Solymári Templomok Éjszakája, 2017 Posted in: Egyéb kategória
Sokszor csak koptatva használjuk a szavakat, nem is gondolunk bele jelentésükbe. Sokszor használjuk az „Egyház” szót, elsikkasztva ezernyi jelentésárnyalatát. Egyház: egy ház, ahol mindannyian egyek vagyunk Krisztusban. Nem egy magasztos intézmény, amire csak áhítattal szabad gondolni, hanem egy ház, ami az otthonunk, ahol Isten a házigazda, mi meg az ő házanépe vagyunk.
Hasonlóan pórul járt a „plébánia” szó is… Legtöbbször egy hivatalos helyként gondolunk rá, jobb esetben a vasárnapi Szentmisehallgatás vagy az egyházközségi hozzájárulás jut eszünkbe róla, pedig jelentése szerint a plébánia a nép temploma, ahová bármikor beléphet a nép egyszerű fia-lánya (azaz a „plebs”).
A Templomok Éjszakája pont ennek a „plebs”-nek, Isten házanépének a közös ünnepe. Szent, de nem a szertartások miatt, hanem azért, mert ezen az Éjszakán Krisztus szeretete gyűjt egybe. Nem messziről jött hitszónokok vagy művészek adják meg ennek a pár órának a lényegét, hanem az, hogy mi solymáriak, az egyházközség tagjai hoztuk el talentumainkat, hogy Jézus asztalához helyezve, testvéreinkkel megosztva hirdessük az örömhírt: Isten a szeretet és az otthonunk.
Csak néhány órát töltöttünk együtt, de azt hiszem, minden látogató megérezte, hogy a templom nem csak heti egy óra az életünkben, hanem egy olyan hely is, ahol jól érezhetjük magunkat, ahová örömmel megyünk el.
Rendhagyó módon, a programok már délután, fél ötkor megkezdődtek a plébánián: a legkisebbek színezhettek, a nagyobbak 3D képeslapot készíthettek Szent László életéről (ne feledjük a Szent László emlékévet!), vagy, kapcsolódva az idei Solymári Templomok Éjszakája egyik fő témájához, Solymár egyik ikonikus épületének, a Szent Anna kápolna makettjét készíthették el. Nota bene, ehhez a programhoz a felnőttek is szívesen csatlakoztak.
Fél hatkor kezdődött meg a „Próbáld ki a gitárt!” című programunk is, mert ahogy már Szent Ágoston is megmondta: „aki énekel, kétszeresen imádkozik”.
Ugyanekkor kezdődött a toronybejárás is, s tartott egészen az éjszaka végéig – talán ez minden évben a legnépszerűbb programunk. Furcsa belegondolni: a templomtorony a legmesszebbről látszódik minden faluban, mégis alig-alig lehet meglátogatni. Pedig, aki felfelé lépdel a lépcsőn, egy külön misztériumot érez meg, mintegy közelebb kerülhet Istenhez, szent magasságból láthatja köznapi életét.
Természetesen a Szentmise alatt szüneteltek a programok, de fél nyolckor megkezdődtek az éjszakai programok is: cserkészek beszámolója az izlandi MOOT cserkésztalálkozóról; képekkel mutatták be e távoli sziget szépségeit és a találkozó érdekességeit. Magyarországról csak néhány cserkész jutott ki a MOOT-ra, s közülük kettő solymári volt.
Boldogságbolt: kinek mi a boldogság és hajlandó-e kifizetni annak árát? Vagy igaza van az öreg örmény boltosnak és ma már csak a boldogságtalanságra van kereslet? Vagy az élet egy végtelen várakozás, mert aki szeret az kikerül az időből és az Aranybarlangban várakozik?
A választ a Solymári advent c. vers adta meg: Krisztus szeretete minden kérdésünkre-kétségünkre válasz.
Mint már említettem, az egyik idei témánk a solymári kápolnák voltak: a következő előadás a solymári kápolnákról szólt.
Volt még sok minden: imakosár, kvízjáték a templomról, orgonajáték.
És, ami nélkül semmi értelme sem lett volna a Templomok Éjszakájának, ami nélkül csak üres szócséplés lett volna: Szentségimádással fejeztük be ezt az éjszakát
Taizéi énekekkel dícsértük a köztünk lévő Krisztust – készülve az Eucharisztikus Világkongresszusra
Most az illem szerint fel kellene sorolnom mindenkit, aki közreműködött ennek az éjszakának a sikerében, de ezt mellőzöm; nem azért, mert a szervezők, segítők és közreműködők listája egy külön oldalt megtöltene, sokkal inkább azért, mert senki sem önmagáért, hanem Istenért és az Ő házasnépének szeretetéért dolgozott.
Adassék nagyobb dicsőség Istennek!
Tavaly ilyen volt a Templomok Éjszakája