! Múlik minden, mi nagy és nemes, múlik a húsnak nemtelen öröme, múlik minden, mit hiszünk öröknek.   Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán, csak …

Még több »