2017 szeptember 23., szombat

Archív cimkék : vers

Huszonnégyek (Szent Anna)

Huszonnégy ember áll az esőben. A városból mentem hazafelé, lelkemet még nyomta munka, tervek garmadája, vert az eső, mentem hazafelé. Huszonnégy ember, két tucat esőverte ember, állt és várt. Nekem csak egy nap, pár fenyegető határidő, elvégzendő ezer feladat, csak egy nap, mint ezer más. Huszonnégy ember, zivatarral nem törődve, …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 12.: Négyfalu – a vers

  Nekem Erdélyt jelenti e kicsiny város, Brassó és a hegyek között, a régi Transzilvániát, hol békében éltek a hitek és nemzetek. Kicsiny város, szinte minden dombot templom koronáz, s mikor vasárnap jön, egyik sem üres, a hegyek, mint imára kulcsolt kezek, őrzik a békét és életet.   És egyik …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 10.: Törcsvár – az elvett félévezred

Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen.   Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a derék szász burgerek, majd fél évezred után a kastély ura lett a román király, még Vlad Cepes, más néven, Drakula, ki tán nem is járt itt, kapott külön szobát – ennyi …

Még több »

Íme, Krisztus méltatlan szolgái (Nagyböjt, vers)

Íme, Krisztus méltatlan szolgái, kik magunkra vettük a hamu jelét, tükröt tartva keresztény világnak, hogy minden elmúlik, mi egykor élt.   Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű! Múlik minden, mi nagy és nemes, múlik a húsnak nemtelen öröme, múlik minden, mit hiszünk öröknek.   Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán, csak …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 3.: Vajdahunyadi vár (vers)

Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó emlékezet, rám nehezül, fojtón…   Ez lenne a vár, hol Hunyadi nyert nevet, Bethlen védművet emelt, mely hiába várta Rezső királyfit? Ez lenne a hely, melyet tárggyá formált ébredő nemzetem?   Hamis lenne minden, …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 1.: Lugosi utcákon

Idény nyáron Erdély déli részein jártunk. Tragikus sorsú darabja ez a régi Magyarországnak: nyomor, lepusztultság, eltűnő magyarság, ez a kép él bennünk. Valóban így lenne? Ennek jártam utána. Ifjúságom meghatározó városán, Temesváron mentünk keresztül. Üdítő változatosság volt, hogy sütött a nap és nem lőttek – ’89-ben, a forradalom idején kicsit …

Még több »

Bratislava vs. Pozsony III.

Egy olyan szlovák-magyar kézfogás volt nekem ez az út, amiből nagyon sokra lenne szükség a közép-európai népek között. De nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a szlovák-magyar kézfogásnak nem szabad a felvidéki magyar feje felett megtörténni. Mert lehet, hogy eljutunk odáig, hogy Pozsonyban mindenhol lesz magyar nyelvű kiírás, de …

Még több »

Lullázás 7.: Kereki, Fejérkő vára

Egyik előző bejegyzésemben (Lullázás 6.: Van-e vár legenda nélkül Magyarhonban?) már írtam a Kereki Fejérkő váráról – most ugyanezt elmondom versben is.     Valamikor szemláncban álltak itt a várak, mindegyik erőd szemtávban magaslott, s jelt szállt az égre, ha vész közelgett, mert örömhír nem termett e tájon.   A …

Még több »

A liturgia színei

Különleges felolvasásom volt ezen a hétvégén, a Solymári Templomok Éjszakáján: nem csak szakrális térben jelentem meg, hanem alkalmam volt arra is, hogy a liturgikus, “szent” írásaimat egy csokorba gyűjtsem. Bár az idő kevés volt, csak negyedóra, mégis, sikerült végighaladnom az egyházi év legszívbemarkolóbb ünnepein. Ma ezt a gyűjteményt osztom megolvasóimmal. …

Még több »