2020 október 29., csütörtök

Várablak Nedecen, 1943.

Share

Két határon túl, még mindig egykor magyar földön. Egy vár, aminek a negyvenes évekig magyar urai voltak. Egy vár, amelynek nem csak magyar, de inka múltja is van.

 

Nedec.

 

A grófnő a szalon ablakában ül,
szépítkezik, a tükörbe s a várudvarra néz.
Minden békés, mit csak lát szeme,
csak kintről hallatszanak német vezényszavak,
mint gépfegyver ropogása, csendet töri meg.

A grófnő egy pusztuló világon mereng,
férjére gondol, ki egy jobb világban jár,
csak csontjai porladnak az idegenült földben.

Vajon mi is a haza?
Erdély, hová székely vére húzza,
s most kettévágja a román-magyar határ,
vagy a magyar haza,
melytől két határ választja el?
Vagy Lengyelhon,
mely már csak tiltott dalokban él,
lengyelek, kiknél otthonra lelt,
lengyelek, kik sorsfordultával,
nála otthonra leltek? 

Kinéz ablakán,
egy belső kis világ,
erős falak, loggia, kövek.
Egy kis udvar,
hol még dúdolni lehet,
hogy Szép Magyarország,
s nincs veszve a lengyel haza. 

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

#Muzej2019 – Gül baba türbéje

Már többször is kénytelen voltam megállapítani, hogy mi magyarok, furcsa egy nép vagyunk. Most éppen …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.