2020 október 26., hétfő

Tartalomhoz a forma az internet világában (A fekete zaj kora 4.)

Share

 

 

 

Amint korábban is utaltam rá, manapság az irodalmi alkotások egyre inkább a világhálón keresztül jutnak el az olvasókhoz. Elismerem, csodálatos érzés egy újságot, egy könyvet kézbe venni, jelzi a minőséget, de a nyomtatott sajtó szerintem hamarosan olyan szerepet fog betölteni az irodalomban, mint a csatahajók a tengereken: mutatják az erőt és a sikert, de a háborút már nem azok döntik el.

 

 

A legnépszerűbb versemet, a Nejlon Krisztust jóval több, mint százezren nézték meg az interneten – vajon nyomtatásban hány embert tudtam volna elérni? A műveimet, tudomásom szerint, több tucatszor adták elő különböző helyeken, de ezek közül csak egy alkalom volt, amikor az írás nyomtatásban jutott el az előadókhoz. A többi esetben mindig az interneten találtak rám, illetve a műveimre.

Fel kell azonban tennem a kérdést, mitől más az internetre szánt irodalmi alkotás, mint a nyomtatott?

A teljesség igénye nélkül, én a következő különbségeket látom a kettő között, elnézést, ha sokak számára magától értetődő dolgokat is elmondok:

 

RÖVIDSÉG: az első, hogy rövidebben kell írni, vagy a hosszabb írásokat jól elválasztható részekre kell tagolni és úgy közreadni – egy-egy fejezet nem lehet hosszabb, mint két oldal. Ahogy egy barátom mondta: olyan hosszú írásaim legyenek csak, amiket egy kávé mellett el tud olvasni – így születtek a kávémeséim. Valamit már Örkény is előre megérzett, amikor az egyperceseit írta;

ABSZURD: a rövidséghez kapcsolódik a tömörség, s adja magát az abszurditás – itt megint utalnék Örkény műveire. Az abszurd segítségével nagyon röviden és figyelemfelkeltően lehet fontos kérdéseket feltenni: pl. ha lenne egy bolt, ahol boldogságot lehet vásárolni, vajon mit kérnénk és mit fizetnénk érte? (Boldogságbolt) Mit mondanánk a halál angyalának, ha meglátogatna minket? (Találkozások) A piperetükör foglyaivá válunk-e, amiben csak a saját szépségünket látjuk meg? (Piperetükör) Ha kockázat nélkül megtehetnénk, milyen gonoszságokban élnénk ki magunkat? Lenne-e, aki visszautazna az időben, hogy megölhesse Jézust? („Gyilkolj Szabadon!” Nyrt.) Lehet-e boldog az házasság, ahol csak a novella végén derül ki, hogy a férj évtizedek óta halott – túléli-e a szerelem a kommunizmust és a halált? (Szerelem) Vagy a sci-fi novellafüzérem, a polipológia, amiben űrpolipok támadják meg a földet, de a korrupció és bürokrácia útjukat állja…

KÉPEK: sokan úgy vélik, a képek csak elterelik a lényegről a figyelmet, de számolni kell a realitásokkal: az interneten az első, amit meglátnak, az a kép. Ha az nem figyelemfelkeltő, ha nem jól tükrözi az írás lényegét, az olvasók még az írás címéig sem jutnak el;

CÍM ÉS AJÁNLÓ: gyakorlatilag minden honlapon az írás címe és egy pár soros ajánló jelenik meg; ezeknek blikkfangosnak: izgalmasnak, sokat ígérőnek kell lenniük. (Ezért van, hogy az írásaimnak sokszor adok provokatív címeket: Karácsonyi gyilkosok, Férfiholttest arc nélkül, Éjszaka egy halott asszony ágyában…)

FILMSZERŰSÉG: nagyon fontos a filmszerűség, ami nem azt jelenti, hogy párbeszédeknek és a cselekményeknek kell túlsúlyba kerülni, hanem azt, hogy az olvasó előtt filmszerűen peregjenek az események. Belső ritmusban kell haladniuk az írásoknak, kompromisszumokat kell kötni – ahogy a fent említett barátom mondta, Dávid, biztos nagy író vagy, mert azok tudnak ilyen unalmasan írni;

ISMERŐS GONDOLATOK: meg kell találni azokat a gondolatokat, képeket, amik az olvasóknak is ismerősek és ezekkel megvilágítani a mondanivalót. Pl. 56-ot, aki nem élt át forradalmat vagy igazi zsarnokságot, nagyon nehezen érti meg, ezért kell olyan hasonlatot találni, ami remélhetőleg mindenkinek ismerős (nálam, pl. az első, igazi, szenvedélyes szerelem volt ez a kép a június 4. – Trianon c. versemben):

 

…volt tíz napunk, amíg szabadon álmodhattunk. Amikor még egyszer utoljára, azt tudtuk mondani: elég volt!
Az első, soha vissza nem térő szerelem ízét ízleltük tíz napon át.
Amikor elhittük egy pillanatra, hogy kezünkbe vehetjük a sorsunkat. Amikor egy pillanatra nem csak iskolai memoriter volt „hí a haza, itt az idő, most vagy soha!”
És megtanultuk, hogy
soha.

 

RÓLAD SZÓL…; nagyon fontos, hogy az olvasó ne csak a stílusa, hanem a témája miatt is magáénak tudja érezni az írást. Sokat járom az országot, s nagyon gyakran egy-egy vers, vagy versfüzér születik az utazásokból, és a legnagyobb siker, amikor ezt a helyiek a magukénak érzik. Amikor a versemet kirakják a falra, a honlapjaikra. Mintha szóval rajzolnék képeslapot, megkeresve, hogy azon a vidéken, abban a faluban vagy városban mi az a kincs, ami sehol máshol nem található, ami csak az övék. Az egyik ilyen képeslap-versem (ezzel zempléni honlapokon vagy vendéglátó helyeken lehet találkozni). Ilyenkor az olvasó / hallgató az alkotás részévé válik:

Az álmodó Füzéri vár

 

HITELESSÉG: aki jártas az internet világában, tudja, hogy a világhálón minden kérdésre választ kaphatunk, de sohasem tudhatjuk, hogy az a válasz helyes-e. Ezért különösen fontos a történelmi írásoknál a hitelesség, a pontos források felmérése és idézése (egyik barátom, aki Kárpátalján egyetemi tanár mesélte, hogy meglepődött, mert még nem látott olyan verset, ahol szinte minden versszakhoz tartozik lábjegyzet) és ami a legfőbb: a lelki hitelesség. Én, mint solymáron élő magyar, nem tudhatom, csak sejthetem, milyen volt megélni Trianont, a holokausztot, a kisebbségi létet a jelenlegi határokon túl, ezért mindig keresek olyan embereket, akik ezt személyesen, vagy szüleiken keresztül átélték és megkérem, hogy mondják el őszintén a véleményüket. Sokszor meglepő dolgokkal szembesülök… Hadd idézzem a Veresvízi Patak c. versemet, ennek a hitelesítését egy zempléni barátom adta meg:

 

Háromfélszáz bányász vájja a követ,
hegynek mélyén aranyat keresett,
háromfélszáz bányász hegy mélyén rekedt,
haláluk patakot veresre festett.

Folyik a patak, halálból ered,
partja mellett ifjú lány kesereg,
hiába várja vissza királyi kedvesét,
bőre már ráncos, szíve megszakad,
megfagyasztja a forrásvizet.

Körben komorulnak a hegyek,
mind-mind másfajta szenvedést terem:
itt kurucok várják hiába fejedelmüket,
ott vasmadár csapódik földbe,
jég és tűz halált vetett.

Minden szenvedés új könnyet terem,
s ahol a sok könny-ér összeér,
folyóvá dagad a történelem,
árja messzire kicsap, fojtogat…

Vajon mikor lesz kar és akarat,
hogy gátat vessen
a könny-folyók hullámainak?

 

MINDENHOL JELEN LENNI; sokan elkövetik azt a hibát, hogy az igazán népszerű honlapokon nem jelennek meg, mivel méltóságukon alulinak érzik, hogy egy honlapon szerepeljenek erotikus és horror írásokkal; azonban tapasztalatom szerint, ezen oldalak látogatói is ki vannak éhezve az igazi értékekre – bár bevallom, azért nálam is vannak olyan úgynevezett irodalmi honlapok, amikre nem szeretnék kikerülni;

INGYENESSÉG: az internet világában az olvasók nem szeretnek fizetni a tartalmakért, illetve fizetnek, de nem pénzzel, hanem idővel. Ha az irodalmat fizetőssé tesszük, az értéket az ingyenes szenny kiszorítja a helyéről. Nálam alapelv, hogy megjelenhetnek fizetős csatornán is az írásaim (pl. magazinok), de nem kaphatnak kizárólagosságot (azaz, ezzel párhuzamosan a műveim továbbra is ingyenesen is elérhetők). Ráadásul, a rendezvényszervezők, rendezők is szeretik az ingyenesen előadható műveket …

KAPCSOLAT: ez a legkellemesebb részre az írásnak; barátokat találni, olyan embereket, akik lelkében visszhangoznak az írásaim. Mert ők a véleményükkel segítenek jobban megformálni a gondolataimat, ráadásul még újabb szempontokat is kaphatok, sokszor ezekből a beszélgetésekből születnek újabb alkotások (pl. ilyen regényem volt Az eléghetetlen levél és Az utolsó vonat Ungvárra). És nekem, aki már az életútjának a felét bejárta, nagyon fontos: új és innovatív megoldásokat tudnak javasolni. 2010 elején még azt hittem, elég, ha jól írok, azóta lett saját honlapom, facebook oldalam, blogom… Csupa olyan megoldás, amiről korábban azt hittem, hogy nincs rá szükségem. Azt hiszem, ez magyar erény: ha nincs pénzünk, kreativitással pótoljuk.

AZ ELŐADÓK SZABADSÁGA: Istennek hála, a műveimet egyre gyakrabban adják elő, de mivel ezek a művek alapvetően nem előadásra készültek, hozzájuk kell nyúlni. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy vajon ennek a „hozzányúlásnak” mik a határai? A június 4. – Trianon c. írásomat előadták Zorán, Cseh Tamás és Karádi Katalin zeneszámokkal; furcsamód mindegyik illett hozzá és teljesebb lett tőle. (Bár remélem, egyszer a beleírt zeneszámokkal is előadják)

Az én megoldásom, hogy amíg nem hamisítják meg az írás mondanivalóját, addig bárhogyan átdolgozhatják. Csak örülni tudok annak, hogy valaki vette a fáradtságot, hogy az író és az olvasó közé hidat verjen.

Egy példa arra, hogy szerintem hogyan néz ki egy internetre szánt novella:

Kávémesék: A kávéscsésze eltörött

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Gül baba türbéje

Már többször is kénytelen voltam megállapítani, hogy mi magyarok, furcsa egy nép vagyunk. Most éppen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.