2019 április 23., kedd
Zselencz László - Facebook

Zsöci a Zártosztályról – beszélgetés Zselencz Lászlóval, az Edda Művek egykori basszusgitárosával

Share

Had nyugtassuk meg a kedves Olvasót; nem (továbbra sem) mentünk át „bulvárba”. A Zártosztály elnevezés ez esetben együttest, helyesebben zenei munkaközösséget fed le. A nyolcvanas évek „eddás” zenészeit tömöríti magában a formáció, kiegészülve Lázár Zsigmond billentyűssel, illetve Sipos Péter énekessel, aki egy teljesen más arcát mutatja itt az Irigy Hónaljmirigyben megszokotthoz képest.

Zsöci pedig nem más, mint Zselencz László basszusgitáros, akit a nagyközönség elsősorban az „ős-Eddához”, és annak első három lemezéhez kapcsol, pedig jó néhány más sztárzenekarban is megfordult (hogy melyekben, alább lesz olvasható).

Július 26.-án, a Barba Negra Trackben (Budapest, XI. Neumann János utca 2.) tartandó nagykoncertjük apropóján találkoztunk vele a Legenda Sörfőzdében, a rock zenei szempontból szintén legendásnak mondható XVI. kerületben, hiszen Budapest eme szegletében alakult a P. Mobil együttes. De aktuálisan éppen a Zártosztály készült a sörbár színháztermében a gigantikus bulira. Hivatalosak voltunk erre a próbára is, ahol a zenészek óriási szeretettel, lelkesedéssel és maximalizmussal nyúltak a jól ismert Edda-„slágerekhez”. Láthatólag egymással is kifejezetten baráti viszonyt ápolnak.

A felkészülés utáni laza, levezető beszélgetésről raboltuk el Zsöci urat, akivel mindenek előtt (kávé és málnaszörp formátumban) megittuk a pertut. Egy rockert nem illik magázni, viszont kisiskolás voltam, amikor Zselencz László már befutott zenészként járta az országot Pataky Attiláékkal. Ezt az ellentmondást kellett feloldani, hogy feltehessem neki az első kérdést: hogyan kerültél a Zártosztályra?

Az interjút készítette: Villax Richárd

A Zártosztályt az ötös-hatos-hetes Edda lemezt megalkotó zenészekből állt. Ők 2012-ben már megalkották ezt a formációt, és évente játszottak két-három bulit. Három évvel ezelőtt Barta Alfonz, az úgy nevezett „bakancsos Edda” billentyűse itt volt Amerikából. A fiúk meghívták őt az akkori, Barba Negra Track-beli koncertjükre. Így aktuális lett, hogy az egyes-kettes-hármas Edda lemezről is játszanak nótákat. Egy évvel később Alfonz nem tartózkodott Magyarországon, ezért engem hívtak meg, mint régi tagot. Tavaly pedig Alfonz hatvanadik születésnapja volt, hazalátogatott ünnepelni, ez alkalomból próbálták összeszedni azokat a régi eddásokat, akik itthon vannak, és játszanak még. Hívtuk még Tüsit, azaz Fortuna László dobost, plusz egy nóta erejéig színpadra lépett az én elődöm, Róna Gyuri, Csapó György dobos, meg Darázs István, volt énekes. (D.I. Pataky Attila mellett énekelt a még „lemeztelen” Eddában – szerk.) Az idén Alfonz nem jön haza, bár a technika segítségével idevarázsoljuk, de legyen ez meglepetés. Tüsi meg én lépünk fel ténylegesen vendégként a régiek közül. Ugyanis a közönség igényli, hogy játszunk az első pár lemezről is nótákat, és így válnak hitelesé a régi dalok.

A próbán is látszott: nagyon egyben van a csapat. Régen azért volt rivalizálás a két Edda-generáció között?

Nem. Én akkor már a P. Boxban játszottam, ők pedig jó másfél év múlva alapították meg az új Eddát. Új nótákat írtak. A régieket pedig muszáj volt játszani, hiszen mindenki szereti őket a mai napig is, követeli a közönség. Ebből nem volt harag. Most sincs rivalizálás, csak barátság, minden szinten!

A jelenlegi Edda sikereit pedig nem befolyásoljuk ezzel az évi néhány bulival.

A július 26.-ai koncert programjának összeállítása milyen szempontok alapján történik?

A műsor kiválasztásánál egyezett a véleményünk. Nyilván megkérdeztek, szerintem mit kéne játszani, ők ehhez hozzátettek még egyet-kettőt, de egyszerűen a legjobb nóták kerültek kiválasztásra. A közönség kiszolgálása volt a szempont.

Egyébként néhány ponton változtattunk a tavalyi dallistához képest; például felvettünk plusz egy lassú nótát, a Fémszívű fiút, emiatt viszont az Érzés kimarad. Szóval azért elmondhatjuk, hogy bátor szívvel nyúltunk a repertoárhoz.

Zártosztály – Facebook

Tehát számtalan emblematikus Edda-dal köszönhető a jelenlegi Zártosztályosoknak. Ezért adja magát a kérdés: készülnek-e újak így, ebben a felállásban?

Ez még nem került szóba köztünk. Nem ilyen szempont alapján állt össze a zenekar. Eszünkbe sem jutott, tudnék róla, ha a többiek beszélgettek volna ilyenről. Érdekes a felvetés, hiszen ki írná a dalokat? A bakancsos Edda, a szoros értelemben vett Zártosztály legénység, vagy közösen? Hiszen ez nem hagyományos értelemben vett zenekar, inkább egy munkaközösség. De megemlítem a többieknek ezt az ötletet, kíváncsi leszek, mit szólnak.

Legalább beírnám a nevem a rock-történelembe, mint ötletgazda. De visszatérve a valóságba… melyik típusú közönségnek jobb játszani: a nyolcvanas évekbeli „megőrülősnek”, avagy a mai megfontoltabbnak, akik bevárják az első pár dalt, és ha elnyeri tetszésüket, esetleg „beindulnak”, tehát nagyobb kihívás meghódítani őket?

Gyanítom, hogy a két közönség ugyanaz, csak eltelt közben harminc év, és ma már nem tudják végigugrálni a két órás koncertet. Egyébként nem szoktuk osztályozni a közönséget. Az első nótánál minden kiderül. Ha éneklik, akkor egészen biztos, hogy jó buli lesz.

Bármikor, bárhova mész, egy P. Box zenekart jelképező medál függ a nyakadban. Ezek szerint az ebben a zenekarban eltöltött korszak volt a legkedvesebb számodra?

’84 óta nyakamban lóg! Vikidál Gyula csináltatta a zenekar tagjainak. Később a Beatricében megkérdeztem Ferót, zavarja-e, hogy rajtam van a koncerteken. Dehogy – válaszolta, így azokban az időkben a ricsés baboskendő mellett hordtam.

Az Eddának nem volt ilyen jelvénye. Illetve volt egy jellegzetes keselyű-emberünk, de az trikón jelent meg. A Beatrice tagjai és rajongói baboskendőt hordanak a mai napig. A Dinamitban játszom lassan tíz éve, de ennek a zenekarnak sincs jelvénye. Szívesen hordanám, ha volna.

Nem tudok aranykort meghatározni. A legnagyobb sikerek az első nagy zenekarommal, az Eddával értek. Utána a P. Boxba kerültem, de ott nem tudtunk annyi sikert elérni. Két év múlva felbomlott a zenekar, mert Vikidál Gyulát bevitték a színházba. Utána Deák „Bill” Gyulával játszottam két és fél évet, mely szintén rövid időszak volt. Majd öt évig a Beatrice tagjaként szinte ugyanazt éltem meg, mint az Eddában. Sokan a legsikeresebb felállásnak tartják az akkorit, bár szerintem a mostani is nagyon sikeres.

A Boxer nem volt egy koncertezős zenekar, ettől függetlenül nagyon erős felállás volt. Három énekessel rendelkezett: Vikidál, Varga Miki és Fekete Zsolt. Jankai Béla (többek közt: Prognózis – szerk.) billentyűzött, Pálmai Zoli dobolt (azelőtt többek közt: P. Box, P. Mobil, Hobo Blues Band), Szűcs Norbi gitározott.

A Dinamit egy igazán koncertezős zenekar lett mostanában. Itt szeretném majd zárni pályafutásomat, de majd csak jó pár év múlva! Mellette pedig fusson a Zártosztály! Velük sajnos nem túl sok bulira tudunk összejönni, de azok legalább mindig sikeresek.

Ha már szóba került a Dinamit: különlegesség, hogy a tagság olyanokból áll, akik nem vettek részt a nyolcvanas évek eleji felállásban… Olyasmi supergroup, mint az LGT volt, mely összegyűjtött egyfajta zenészválogatottat.

Amikor újraalakult a Dinamit, akkor úgy volt a felállás, Szűcs Antal Gábor,  Németh Gábor és Papp Gyula. A három eredeti tag mellé Vikidál Gyulát hívták, az eredeti énekest. Gyuszi először el is vállalta, aztán meggondolta magát. Én pedig a „Lojzi” helyére kerültem, aki a Bikini főnöke, mellette nem tud hasonló kvalitású zenekarban játszani. Ha Gyula elvállalta volna az énekesi pozíciót, a négy dinamitos mellett csak én lettem volna, aki nem szerepelt az eredeti felállásban. De Kálmán Gyuri került a képbe helyette, aki ifjú koránál fogva sem lehetett akkoriban tag.  Papp Gyula Sopronban él, az ottani színház zenei vezetője, emiatt egyeztetési problémák adódtak.

Igaz, Németh Gabi, és Szűcs Antal Gábor a mai napig játszanak a Skorpióban, de nekik is kevés bulijuk van évente.

Olyan vagy, mint egy futball-sztár, akit minden nagy klub meg akar kaparintani. Túl nagy kapacitást jelentene végigkérdezni az összes zenekarvezetőt, ezért – szerény modoroddal dacolva – Tőled vagyok kénytelen megkérdezni: mitől ilyen „kelendő” Zselencz László?

A múltam nyilván belejátszik. Ennyi híres zenésszel nagyon kevesen dolgoztak! Mindig a legjobbakkal sikerült összekerülnöm. Remélem, a személyiségem is közrejátszik ebben. Vannak olyan zenészek, akikkel a természetüknél fogva nem lehet együtt dolgozni, akármilyen hatalmas tudásuk.

Tudnál-e egy pár olyan dalt mondani, ami kifejezetten Zsöci-szerzemény?

A P. Box Ómen című lemezén az Éjszakai Vágta kimondottan az enyém, csupán a szöveget nem én írtam. A lemez további részét ketten készítettük Bencsik Samu gitárossal. Sokszor a fene sem emlékszik, melyik rész kinek az ötlete. Samu Szigetszentmiklóson lakott, jártam le hozzá, és csináltuk az új nótákat. Utána bevittük a próbaterembe, és mindenki hozzárakta a magáét. Tehát nagyrészt közös gyermek volt minden dal.  Bár billentyűn komponáltam,  a hangszínt, hogy például most Hammond legyen vagy zongora, esetleg csembaló, billentyűsünk, Cserháti Pityi találta ki.

A Beatricében a hangszerelést közösen csináltuk, de amikor én odakerültem, a nóták nagy része már megvolt. A Gyermekkorunk kedvenc dalai albumon például nem mi voltunk szerzők, hiszen régi úttörő dalokat rockosítottunk meg. Az Utálom az egész XX. századot lemezen mi is dolgoztunk, de nagy része már kész volt belőle. Lugosi Laci (nemrégiben elhunyt gitáros – szerk.) hamarább ott volt, létrehozta a dalokat. A basszusokat én találtam ki hozzá, de ettől még szerzőként nem kerültem fel a borítóra. A Vidám magyarokon van egy dalom, Jó reggelt, magyarok a címe. Feró írta a szöveget.

A tavalyi Zártosztály bulin Slamovits István gitáros helyén énekeltél, aki ma már nem vállal fellépéseket. Emiatt kikerülhetetlen a kérdés, hogy akartál-e valamikor frontember, avagy nagy ívű szólókat játszó gitáros lenni? Nem volt sose tüske, hogy a háttérben pengettél?

Soha nem akartam frontember lenni! Bár hazánkban is volt a basszusgitárosok között aki főnök, zeneirányító volt, elég csak Frenreisz Karcsira vagy Som Lajosra gondolni. Én nem vagyok irányító típus, nem is értek az ilyesmihez. Szeretek a háttérben maradni. A szövegírás sem az én asztalom, abban nem vettem részt sosem.

Számomra a legfontosabb, hogy a dobossal jól együtt tudjak működni. Németh Gabi dobolásában 99%-ban tudom, hova üti a nagydobot.  Nekem csak az a fontos, hogy jó legyen a basszus-dob, az énekes meg intézze elől a dolgokat.

A  Zártosztálynak van jövője?

Amíg igény van rá, addig van! Sipi (Sipos Péter, énekes – szerk.) meg a mostani Edda remélhetőleg a fiatalokhoz is közel viszi ezeket a nótákat, és akkor ők is ellátogatnak Zártosztályra.

Hozzászólások

hozzászólás

Share

Esetleg más?

Lullázás 24.: Ledér hölgyek és csacsifogat: Rippl-Rónai Emlékház és Látogatóközpont (Kaposvár)

Vannak művészek, akik inkább jelenségek, mint alkotók a közvélemény szemében, s Kaposvár felé haladva azon …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.