2017 március 30., csütörtök

Tiszta szívvel 1956-ban – 27. rész

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Huszonhetedik rész

Az elmúlt fél évben kísérletet tettünk arra, hogy bemutassuk: a „Kolhoz Kör”, és a Tiszta szívvel „csapata” rendkívül jelentős hatást gyakorolt az 1956-os eseményekre. A záró részben röviden összefoglaljuk mindezt.

Semmiféle pártfegyelem és dogmatizmus

A már hosszú hónapok óta aktívan működő „Kolhoz Kör” első jelentősebb önálló „seregszemléjének” az 1956. március 15-i ünnepség bizonyult. Az ünnepet a Régi Országház vendéglőben ülték meg, zárt körben, jelesül a Várban, az Országház utcában. „Más, a korszakban megszokottól jelentősen eltérő megemlékezés volt, és szokatlan is, hogy egyetemi hallgatók oktatóikkal együtt a hivatalostól eltérő megemlékezést tartottak” – ecseteli Borsodi Csaba az ELTE BTK történetéről szóló munkájában.

Az egyetemi oktatók közül a „Kolhoz Kör” központi alakjának kétségtelenül Molnár József tanársegéd, történész és levéltáros bizonyult. A „Jussunk – 1956” című kötetben Molnár volt kollégájának és barátjának, a „Kolhozban” ugyancsak megfordult Tóth Edének egy 1991-es levele is fellelhető. „A Molnár köré gyűlt fiataloknak nagyobb volt a befolyása a kar politikai életére, mint a párt által irányított ifjúsági szervezetnek. (!) 1953-56 között Molnár körét kezdték Kolhoz Klubnak nevezni. ’Az 1956-os ellenforradalom’ tárgykörében megjelent pártkiadványok bennünket, mint valamiféle ’ellenforradalmi gyűldét’ emlegettek” – fejtegeti Tóth. Hozzáteszi, hogy a „Kolhozra” a Petőfi Kör egyes vezetői is rendkívül idegesen reagáltak. Varga János – a „kolhozosokat” erősítő – egykori dékán-helyettes a Germuska Pálnak ’94-en adott interjúban nyomatékosítja: a Petőfi Kör és a „Kolhoz” között alapvető különbség mutatkozott, először is az, hogy az utóbbi nem egy felülről létrehozott vitasorozat kerete, hanem spontán szerveződés volt. „Ezenkívül nem jellemezte a Kolhoz Kört semmiféle olyan dogmatizmus, ami a Petőfi Körben, a pártellenzék megnyilatkozásaiban mégiscsak érződött. Ma úgy mondanánk, hogy a kolhozosokat nem kötötte semmiféle pártfegyelem” – taglalja a volt dékán-helyettes.

Valódi változásokat elsőként követelő lap

„Mi tette a pártközpont és a kádári restauráció után is a Kolhoz Klub emlékét annyira félelmetes és veszélyes társasággá? A megfoghatatlansága!” – veti fel Tóth Ede az említett levelében. Hozzáfűzi, hogy az új bölcsészkari ifjúsági vezetőség ’56 őszén a további feladatokat, célkitűzéseket „már azoknak a beszélgetéseknek és vitáknak a hatására alakította ki, amelyek a Kolhoz Klubban folytak”.

Az akkoriban bölcsészhallgató Máté Imre költő „A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra)” című írásában a kora őszi napokat felidézve felhívja figyelmet, hogy a két tanáruk, I. Tóth Zoltán és Molnár József vezette „Kolhoz Körnek” széles bázisra mutatkozott szüksége az egyetemi ifjúság körében. Ezért is indították útjára a valódi változásokat elsőként követelő Tiszta Szívvel című folyóiratot, már október elején, és „agitációs munkát” folytattak más egyetemeken, főiskolákon. „Nekem Domokos Péterrel a Képzőművészeti Főiskola jutott. Ott ismertem meg Darázs Máriát is (…) A képzőművészeti főiskolásokkal igen jól együtt tudtunk működni. Az ő ötletük volt az október 6-i tüntetés, melyet mi ’kolhozosok’ nyélbe ütöttünk” – fejtegeti Máté, aki a Tiszta szívvel főszerkesztője lett.

Az orosz nyelvvel kapcsolatos követelés

Az 1956. október első harmadában megjelent Tiszta szívvel fejlécen ez volt olvasható: az „Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karai Irodalmi és Tudományos Diákköreinek folyóirata”. A „Prológus” Szakács Sándor szerkesztőbizottsági tag műve. A további szerzők Máté Imre, Szakács Sándor, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt, Román Károly, Tóth István, Balogh Lajos, Sz. Nagy Lajos, Harsay György, Fehér Pál, Dobszay László, Alföldi Géza, Kőhegyi Mihály és Varga D. László. A függetlennek tekinthető lapban új versek, egy elbeszélés, műfordítások, tanulmányok, cikkek, illetve oktatási javaslatok láttak napvilágot.

Máté Imre írta az orosz nyelv fakultatívvá tételét követelő cikket a folyóiratba, amelyben – Kabdebó Lóránt irodalomtörténész professzor szavaival élve – a forradalom sugallatát hordozó verse, A szent tehenek is megjelent.

Ellenzéki, radikális demonstráció

Beck Tibor és Germuska Pál a „Forradalom a Bölcsészkaron” című kötetben arra a következtetésre jutnak, hogy az ’56. október 6-ai tüntetés szimbólum értékű. „Csírájában benne van 1956 őszének szinte minden lényeges törekvése” – hangsúlyozzák, több érvet felsorolva.

Az egyetemisták és főiskolások „a rendszer törvénytelenségét reprezentáló koncepciós per áldozataink temetéséről indultak a halott zsarnok szobrához, ahol tulajdonképpen annak halálát ’ünnepelték’” – ecsetelik szerzők. Hozzáfűzik, hogy a déli szomszédunk nagykövetsége előtti demonstráció is jelkép erejű. Hiszen, mint írják, a jugoszláv berendezkedést a diákok a sztálinizmus alternatívájának hitték. Ugyanakkor rendkívül lényeges, hogy József Attila versét a sztálinista „diktatúra terrorszervezetének, az ÁVH-nak a feltételezett központja előtt” szavalták el.

Beck és Germuska szerint az is rendkívül fontos, hogy a magyar nemzeti függetlenség egyik szimbóluma, a Batthyány-örökmécse előtt is demonstráltak; a „Tanítsatok igazat!” jelszó pedig a rendszer lényegét érintette…
Mindehhez a magunk részéről hozzátehetjük: a szovjet nagykövetség előtti tüntetés, és az új hangütés szintén óriási hatással járt.

„Kétségkívül ellenzéki, sőt radikális demonstráció volt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ekkor már hosszú évek óta semmiféle nem hivatalos utcai megmozdulás nem volt az országban” – összegez a történész szerzőpáros, akik az 1954. júliusi „futballtüntetést” – érthető módon – nem ide sorolják.
Megjegyzik, hogy az ’56. október 6-ai tüntetésnek „komoly visszhangja volt”. Az egyetemeken, főiskolákon egyre csak terjedt a megmozdulás híre. A diákok jelszavai, „melyek hónapok óta ott voltak a levegőben, további hívekre találtak”. „Hangoztatóik pedig már nyíltan, félelem nélkül merték hirdetni a maguk igazát” – teszik hozzá.

„Ruszkik haza!”

Máté Imre „A koraszülött forradalom” című munkájában leszögezi: október 6-án „a Hősök terén toporogtunk, ott terjesztették elő a képzőművészeti főiskolások, akik a ’kolhozzal’ együttműködtek, egy tüntetés ötletét. Név szerint Barna Éva és Darázs Mária.  Mi, kolhozosok ezt nyomban megszerveztük. A tüntető menetelésnek három fontos állomása volt: a Szovjet Nagykövetség, a Batthyány-mécses, és a Petőfi szobor.” Máté visszaemlékezése szerint is a Szovjetunió nagykövetsége előtt hangzott el először: „Ruszkik haza!”.

Borsodi Csaba hangsúlyozza, hogy az október 6-i antisztálinista demonstráció után megfogalmazódtak bizonyos követelések. „A Magyar Diákok kezdetű politikai röplap jutott el Szegedre október 10. után. Ma már tudjuk, hogy a levelet, amiben ez a röplap szerepelt, Román Károly írta szegedi joghallgató barátjának Alexa Helmutnak” – nyomatékosítja Borsodi, idézve a röplapot: „a mostani oktatási rendszer szellemi nyomorékokat nevel. Tenni kényszerülünk. … Felhívunk benneteket, hogy október 22-én lépjetek velünk egységesen sztrájkba az orosz nyelv fakultatívvá tételéért.” Az orosz nyelvvel kapcsolatos határozott követelést Máté Imre, a Tiszta szívvel főszerkesztője jelentette meg még október első harmadában, Román Károly pedig a folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Borsodi felhívja a figyelmet, hogy a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége megalakítására jelentős hatást gyakorolt ez a levél. S mint ismert, a MEFESZ kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában…

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület)
A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezető docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

Az első ITT, a második ITT, a harmadik ITT, a negyedik ITT, az ötödik ITT, a hatodik ITT , a hetedik ITT, a nyolcadik ITT, a kilencedik ITT, a tizedik ITT, a tizenegyedik ITT, a tizenkettedik ITTa tizenharmadik ITTa tizennegyedik ITTa tizenötödik ITT , a tizenhatodik ITTa tizenhetedik ITT, a tizennyolcadik ITTa tizenkilencedik ITT, a huszadik  ITT, a huszonegyedik ITTa huszonkettedik ITT  a huszonharmadik ITTa huszonnegyedik ITTa huszonötödik  ITTés a huszonhatodik rész ITT olvasható.

**
A 27 részben felhasznált szakirodalom és források:

Tiszta szívvel (reprint változat). Napkút Kiadó, Budapest 2006

„Kék” 1957 és 1960 közötti beszervezési-dossziéja: ÁBTL, B-91696

„Árulók” dosszié: ÁBTL, O-10847

Dobos Marianne: Akkor is Karácsony volt – Bölcsészek 1956-ról. I és É Bt., 2004

Kabdebó Lóránt: 1956 az ELTE bölcsészkarán. In: www.uni-miskolc.hu/~philos

Kabdebó Lóránt: 1956-os Pilvax a Várban (A Régi Országház étterem legendája). In: MKDSZ.hu, 2007. március 7.

Gömöri György: Október hatodika – huszonharmadika főpróbája. In: Egy szigetlakó feljegyzéseiből. 1996

Szabad György: In memoriam I. Tóth Zoltán. In: Magyar Szemle, Új folyam XVI. 1-2. szám

Máté Imre: A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra). In: Várad. 2006. 5. évf. 5. sz.

Máté Imre: A vörös bölcsész – Önéletrajzos visszaemlékezés. In: Távolságközelítés térben és időben. (kecsmetionPRESS, Nürnberg, 1999)

Máté Imre: Vállunkon vízözönnel. Pannónia Könyvek, Pécs, 2003

Molnár Zsuzsanna (szerk.): Jussunk – 1956. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2004

Szőnyei Tamás: Titkos írás – Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956-1990. Noran, 2012

Beck Tibor–Germuska Pál: Forradalom a Bölcsészkaron. 1956-os Intézet, Budapest, 1997

Vadász Sándor (szerk.): A bölcsészkar az 1956-os forradalomban. ELTE, Budapest, 1994

Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: www.btk.elte.hu

Baráth Magdolna–Feitl István: A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei (1957. július 2.-december 28.). Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006

Komáromi Attila: Életre ítéltek. Gilde, Verlags- und Handels-GmbH, Svájc, 1993

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim. Digitális Irodalmi Akadémia – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2011

Kocsis Piroska: „Zeng, zúg a mozdonyok sípja: Minden szavát szívünkbe írta.” – Sztálin halála Magyarországon 1953-ban. In: http://www.archivnet.hu/ ;  8. évfolyam (2008) 2. szám

„Feljegyzés a vidéki dolgozók hangulatáról Sztálin elvtárs elhunytával kapcsolatban.” Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 61. cs. 241. Ő. e. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára MDP KV Iroda információs anyagai

Az Agit. Prop. Bizottság 1951. május 19-i ülésének jegyzőkönyve. – MNL OL M-KS 276. f. 86. cs. 76. őe.

Jelentés a Marxizmus-leninizmus egyetemi oktatásáról és a Tanszék munkájáról; 1. számu melléklet: Az anyag feldolgozása során felvetődött helytelen nézetek – Az Agit. Prop. Bizottság 1951. május 19-i ülésének jegyzőkönyve. – MNL OL M-KS 276. f. 86. cs. 76. őe.

ELTE Egyetemi Levéltár; Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának ülései, 1952-1953 – 1952. november 19., jegyzőkönyv

ELTE Egyetemi Levéltár; Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1950-1951, 1952-1953 – 1952. december 23.

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja

Esetleg más?

Dél-Erdélyi utakon 10.: Törcsvár – az elvett félévezred

Elvettek tőlünk egy fél évezredet, sok bajunk között észrevétlen.   Mert volt egy vár, Nagy …

Egy hozzászólás van

  1. hORVÁTH sÁNDOR

    MAGYAR HOLOKAUSZT
    1849–1919–1956

    Omló testek alá hullnak,
    szemek fényén Nap cikázik,
    fosztogatnak mohó ujjak,
    puskacsőből vér virágzik

    Virágillat orgonája
    ömlik el a délutánra,
    ájult eső karikája
    mossa arcát, mindhiába.

    Ím a halott kiterítve –
    vége!, többé nem beszélhet,
    hideg költözik a tájra,
    költögetik, ám hiába.

    Isten áldjon Jó barátom!
    sötét gyász lebeg a fákon,
    itt fekszik mind kiterítve,
    az aradi tizenhárom.

    Kardlappal ver a diktatúra,
    nem csillapul a bosszú szomja,
    Magyar Isten ne hagyj magunkra!
    hogy ne jussunk mind Habsburg zsoldra!

    Omló testek alábuknak,
    szemek mélyén jaj csírázik,
    születnek hősök és halottak,
    a koponyákból fű virágzik.

    Isten veled Jó barátom!
    néma gyász lebeg a tájon,
    itt fekszik a temetetlen,
    ezeréves, magyar álom.

    Trianonnal ver Európa,
    nem csillapul a bosszú szomja,
    Magyar Isten ne hagyj magunkra,
    hogy ne keljünk mind vándorútra!

    Isten veled Jó barátom!
    sötét gyász ül a határon,
    itt zokog a milliónyi,
    Trianoni, 48/56-os Tizenhárom.

    https://www.youtube.com/audio?video_referrer=watch&v=l91q_4W8d34

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.