2020 december 6., vasárnap
Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában

Újszerű kiadványok a kommunista diktatúrák történetéről

Share

A kommunista diktatúrák történetét újszerűen, nemzetközi összehasonlításban tárgyaló könyvek készültek a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében.

 

Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrábanAz intézet jelenkor-történeti kutatócsoportjának koordinálásával készült kiadványok bemutatják a kollektivizálást, a lengyel-magyar kapcsolatokat, a Tanácsköztársaság emlékezetét és Kelet-Európa második világháború utáni történetét összefoglaló módon – mondta el Horváth Sándor főmunkatárs az MTI-nek.

 

Az Ö. Kovács József és Horváth Sándor által szerkesztett az Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában című kötet arra keresi a választ, hogy miként hajthatták végre kelet-európai viszonylatban is szinte rekordsebességgel az erőszakos kollektivizálást Magyarországon, és hogyan történt mindez az egyes falvakban és megyékben.

 

Az 1959-ben Moszkvából elindított kollektivizálásban az NDK élenjárt, poroszos precizitással negyedév alatt katonásan levezényelte az átalakítást, ám rögtön utána következett Magyarország, ahol 1961-re gyakorlatilag lezárult a kollektivizálás, az agitáló brigádok szép szóval, fenyegetéssel, pofonnal beterelték a parasztokat a közösbe. Eközben a “béketábor” egyes országaiban lényegében nem ment végbe a kollektivizálás, ilyen volt Lengyelország – mondta Horváth Sándor.

 

Az 1950-es évek végén elinduló erőszakhullám hasonlóan mély nyomokat hagyott a társadalomban, mint az egy évtizeddel korábbi, ám míg a Rákosi-korszak állami erőszakának emlékezetét a Kádár-korszak bürokratái saját céljaiknak megfelelően nem hallgattatták el, a forradalmat követő megtorlást és a kollektivizálást társadalmi szinten igyekeztek elfojtani, tabusítani. A kötet ezt a jelenséget is vizsgálja.

 

A szerkesztők összegző tanulmányai közül Horváth Sándoré kimutatja, hogy az állami erőszak nem a rendszer működési vagy korrekciós zavara volt, és nem is a paraszti ellenállás váltotta ki, hanem az magából az utópisztikus célokat kitűző rendszerből következett. Ö. Kovács József írása pedig a paraszti társadalom lehetséges válaszreakcióit elemzi a tiltakozástól a passzív ellenálláson át a beletörődésig és az elfogadásig, addig, hogy az agrárnépesség megtanult együtt élni az új mezőgazdasági struktúrákkal.

 

A kötet húsz tanulmányból tizenhárom a magyar kollektivizálással foglalkozik. Ezeknek a tanulmányoknak az egyik csoportja egyes tájegységekben vizsgálja a téeszesítést, a másik pedig problémacentrikusan elemzi a témát, például a falusi ügynökhálózat kiépülését és működését vagy a kollektivizálás megjelenítését filmben, irodalomban. Vizsgálják a hatalom kísérleteit is az ünnepek megváltoztatására, elsősorban az egyházi ünnepek világira cserélését, mint amilyen a keresztelő helyett a névadó. A kötet hét tanulmánya a többi egykori európai szocialista ország kollektivizálási hullámait mutatja be – mondta a szerkesztő.

 

Mitrovits Miklós Lengyel-magyar “két jó barát”A magyar-lengyel kapcsolatok dokumentumai, 1957-1987 című dokumentumkötetében a terjedelmes bevezető tanulmányt követően több száz oldalas válogatás következik a két ország vezető állami és pártszerveinek irataiból.

 

A kötetből kiderül, hogy Lengyelországban Wladyslaw Gomulka nem volt hajlandó propagálni a kádári “ellenforradalmi” téziseket, és a lengyel vezetőség ellenezte Nagy Imre kivégzését. Negyedszázaddal később azonban már a magyar vezetők adtak tanácsokat a lengyeleknek, hogy miképpen kell legyőzni az “ellenforradalmat”: az ottani hadiállapot bevezetése után Aczél György által vezetett bizottság utazott Varsóba, hogy előadást tartson e kérdésben. Az 1980-as évek elején hatalomra kerülő Wojciech Jaruzelski pedig az 1960-as évek kádárizmusát próbálta másolni, kevés sikerrel.

 

Mitrovits Miklós Lengyelországban rangos szakmai és állami elismerést is kapott a kötetért, amely rövidesen lengyelül is megjelenik – tette hozzá Horváth Sándor.

 

Apor Péter Az elképzelt köztársaság – A Magyarországi Tanácsköztársaság utóélete 1945-1989 című könyve elsőként vizsgálja a Kádár-kori magyar politikai elit viszonyát 1919 emlékezetéhez. A szerző azt mutatja be, hogyan manipulálható a történelmi emlékezet diktatórikus körülmények között és miként értelmezhető ebben a keretben a hitelesség fogalma. A kötet újszerű megközelítését jelzi, hogy a nagy szakmai érdeklődésnek köszönhetően Angliában hamarabb megjelent, mint itthon – tette hozzá Horváth Sándor.

 

Stefano Bottoni A várva várt Nyugat – Kelet-Európa története 1944-től napjainkig című könyvének egyes fejezetei összehasonlító szemléletű, problémaközpontú szintézist nyújtanak a régió elmúlt hét évtizedéről. A megjelenése óta könyvsikerré vált kötetben külön fejezetek foglalkoznak az egyes országok politikai, gazdasági és társadalmi változásaival. A szerző álláspontja szerint Kelet-Európa egységét tulajdonképpen csak a szovjet befolyási övezet adta, a szovjet tömb bukása óta pedig, bár csökkentek, nem tűntek el az Európa két felét elválasztó társadalmi egyenlőtlenségek és kulturális különbségek.

 

A kutatócsoport várhatóan még idén konferenciákon és kiadványokban mutatja be további új eredményeit, így például a második világháború alatti és közvetlenül azt követő társadalmi átalakulásokról és a kommunista korszak kollaborációjáról – mondta Horváth Sándor.

 

Az MTA Történettudományi Intézetének jelenkor-történeti kutatócsoportja törekszik arra, hogy szakmai párbeszédet alakítson ki a korszakot kutató más intézményekkel, beleértve a vidéki és határon túli magyar történészműhelyeket is – tette hozzá.

 

MTI

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Gül baba türbéje

Már többször is kénytelen voltam megállapítani, hogy mi magyarok, furcsa egy nép vagyunk. Most éppen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.