2017 július 24., hétfő

Archív cimkék : vers

Dél-Erdélyi utakon 12.: Négyfalu – a vers

  Nekem Erdélyt jelenti e kicsiny város, Brassó és a hegyek között, a régi Transzilvániát, hol békében éltek a hitek és nemzetek. Kicsiny város, szinte minden dombot templom koronáz, s mikor vasárnap jön, egyik sem üres, a hegyek, mint imára kulcsolt kezek, őrzik a békét és életet.   És egyik …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 10.: Törcsvár – az elvett félévezred

Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen.   Mert volt egy vár, Nagy Lajos alatt építették a derék szász burgerek, majd fél évezred után a kastély ura lett a román király, még Vlad Cepes, más néven, Drakula, ki tán nem is járt itt, kapott külön szobát – ennyi …

Még több »

Íme, Krisztus méltatlan szolgái (Nagyböjt, vers)

Íme, Krisztus méltatlan szolgái, kik magunkra vettük a hamu jelét, tükröt tartva keresztény világnak, hogy minden elmúlik, mi egykor élt.   Múlik a bánat: elbúcsúzni, könnyű! Múlik minden, mi nagy és nemes, múlik a húsnak nemtelen öröme, múlik minden, mit hiszünk öröknek.   Csak a Legfőbb Úr, egeknek magasán, csak …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 3.: Vajdahunyadi vár (vers)

Vajdahunyad vára, egy nemzet öncsalása? Nézem a sok díszes tornyot cirádát, mit rá álmodott a romantikázó emlékezet, rám nehezül, fojtón…   Ez lenne a vár, hol Hunyadi nyert nevet, Bethlen védművet emelt, mely hiába várta Rezső királyfit? Ez lenne a hely, melyet tárggyá formált ébredő nemzetem?   Hamis lenne minden, …

Még több »

Dél-Erdélyi utakon 1.: Lugosi utcákon

Idény nyáron Erdély déli részein jártunk. Tragikus sorsú darabja ez a régi Magyarországnak: nyomor, lepusztultság, eltűnő magyarság, ez a kép él bennünk. Valóban így lenne? Ennek jártam utána. Ifjúságom meghatározó városán, Temesváron mentünk keresztül. Üdítő változatosság volt, hogy sütött a nap és nem lőttek – ’89-ben, a forradalom idején kicsit …

Még több »

Bratislava vs. Pozsony III.

Egy olyan szlovák-magyar kézfogás volt nekem ez az út, amiből nagyon sokra lenne szükség a közép-európai népek között. De nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a szlovák-magyar kézfogásnak nem szabad a felvidéki magyar feje felett megtörténni. Mert lehet, hogy eljutunk odáig, hogy Pozsonyban mindenhol lesz magyar nyelvű kiírás, de …

Még több »

Lullázás 7.: Kereki, Fejérkő vára

Egyik előző bejegyzésemben (Lullázás 6.: Van-e vár legenda nélkül Magyarhonban?) már írtam a Kereki Fejérkő váráról – most ugyanezt elmondom versben is.     Valamikor szemláncban álltak itt a várak, mindegyik erőd szemtávban magaslott, s jelt szállt az égre, ha vész közelgett, mert örömhír nem termett e tájon.   A …

Még több »

A liturgia színei

Különleges felolvasásom volt ezen a hétvégén, a Solymári Templomok Éjszakáján: nem csak szakrális térben jelentem meg, hanem alkalmam volt arra is, hogy a liturgikus, “szent” írásaimat egy csokorba gyűjtsem. Bár az idő kevés volt, csak negyedóra, mégis, sikerült végighaladnom az egyházi év legszívbemarkolóbb ünnepein. Ma ezt a gyűjteményt osztom megolvasóimmal. …

Még több »

Beregszász visszavár… 6. A tánc

Este, az előadás után állófogadás, beszélgetés… és táncház. Írhatnék hosszan arról, hogy milyen dallamos volt a zene és milyen tüzes a tánc, de inkább csak annyit mondok: én is, aki rendszeresen táncolok (a lányom összes ballagásán), még én is beálltam a körbe és táncoltam a többiekkel. Egy csodás nap megkoronázása …

Még több »