2017 november 21., kedd
gekology.com

Varga-Bíró Tamás: A gépelő majom

Share

Csupán néhány éve annak, hogy Dluhopolszky László barátom újra akarta éleszteni segítségemmel a Ludas Matyi című szatirikus hetilapot. A dologból végül nem lett semmi. De vicclapoknak – hála az égnek – nem maradtunk híján. Itt van mindjárt az Alfahír, amelynek minden cikkét kacagva olvasom. A legutóbbi humoros kis karcolat például azt taglalja, hogy Orbán Viktort és pártját pánikszerűen hagyja el az értelmiségi holdudvar.

Kicsit úgy vagyok az ilyen kijelentésekkel, mint az öreg székely, amikor megkérdezi a fiát, hogy viccből állította-e bele a hátába a baltát. Mert, hogy viccnek kicsit durva lenne. No, hát, íme, rögtön az első ilyen „baltaállítós” mondat az ominózus írásműből:

„Az köztudottá vált, hogy az értelmiség menekül a Fidesz holdudvarából, és helyüket száraz üzleti érdekeltségek veszik át, akik már rövidtávon is milliárdos eredményeket jelentő állami megbízatásokkal számolhatnak.”

Nem tudom, az Alfahírnek mennyire van tudomása arról, hogy a Fidesz értelmiségi holdudvara hány főt számlál. Annyit azért bizonyára tudnak, hogy ez a bizonyos holdudvar elegendő tagot foglal magába ahhoz, hogy segítségével felálljon egy teljes adminisztráció. Nagyon szűken számolva ez 500-600 főt jelent. Ez pontosan 500-600 fővel több, mint ahány fővel jelenleg a Jobbik rendelkezik. A fenti számok természetesen legalább olyan pontosan és körültekintően vannak megindokolva részemről, amilyen tényszerűséggel a Jobbik lapja tényként közli a vélelmezést. Azaz hogy a hasamra ütöttem, leírtam, s mától ezt kell igaznak tekinteni. Vagy, ahogy a székelyek mondják: because. Csak úgy. Minek rontani a választások előszobájában statisztikai adatokkal ezeket a csodás víziókat? Miért fáradna bármelyik szélsőjobboldali zsurnaliszta is azzal, hogy felmérje, milyen mértékű az amúgy teljesen természetes fluktuáció? Egyszerűen csak le kell írni. S ha már papíron (v.ö, képernyőn) van, onnantól kezdve igaz. Hiszen a kádári időkben is ezt szoktuk meg: ami az újságban megjelenik, az úgy is van. Kész! Slussz! Passz! Aztán akkor innentől köztudott. Hogy menekül. Az értelmiség. A Fidesz holdudvarából. Na és hová menekül az értelmiség? Na, hova? Mert, ugye, a természetben minden kiegyenlítődésre törekszik. A vicces tollú szerző meg is adja a választ. Íme:

„Minden jel arra mutat, hogy az értelmiségi környezet a Jobbik mögött kezd összpontosulni.”.

Hát hol máshol? Csak nem gondoljuk talán, hogy az Orbán körüli értelmiség majd átáll a szocikhoz? Vagy kimegy Londonba mosogatni? Nem! Megtalálja a maga helyét. Mégpedig a Jobbik ölelő karjaiban. Ahová minden jel mutat. S hogy miért ide? Az Alfahír ezt a kijelentését is megtámogatja. No, megint nem érvekkel. Hanem csak olyanformán, ahogyan a kétrét hajtott újságpapírt teszünk a billegő kávéházi asztal lába alá:

„Az igazi polgári demokrácia értékei már itt találhatók meg.”

Mármint, hogy a Jobbikban.

Ebből a sarkos véleményből pontosan tudhatjuk, mit takar a Jobbik olvasatában az igazi demokrácia: nyugdíjasok vegzálását, baloldalra történő kikacsintást, na meg trágár graffitiket a veszprémi éjszakában. Bizony, ezek manapság csak a Jobbinál találhatók meg, s ezt kár is lenne eltagadni.

Aki ilyesmiknek akar cselekvő részese lenni, annak a Fidesz holdudvarából bizony menekülnie kell. Ha pedig valaki menekül, hát jobb, ha olyan helyre teszi, ahol óvó kezek várják. Óvó és erős kezek. Óvó, erős és… kormányváltó kezek. Mert az egyik ilyen értelmiségi migráns össze is foglalja röviden vízióját:

„Van esély egy 2018-as kormányváltásra.”

S nyilván ebben nem is téved. Hiszen, ha az esély a nullához konvergál, akkor is van. Ha a baloldal hét hónappal a választások előtt még mindig nem tudott felállítani egyetlen értelmes miniszterelnök-jelöltet sem, akkor is van esélye a győzelemre. Ha a Közös Ország Platform kormánydöntögető őszi goa-partijára szinte egyetlen ellenzéki párt sem volt hajlandó elmenni, akkor is van esélyük a kormánybuktatásra.

Ha a Jobbik gyorsabban veszíti el pártolóit, mint buja tinilány az ártatlanságát a siófoki autós moziban, akkor is van esélye a győzelemre. Ahogyan annak a bizonyos statisztikai majomnak is arra, hogy kellő időt adva neki, véletlenszerű billentyű-leütésekkel legépelje William Shakespeare teljes életművét (lásd végtelenmajom-elmélet).

Magára valamit is adó értelmiségi persze sosem pártokban, hanem mindig nemzetben gondolkodik. Mármint… magára valamit is adó jobboldali értelmiségi. Mert, hogy a baloldal gondolkodói mit gondolnak ezeréves államiságunkról, területi és kulturális szuverenitásunkról, azt nagyon jól tudjuk. Ha tehát Magyarországban gondolkodó értelmiségiről beszélünk, ez az értelmiségi értelemszerűen jobboldali és konzervatív kell, hogy legyen. Legalábbis most. Ebben az adott történelmi helyzetben. Ha pedig ez a bizonyos értelmiségi ezen eszmei csapásirány mentén halad, nehezen képzelhető el, hogy az identitásában zavaros, a politikai palettán saját magát kalibrálni sem képes Jobbikhoz menekül. Azt persze ez az egyre inkább fantompárttá átlényegülő szerveződés nem tudhatja, milyen csapásirányok mentén halad egy hosszú évek óta kormányerővel rendelkező koalíció. Honnan is tudhatná? Ahogyan arról sem lehet képe, hogy egy ekkora szellemi tőkét felölelő szervezetben az időnkénti hierarchikus harcok törvényszerűek, s bármennyire meglepő is, de egyfajta fékekként és ellensúlyokként működve garanciáját adják a zavartalan működésnek.

Vona Gábor – fotó: Szabó Bernadett Reuters

Normális esetben ezeknek a fékeknek és ellensúlyoknak a szerepét persze az ellenzéki gondolkodók hivatottak betölteni. Ám, ha e gondolkodók agyi kapacitását semmi más nem köti le, mint a jelenlegi kormány bármi áron történő megbuktatása, akkor működésbe lép a fent említett öngyógyító mechanizmus.

De, mint mondtam, az esély mindig mindenre megvan. Még arra is, hogy az a bizonyos majom nem bajlódik a Shakespeare összessel, hanem rögtön Vona Gábor miniszterelnöki székfoglalóját kezdi véletlenszerű billentyű-lenyomásokkal értelmes mondatokba önteni. Már, ha elég időt adunk ennek a majomnak. Megkockáztatom, hogy az elkövetkezendő négy (de inkább nyolc) évben bőven lesz ideje próbálkozni a derék emberszabásúnak.

Varga-Bíró Tamás

 

Hozzászólások

hozzászólás

The following two tabs change content below.
Share

Esetleg más?

Idén is lesz csepeli jégpálya!

Idén is lesz jégpálya Csepelen, a Szent Imre téren, a hév megálló mellett. A megnyitó …

Egy hozzászólás van

  1. Dékány Ilona

    Kedves V. B. Tamás ! Számomra új arc ! DE: Ezért a cikkért érdemes volt kinyitnom a lap–topomat ! “Majdnem a Ludas Matyit ” vettem kézbe . Tény , hogy a ” majom ” példa találó ! Hogy a Jobbikosok miért nem látják be végre , hogy fordítva ülnek a lovon , azt nem tudom . Miért nem tanulmányozzák a régi “Alapító okiratukat ” , amivel hajdan sikert arattak, nem tudom. DE: Hogy azt sem látják , hogy Vona a szakadék felé vezeti őket , ezt már végképp nem értem . Az induláskori jobbikos eszmeiség nyomokban sem található a pártjukban . Értelmesnek tűnő emberek ezt hogy nem látják világosan ? SOK SZERENCSÉT A BUKFENCHEZ !

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.