2020 augusztus 11., kedd

Tiszta szívvel 1956-ban – 6. rész

Share

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójához közeledve, az első változásokat követelő és független folyóirat, a Tiszta szívvel, s a bázisát jelentő „Kolhoz Kör” megalakulását, működését és történelmi jelentőségét mutatjuk be, mégpedig új sorozatunkban. Itt, a PolgárPortálon hétről hétre leteszünk a közös asztalra egy anyagot a 60 évvel ezelőtt történtekről.

Hatodik rész

A „Kolhoz Körrel” és Tiszta szívvel egyetemi lappal kapcsolatos több évtizedes, ám meglehetősen halk vita nem véletlen. Mint megjegyeztük, a Kádár-korszak idején megjelent egyes írások a forradalom előkészítőjének tekintették, „az ellenforradalmi erők” élcsapatának, más munkák viszont jelentéktelen mellékvonalnak. Az 1988 után született munkák ugyan megannyi fontos információt, illetve kutatási eredményt, visszaemlékezést hoztak, azonban a „Kolhoz Kör” és a Tiszta szívvel jelentőségét különbözőképpen értékelik az egyes szerzők, s még a megszólalt (fő)szereplők is.

A Petőfi Kör és a „Kolhoz”
Már az is némi problémát vet fel, hogy a „Kolhoz Körhöz” tartozók vallók közül voltak, akik szervezett csoportnak, s akadtak, akik alkalmi vitatkozó társaságnak tekintették magukat. Ugyancsak érdekes kérdés a kolhozosok viszonya az „intézményesült” Petőfi Körhöz.
Varga János egykori – a kolhozos időkben – dékán-helyettes a Germuska Pálnak ’94-en adott interjúban kifejti: „Akárhogyan is gondolok rá, ez a társaság valóban erősen népi beállítottságú volt. De nem a szónak a tudományban és az irodalomban használt értelmében. Inkább olyan, amelyik hangot ad a nép – ezt idézőjelben mondom –, a tömeg elégedetlenségének. Ezen azonban olyan fogalmat kell értenünk, amely a parasztságon és a munkásságon kívül a kispolgárságot és a kisértelmiséget is magában foglalja.” Varga leszögezte: a Petőfi Kör és a Kolhoz között alapvető különbség mutatkozott, először is az, hogy az utóbbi nem egy felülről létrehozott vitasorozat kerete, hanem spontán szerveződés volt. „Ezenkívül nem jellemezte a Kolhoz Kört semmiféle olyan dogmatizmus, ami a Petőfi Körben, a pártellenzék megnyilatkozásaiban mégiscsak érződött. Ma úgy mondanánk, hogy a kolhozosokat nem kötötte semmiféle pártfegyelem” – hangsúlyozza a volt dékán-helyettes.

Bátrak és még bátrabbak
Az akkor diák Szakács Sándor – Beck Tibornak ’94-ben – arról is beszél, hogy rájuk, a „Kolhoz” tagjaira a Petőfi Kör rendkívül nagy hatást gyakorolt. Ám hozzáteszi: „Vitatkoztunk, hogy a Petőfi Kör vezetősége elég bátor-e. Megoszlottak a vélemények. Opportunisták, csak a párt ügyét szolgálják, vagy derék, kiváló emberek, akik sokat kockáztatnak? Majdnem minden kérdésben megoszlottak a vélemények. A tematikánk mindenképpen gazdagodott.” Máté Imre, a Tiszta szívvel főszerkesztője „A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra)” című írásában máshová helyezi a hangsúlyokat.

Éhséglázadásra számítva
Máté emlékeztet rá, hogy a Rákosi-korszak végnapjaiban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karáról két reformmozgalom indult politikai versenyfutásra: a népi-nemzeti és az urbánus. Megállapítja, hogy mindkét csoport reformokról beszélt, így a tényleges különbséget a kettő között nehéz utólag megállapítani. „Akkor sem tudtuk, de mi népi-nemzetiek (mert főleg vidékiek voltunk), orosztalanított, független és szabad Magyarországot akartunk. Úgy véltük, hogy az urbánusok (főleg nagyvárosiak, akiknek családtagjai hivatalokat töltöttek be) döglött lovat patkolnak, tényleg ’emberszabású szocializmust’ szeretnének megvalósítani. Ellenfeleink voltak, de nem ellenségek! Vetélytársak, más-más elképzelésekkel, de vetélytársak, az egyetemi ifjúság meggyőzésében. Az átlaguk műveltebb volt a mi átlagunknál. Talán ezért látta fontosnak a Dékán, I. Tóth Zoltán, meg helyettese Varga János, hogy megteremtse a népi-nemzeti mozgalom intellektuális magvát.” Máté Imre narratívája szerint a budai Várban a Fehér galambhoz címzett vendéglőben a nemzet sorskérdéseit tárgyalták. „Lévén többségünkben történészek, kiszámítottuk, hogy ’57 tavaszára éhséglázadás törhet ki az életszínvonal hanyatlása következtében. Megoldásokat kerestünk, arra is, hogy mi módon vigyünk logikát és logisztikát egy leverhető spontán lázadásba, hogy az leverhetetlenné alakítható lehessen” – hívja fel a figyelmet Máté Imre…

**
A 4., 5. és 6. részben felhasznált szakirodalom és források:

Molnár Zsuzsanna (szerk.): Jussunk – 1956. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2004
Beck Tibor–Germuska Pál: Forradalom a Bölcsészkaron. 1956-os Intézet, Budapest, 1997
Dobos Marianne: Akkor is Karácsony volt – Bölcsészek 1956-ról. I és É Bt., 2004
Vadász Sándor (szerk.): A bölcsészkar az 1956-os forradalomban. ELTE, Budapest, 1994
Dr. Borsodi Csaba: Az ELTE Bölcsészettudományi Karának története. In: www.btk.elte.hu
Máté Imre: A koraszülött forradalom (Visszapillantás 1956-ra). In: Várad. 2006. 5. évf. 5. sz.
Baráth Magdolna–Feitl István: A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei (1957. július 2.-december 28.). Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006

A sorozat eddigi részei:

Első rész ITT olvasható

Második rész ITT olvasható

Harmadik rész ITT olvasható

Negyedik rész ITT olvasható

Ötödik rész ITT olvasható

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.

Dr. Zsebők Csaba

Dr. Zsebők Csaba PhD (kelet-európai történelem szakterület) A szerző a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola docense, az MTA-BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyesbizottság beválasztott tagja
Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Múzeum a város felett: Kiscelli Múzeum

Utunk következő állomása a Kiscelli Múzeum volt. Különös ez a múzeum, különös történettel, különös múlttal …

Egy hozzászólás van

  1. Dibáczi Enikő

    Eddig nem, vagy kevéssé ismert írott és személyes információk is találhatók Zsebők Csaba írás sorozatában, korrekt forráskezeléssel, érdeklődést fenntartó megfogalmazásban.
    Alapos összeállításnak, méltó megemlékezésnek tartom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.