2020 július 16., csütörtök

Tiszta szívvel 1956-ban – 18. rész

Share

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Tizennyolcadik rész

A forradalom követeléseit kidolgozó MEFESZ megalakításában tehát komoly szerepet játszott a „kolhozosok” szervezte október 6-ai tüntetés, a Tiszta szívvel több írása, és Szegedre eljuttatott levelük és politikai röplapjuk.

Saját akció, sakkhúzás

„A Tiszta Szívvel az utolsó példányig elfogyott. Merész követeléseink voltak. Például, hogy tétessék fakultatívvá az orosz nyelv!” – írja az október első harmadában történtekről „A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra)” című munkájában Máté Imre, az egy számot megért független folyóirat főszerkesztője. Az akkoriban 21 éves bölcsészhallgató úgy fogalmaz, hogy egyetemi lapjukra várt még egy szerep, „az, hogy elősegítse egy forradalom kirobbanását, alkalmatlan időben”.

Máté leszögezi, hogy a Tiszta Szívvel sikere és az október 6-i tüntetés megnövelte a népiek, azaz a „Kolhoz Körbe” tartozók, és lapjuk szerkesztőinek a népszerűségét.

Emlékezetes, hogy Máté Imre a Dobos Marianne által publikált „Akkor is Karácsony volt – Bölcsészek 1956-ról” című kötetben egyértelműsíti az 1956 tavaszától fennálló helyzetet: „Az egyetemen akkor két reform mozgalom volt: a népinek és az urbánusnak nevezett. Bár én vidékinek, illetve nagyvárosinak mondanám (…) a dékánunk és helyettese által ’kitalált’ Kolhoz társaság volt a népi mozgalom intellektuális kemény magja.”

Máté „A koraszülött forradalom” című visszaemlékezésében így folytatja: „Az urbánusok úgy érezhették, hogy néhány lóhosszal lemaradtak. Közeledést jeleztek, ami alapjában véve egységfrontot jelentett volna. Csak óvakodtunk, mert féltünk, hogy ’hátrakönyökölnek’ bennünket. Kéry László, a világirodalom professzora másként látta. Magához csődített bennünket mindkét oldalról és az javasolta, hogy ’egyesüljön a két folyóirat’. ’Milyen két folyóirat?’ – kérdeztem. ’A Tiszta Szívvel, s melyet Gömöriék terveznek.’ Ekkor én meggondolatlanul azt válaszoltam, hogy egy létező folyóirat nem tud egy nem létezővel fuzionálni. Elegánsan válaszoltam, de elhibázottan. Saját akcióra, sakkhúzásra kényszerítettem ezzel az urbánusokat. Végső soron arra, hogy az október 6-i tüntetésnél látványosabb, impozánsabb politikai tettet hajtsanak végre.”

Drámai vita

Máté Imre szerint mindennek a lehetősége nem is váratott sokáig magára. Gömöri György ugyanis lengyel szakosként meglehetősen jól eligazodott a lengyelországi eseményekben. „Amikor az oroszok felvonultak Varsó ellen, az urbánusok elterveztek egy szimpátiatüntetést a lengyelek javára. Ehhez tömegbázist is akartak biztosítani” – fejtegeti Máté.

Hozzáfűzi: „Az új egyetemi diákszervezet, a MEFESZ választására készültünk. Az urbánusok ugyanekkor akarták szavazásra bocsátani ötletüket a tüntetést illetően. Úgy csűrték-csavarták, hogy először arról döntsünk, legyen-e tüntetés, utána pedig válasszuk meg a MEFESZ vezetőségét. Ezt nagyon ravaszul rendezték így! Ha ugyanis a ’Kolhoz’, a népi mozgalom irányítója a tüntetés ellen szavaz, elvesztheti népszerűségét és megbukik a MEFESZ választásán is. Ha beleegyezik a tüntetésbe, akkor viszont feladta önállóságát, elismerte az urbánusok ’vezető szerepét’. Mindez számomra világos volt, mégis elleneztem a tüntetést. Akik emlékeznek még rá, hogy mi zajlott akkor az egyetem színháztermében (ma megint piarista kápolna), azok tudják, hogy drámai párbeszéd köztem és a diáktömeg között:
– Várjunk három napot!
– Nem várunk!
– Várjunk két napot!
– Nem várunk!
– Egy napot!
– Egyet sem! Miért várjunk!
– Mert kicsúszik a kezünkből az irányítás. Hozzánk fog csatlakozni a munkásság, és a tömegre lőni fognak. Nekünk meg nincs mivel visszalőnünk.
Nem mondhattam, hogy még nincs, de vidéken már gyűjtjük.
– Őrült, őrült, le vele – harsogta száz meg száz torok.”
Máté úgy véli, csodával határos, hogy mégis jó eredménnyel beválasztották a MEFESZ vezetőségébe. Gömöri György egyébként így emlékezik a tiltakozásra az „Ami a forradalmakból megmarad” címmel az Új Forrásban 1993-ban megjelent interjúban: „De az embereknek aggályaik voltak. Volt, aki azt mondta, és mi lesz, hogyha belénk lőnek?”.

Máté, a harcos

Máté Imre hangsúlyozza: „A népiek nagy része tüntetni akart (…) Ennek okáért gyúrtak engem, hogy ne vonjam ki magamat. Végre legyen egység. Igen nehéz szívvel végül is igent mondtam. A Germuska–Beck-könyv ezt úgy interpretálja, hogy ’Gömöri György felvetette a tüntetés gondolatát, és Máté Imre egyetértett vele’. Nem értettem egyet! Amikor megszólaltak a fegyverek, a tüntetés nagyhangú szorgalmazói mind eltűntek az utcáról.”

Budapest, 1956. október 23. Sinkovits Imre színmûvész felolvassa az egyetemi ifjúság kiáltványát a Petõfi-szobornál. MTI Fotó: Fényes Tamás
Budapest, 1956. október 23.
Sinkovits Imre színmûvész felolvassa az egyetemi ifjúság kiáltványát a Petõfi-szobornál.
MTI Fotó: Fényes Tamás

Szemben Máté Imrével és néhány harcostársával… Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellehető anyagok szerint is a Tiszta szívvel főszerkesztője harcolt a forradalom és a szabadságharc mellett. Erről tanúskodik a Kádár-rendszer elején született dokumentumok közül például a „Kék” fedőnevű személy 1957 és 1960 közötti beszervezési dossziéja…

Az 1956 végétől emigrációban élő Máté visszaemlékezésében nyomatékosítja: „A fiatal írók közül néhánnyal azért találkoztam fegyverben is. Utcai harcokban együtt vettem részt Dénes Tiborral, Ladányi Mihállyal, Papp Árpáddal. (…) Az ELTE harcosai főleg a TTK-ról kerültek ki. Az én ’seregemben’ is voltak közülük. A Bölcsészkarról Papp Árpád, a ’kölyök’ volt hű társam. Többeket az utcán szedtem össze, köztük somogyi parasztkölyköket, akik élelmiszert szállítottak a fővárosba és maradtak harcolni. A Nemzetőrség tagja voltam, mint olyan szerveztem brigádomat. Kabdebó Tamás találkozott velem többször mint ’somogyi bicskások’ parancsnokával. Kabdebóval többször is összefutottam. Írt is ezekről a találkozásokról.”

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

Az első rész ITT, a második ITT, a harmadik ITT, a negyedik ITT, az ötödik ITT, a hatodik ITT , a hetedikITT, a nyolcadik ITT, a kilencedik ITT, a tizedik ITT, a tizenegyedik ITT, a tizenkettedik ITTa tizenharmadikITTa tizennegyedik ITTa tizenötödik ITT , a tizenhatodik ITT és a tizenhetedik ITT olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.