Értelmetlen volt áthajózni az óceánon, értelmetlen volt felépíteni a piramisokat felépíteni. Értelmes enni, inni, aludni és szerelmeskedni, nem törődni azokkal a dolgokkal, amik a halálon túl vannak. Ahogy a delfinek is teszik.
De miért van akkor mégis, hogy az őrültekre emlékezünk, akik túlléptek ezen és felfedezték, feltalálták és felépítették? Miért van, hogy akik delfin módjára élnek, vagy az emberek módján keresik a hasznot, azokat elfelejtjük, de akik így vagy úgy, de kitörnek ebből a kisvilágból, azokra emlékezünk?
„Tudod, nekem nincs semmim, csak az életem.
S az élet nekem mindig érzés, érzelem.
Oly könnyen lehet semmi, ha megfékezem,
S mivel a semmi nem kell, ezért ezt nem félthetem…..”
Vagy, ahogy a delfinek éneklik:
„Egy meg egy az kettő,
hidd el jó komám,
mert a dogma definiál!
De a kettő meg kettő lehet bármi,
mert ki ezt mondja csak megköt,
hipotetizál!”
Korábban:
1. A delfinek bölcsessége és az emberek okossága
2. A zsenialitás vs. őrültség csak dátumok kérdése?
3. A delfinek szerint J.T. Maston volt a legzseniálisabb ember
4. Piramisok és a perspektivikus ábrázolás szükségessége
6. Kolumbusz, mint a Mohácsi vész okozója