Kazinczy Ferenc halálának évfordulójára Posted in: Egyéb kategória

Idén, a családi nyaralásunkon a Zemplénbe mentünk, s már tisztességből, ha nem is más indíttatásból felkerestük Széphalmot, Kazinczy egykori birtokát. Séta a kertben, tisztelgés a mauzóleum előtt, népszavazás, hogy bemenjünk-e a Magyar Nyelv Múzeumába… Bár egy családi nyaralás során a fiatalság elsősorban nem erre vágyódik, de ha már itt vagyunk, egy fél órát érdemes erre szánnunk. Bementünk és másfél óra után alig lehetett összeszedni a társaságot. Ódon kiállításra, tablókra számítottunk, erre hihetetlenül izgalmas interaktív kiállítást találtunk, ahol a nyelvi játékoktól kezdve a magyar és kínai népzene összehasonlításáig minden megtalálható. Esztétikus, tartalmas, izgalmas, ahová szerintem mindenkinek el kell látogatnia, aki csak arra jár.

Talán a sors keze, hogy nem sokkal Kazinczy halálának évfordulója előtt jártunk ott. A nyelvújító zseni lakóhelyén fel kellett tennem magamnak a kérdést: mit jelent nekem a magyar nyelv? A legtöbben bele sem gondolnak, hogy nyelvünk szókincse, törvényei mennyire meghatározzák gondolkodásunkat. Talán nehézsége, összetettsége tesz minket alkalmassá a bonyolult gondolatmenetekre, talán ebben (is) rejlik a magyar Nobel-díjasok nagy számának titka.

A vers, ami ebből a gondolatmenetből született:

Gyűlölt nyelv és szavak (Zempléni utakon 7. – Széphalom)

Kazinczy, állok birtokodon,
s a nyelven gondolkodom,
mit szellemed formált, újított.

Olyan volt kezedben,
mint aranyműves kezében durva érc,
a nemes anyagból új kincs született.

Mit éreztél, új törvényt adván a nyelvnek?
Gyűlölted, mint szobrász a márványt,
melyet, ha vés, saját húsába tép?

Gyűlölted úgy a szavakat és nyelvet,
mint én, mikor verset írok benne?

Agyamban dörömböl egy dallam,
némítani nem tudom, míg meg nem írom,
formálom a szavakat, s ők is engem,
mint vad nő, isteni szerető,
ki harapja húsom a szenvedélyben,
kínnal lesz teljes az öröm,
míg nem lesz teljes a cél, az alkotás.

Te formáltad a nyelvet,
mely egyszerre szolgám és zsarnokom,
a nyelvet, mely nélkül nem lennék önmagam.

És nézem arcképed:
csendes mosoly arcodon.

Törvényed tirannusom,
de én lázadok.