Hajts komám, hajts! Posted in: Egyéb kategória

Komaasszony kendő nélkül, kibontott hajjal rohant be a komához a szomszédba.

– Komámuram, de jó, hogy be vannak fogva a lovaid, hamar gyere, mert az uram fájdalmában a földön fetreng! Vess hamar két öl szalmát a szekér derekába, és vágtass vele a gyergyói kórházba, me’ még meghal itt a nyakamra!

A diagnózis is megvolt komaasszony módra, hogy kifakadt vakbél lesz az. Egy jó komáért mindent megtesz az ember. Hamar szalmát a szekérbe, és megugrasztotta a lovakat szomszéd udvarra. Mezítláb alsógatyában, egy ingben volt csak komámuram. Nem volt idő öltöztetni, hisz már-már meredt meg. Egy lepedőt a szalmára, egy nagy párnát és paplant vettettek rá. Segélykérő tekintete már –már üveges volt és csak annyit tudott mondani, hogy: “hajts, komám hajts, hajts, komám hajts!”

Félre a szekértől! – kiáltotta a koma, és nem is kellet ostor, csak legyintett a lovak hátára a gyeplővel, és mintha azok is érezték volna, hogy itt életmentés lesz, már vágtában kanyarodtak ki az utcára.

“Hajts, komám hajts!” –  hallotta hátulról. Az ostorral csak azért pattogtatott, hogy álljanak félre az útból. A főútra kiérve még nagyobb lett az iram, a lovak kinyúlva vágtattak. Bízott a jószágokban, nem szalmán teleltek, egy vágtában felérnek, csak nem lesz özvegy a komaasszony a szomszédban. “Hajts, komám hajts!” – jaj de egyre halkabban.

A városban is utat engedtek, hisz az ostor pattogtatása megfelelt szirénának hatott. A kórház udvarán a vágtatásra már szaladtak is a hordággyal. Látták, amint egy ember leszáll a szekérről, megáll mellette, majd megrogyik a térde. Menteni szaladtak, tették volna a hordágya, de látták, hogy ismét egy csökönyös beteggel van dolguk, mert csak azt mondta egyre, hogy ő nem beteg, az a szekérben van. Sápadt arc, izzad, lábai remegnek, hallucinál és félre is beszél – így bővült a diagnózis.

A szekérbe csak a lovak vannak bekötve, azok is szépek ennyi futás után, látszik, hogy nem kehesek. Szalma, paplan és pokrócok, de beteg az nincs. “Elveszett a komám” –  ennyit tudott csak kinyögni.

Ez kórház, nem rendőrség, ezt oda jelentse! –  szolt mogorván az orvos. Megrázta magát a koma, mindenből egyből kigyógyult. Egy mozdulattal a szekérre ugrott. Helyben fordult a szekér, pattant az ostor, csak úgy tiszta véletlenül az orvos füle mellet csattant. Most csak trappoltak a lovak, sánc szélén szaladtak. A fogatos nézett bele a sáncba, mint varjú az üres csontba. Minden zegét- zugát nagyon bámulta, hátha csak fel tudja vinni komáját a második fuvarban. Égett a szégyentől: “Jaj, jaj, komámat elhagytam, és ha el talált patkolni, szelleme biztos majd minden éjjel be fog kopogtatni.”

– Biztos a Pap János kanyarban eshetett ki, mert Veres utcánál még hallotta, hogy “hajts, komám hajts, hajts komám hajts…” A kanyar elmaradt, de koma se élve se halva. Csődület a Veres utcánál volt, emberek, asszonyok mintha látná is, hogy poharat koccintanak. “Isten nyugtassa!” –  gondolja magában. Kalapját levette, lovak csak lépésben, azon gondolkodott, hogy néz majd a komaasszony szemébe.

Hamar ment a hír, mert komaasszony is ott volt. Csillogott a szeme. “Hogy is nézzek bele… ” Énekszó is hallatszott, de valami nem kerek, ez mintha koma hangja lenne…

– Nekem ennyi volt. Itt is van a szellem hív is engemet, ha sietek, még utol is érem.

Még egy tekintet búcsúzóul körbe, szótlanul bámul rá mindenki, utolsó útjára mindenki engedi. A szellemhang is egyre hangosabb lett, mintha azt dúdolná, hogy “áprilisnak bolondja, felmászott a toronyba, fél tizenkettő, bolond mind a kettő…”

Egy liter pálinkával most már csizmában jött ki a kapun a drága koma és nevetéstől csillogtak a szemek... Nem is fájt a lába, pedig vágtázó szekérről szökött le. Emelte a poharat és síron túli hangon mondta, hogy “hajts, be komám hajtsd be..”

U. i.: Mindezt egy Szárhegyen megtörtént eset alapján írtam, mert úgy éreztem, kár lenne feledésbe merüljön a két jó koma közti áprilisi tréfa.