A nagycsaládosok számára ünnepi év kezdődik – interjú Kardosné Gyurkó Katalinnal, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökével Posted in: Egyéb kategória

Magyarország egyik legnagyobb civil szervezetének, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökével, Kardosné Gyurkó Katalinnal beszélgettünk aktuális programokról, jövőbeni tervekről, karitatív tevékenységről és példaképekről annak apropóján, hogy a szervezet jövő évben lesz harminc éves. A nagycsaládok érdekképviseletét országosan is ellátó szervezet vezetője fontosnak tartja, hogy türelemmel, kellő hittel és nyitottsággal terjesszük a nagycsaládos életforma kultúráját, illetve minden abból eredő esetleges “hátrányt”, vagy nehézséget közösen oldjunk meg, hisz a nagycsaládosok kiemelkedően nagy felelősséget vállalnak országunk jövőjéért. 

(Az interjút Nagy Ervin, a PolgárPortál kiadója készítette.)

N.E.: Engedje meg, hogy először a legutóbbi programjukról kérdezzem. November 25-én nemzetközi díjakat adott át a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE). A nemzetközi szakmai kitüntetést mikor és milyen célból alapították?

Gy.K.: Egyesületünk már hosszabb ideje vesz részt különféle nemzetközi családszervezeti fórumokon, eseményeken, képviseljük hazánkat és a család köré szerveződő gondolatvilágot, van nemzetközi munkacsoportunk, s annak vezetője Joó Kinga is rendkívül szerteágazó és aktív munkát végez e területen, amely a világban, Európában zajló folyamatok tükrében egyre nagyobb hangsúllyal bír számunkra is. Ily módon nagyon sok kiváló szervezetet és szakembert ismertünk meg, akiktől sok hasznos dolgot tanultunk és hasznosítottunk. Arra gondoltunk, hogy érdemes egy díj formájában is elismerni azokat, akik a családok, a nagycsaládok, vagy éppen a NOE érdekében értek el, tettek valami elismerésre méltó dolgot. Épp ezért azok a szakemberek részesülnek ebben a díjban, akik az Egyesületünkért vagy a családokért sok éves kiemelkedő, rendkívüli és áldozatos munkát végeznek. Ahogy más területen, úgy ebben sem tétlenkedtünk: gondos előkészítést követően november 2-án döntött az elnökség a díj létrehozásáról és egyben a díjazottak személyéről is. Ez évben Leonids Mucenieks Lettországból és Ignacio Socias, Spanyolországból kapta a díjat. A díj minden évben erősen korlátozott számban kerül kiadásra, ezzel is igyekszünk annak súlyt és tekintélyt adni, hiszen minden elismerés értékét a díjazottak személye adja. Ezért is volt fontos számunkra, hogy Novák Katalin államtitkár asszony megtisztelte jelenlétével és köszöntőjével az eseményt.

N.E.: A NOE tagja az Európai Nagycsaládos Szövetségnek (ELFAC), amely nemzetközi szervezet minden évben átadja „Az Év családja Európában” díjat. Az ünnepélyes átadásra ezúttal a Nemzetközi NOE díjjal közös ünnepség keretében került sor, ugyanis a nemzetközi elismerésben most egy magyar nagycsalád, a Mosonmagyaróváron élő 11 gyermekes Papp családnak részesült. Kik ők? A magánszféra védelmét tiszteletben tartva mit lehet róluk tudni?

Gy.K.: A család tagjai: a szülők Dorottya es György, a gyerekek Zsombor Mátyás, Imola Sára, Magdolna Réka, Ágoston Lőrinc, Julianna Virág, Zsuzsanna Flóra, Vince Levente, Anna Rózsa, Dénes András, Luca Viola és Katinka Lilla.

A Papp család anélkül is hat a környezetére, hogy tudnának róla. Nehéz feladatok, problémák esetén a gyerekek osztálytársainak a szülei vagy a nagycsaládos egyesületekben a szülők sokszor úgy érzik, megszűntek a gondjaik, ha a népes Papp családra gondolnak. Hatásukra több családban is született újabb gyermek – a szülők úgy döntöttek, ha Pappék a tizenegy gyerekkel ilyen harmóniában tudnak élni, akkor ők is vállalhatnak még egy kisbabát. Életmódjukkal tudatosan hangsúlyozzák a nagycsalád szépségét és egyre szaporodó örömeit. Minden olyan meghívást (riportra, újságcikkre, előadásokra) elfogadnak, ahol más felfogású, más érdekeket követő embereknek elmondhatják: mélyen hisznek abban, hogy a tizenegy gyermek isteni ajándék, minden áldás forrása. A szülők számos, család témájú előadást hallgattak végig és sokat olvastak a témában, és talán ezek nyomán is csodálatos családi életet építettek ki, amelynek minden pillanatát tudatosan élik meg. Böjte Csabától megtanulták: a gyereket úgy kell kibontakoztatni, ahogy egy ajándékot kibontani. A szülők fontosnak tartják, hogy a gyerekek ne csak a kötelezettségüket teljesítsék az iskolában, hanem azt is, hogy vegyenek részt tanulmányi versenyeken, népdal-éneklésben, népi táncban, zenéljenek, sportoljanak, járjanak hittanra. Az olvasás központi kérdés családjukban. Törődnek vele, hogy a művészeteken át ráirányítsák a gyerekek szemét a színpompás nagyvilágra. Van idejük színházba, moziba, hangversenyre, fesztiválokra menni. A gyerekek a háztartási és a ház körüli munkákból is kiveszik részüket, így megtanulják: „Ki mint vet, úgy arat”. A szülők fontosnak tartják azt is, hogy a testvérek törődjenek egymással, de azt is megtanítják nekik, hogy nem csak kötelességeik, hanem jogaik is vannak, és az iskolában vagy másutt ki is kell állniuk társaik jogaiért is.

N.E.: A NOE ezek szerint komoly nemzetközi partnerekkel működik együtt a nagycsaládosok érdekképviselete és segítése terén. Hogy és miképp tudják hasznosítani a kapcsolataikat az egyébként nagyon fontos kitüntetések, ezáltal példaképek állításán túl?

Gy.K.: Nagyon fontos mindjárt az elején tisztázni, hogy a nemzetközi szerepvállalás egyáltalán nem öncélú dolog. Nemcsak azért, mert a NOE európai viszonylatban is az egyik legreprezentatívabb családszervezet, de azért is, mert, ahogy az államok, úgy a gondolatok, a szellemiségek áramlásában sincsenek határok. Így – különös tekintettel a demográfiai folyamatokra, amelyek korántsem csak hazánkra jellemzően rosszak – nem csupán érdemes, de SZÜKSÉGES is részt vennünk abban a párbeszédben, amely a családok, a gyermekvállalás kérdésében földrészünkön zajlik. Bármennyire is magától értetődőnek tűnik számunkra, akik ebben élünk, akik ezt tartjuk természetesnek, hogy a család, a gyermekvállalás elsőrendű, kiemelkedő értéke az emberi életnek, ha nem erről hallanak az emberek, az új és új generációk, bizony egyoldalúvá válhat a kommunikáció. A nemzetközi partnerség azért fontos, mert egyértelművé teszi, hogy nemcsak nem vagyunk egyedül azzal, hogy a családi értékeket fontosnak tartjuk, de éppenséggel mi vagyunk többen. Meg kell tudnunk mutatni, hogy a családos, nagycsaládos életforma más országokban is természetes és működő életforma. Nemcsak mi gondoljuk azt, hogy a nagycsaláddal, a gyermekvállalással mindenki nyer, de ezt gondolják Franciaországtól a Baltikumig Európában mindenütt. És segíthetünk mi családszervezetek egymásnak abban is, hogy mutassuk: azért gondolkodunk erről ilyen sokan ugyanúgy, mert a család, a gyermekvállalás a legtermészetesebb emberi igény, amely az egyénnek – a konkrét személyeknek: a szülőknek és gyermekeknek egyaránt – mással össze nem hasonlítható, mással nem pótolható örömet szerez.

N.E.: És még egy utolsó kérdés a jelenről. November 26-án a Várkert Bazárban a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) kezdeményezésére több mint ötven civil szervezet összefogásában különböző családszervezetek kínálták saját készítésű portékáikat. A befolyt összegből a daganatos és leukémiás gyerekek gyógyulását segítő Őrzők Alapítványt támogatják. Ha jól tudom a jótékonysági rendezvényen tevékenyen részt vett a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is…

Gy.K.: A NOE nemcsak részt vesz, de kezdeményezi is a családszervezetek összefogását. Június óta immár két alkalommal is megrendeztük a Családszervezetek Konferenciáját, amelyen 15 családszervezet vett részt. A második találkozón ismertette épp Király Nóra a vásárral kapcsolatos elképzeléseit, s így rögtön csatlakoztak rajtunk kívül is szervezetek. Mi is több vidéki és fővárosi csoportunk által saját kezűleg készített portékával vettünk részt a vásáron, s nagyon örülök, hogy így mérhető módon segíthettünk a klinikának. Egyesületünk életében a karitatív segítségnyújtás fontos és folyamatosan jelen van. November három hétvégéjén egy másik országos adománygyűjtő akcióban vettünk részt más családszervezetekkel együttműködve: Budapest mellett négy vidéki városban, összesen hét helyszínen gyűjtöttünk a kisgyermekes családok számára. A gyűjtés során közel egy tonna, tartós élelmiszer, játék, édesség gyűlt össze. De az igazi érdekessége ennek a gyűjtésnek az volt, hogy fiatalok kezdeményezték és ők is vettek benne részt. E fórumon is köszönöm nekik – valamint a nemrég alakult Ifjúsági tagozatunknak és vezetőjének Török Krisztinának – ezt a példamutató aktivitást. Bíztató, hogy a most felnövő generációk felelősségérzete ilyen gyűjtésben is megnyilvánul.

N.E.: És akkor a jövőről. Milyen fontos, hagyományos, vagy új programokkal készül az egyesület a 2017-es évben?

Gy.K.: A nagycsaládosok számára ünnepi év kezdődik, hiszen 2017-ben lesz egyesületünk 30 éves. De az ünnep mellett számtalan feladat vár még ránk: Kispályás focibajnokság Dárdai Pál fővédnökségével, a harmincadik évfordulónk előkészítése, a kedvezményrendszerünk fejlesztése, további partnerek bevonása, szépíró pályázat fiatal nagycsaládosok részére, készülődés a Házasság Világnapjára, önkéntesek köszöntése országosan, újabb találkozó a családszervezetekkel…

Mindezek csak tőmondatban, de ha egyet-egyet kiemelünk, már önmagában is óriási feladatokat jelentenek.

N.E.: A magyar kormány nemzetpolitikai stratégiájában kiemelt helyen szerepel a családpolitika. A gyermekek után járó adókedvezmények, a családosok otthonteremtésének segítése mellett nagy hangsúlyt kap egyfajta trend kialakítása is. Csúnyán szólva, divattá kívánják tenni az anyaságot, az apaságot és úgy általában a családi életet. A környezetemben élő “harmincasok” közül sokan mégsem gondolkodnak nagycsaládban, legfeljebb egy gyermeket terveznek. Mit tehet egy civilszervezet azért, hogy “trendi” legyen ismét szülőnek lenni?

Gy.K.: A legfontosabb, hogy ne akarjunk siettetni, noszogatni senkit, a türelmetlen hozzáállás nem csupán elriaszthat másokat, de nem is ’illik” hozzánk, a saját családunkban is – amennyire ez lehetséges – türelemmel fordulunk egymáshoz, hiszen sok gyermekkel a türelem ajándéka nélkül nem is jutnánk messzire. Abból indulhatunk ki, hogy mi sem nagycsaládosként kezdtük életünket, voltunk gyermektelenek, egy vagy kétgyermekesek, s aztán vállaltuk a harmadik, negyedik, sokadik gyermeket. Azt is meg kell érteni és el kell fogadni, ha valaki egészségügyi (akárcsak félelem) okokból, vagy, mert nem érzi magát alkalmasnak, képesnek arra, hogy több gyermeket vállaljon, esetleg azért nem vállal több gyermeket, mert nem látja biztosítva a gyermek megfelelő körülmények közti felnevelését. El kell fogadnunk, hiszen ezek általában, – bár nem minden esetben – felelősségteljes, felnőtt emberek döntései. És biztosak lehetünk benne, hogy senki nem hoz meg könnyen egy ilyen döntést, mert minden emberben ott bújik a szülő, az anya, az apa. Amit viszont meg kell tennünk az az, hogy saját, hiteles példánkkal mutassuk meg minél többeknek, hogy mivel is jár a nagycsaládos életforma. Magyarországon már nagyon hosszú ideje „trend” a kevés gyermek, így sokak számára nincs személyesen megismert példa. A példák fontosságát jelzi, hogy a NOE-s gyermekek maguk is sokkal nagyobb arányban és számban válnak nagycsaládossá, mint azok, akik testvér nélkül, vagy egy testvérrel nőttek fel. Rendezvényeink ezért nyitottak, sőt már pályázatainkat is „megnyitottuk”. épp most december hirdettük meg a „Nagycsaládos lettem!” című irodalmi pályázatunkat, ahol arra kérjük a pályázókat, hogy írják meg, miként is váltak nagycsaládossá, milyen dilemmák, milyen válaszok alakították ezt a döntésüket. A zsűribe olyan neves személyiségeket kértünk fel, mint Schäffer Erzsébet, Süveges Gergő és Ugron Zsolna. Január 15-ig várjuk az írásokat, a pályázatról bővebben a noe.hu oldalon lehet tájékozódni.

A másik elengedhetetlen feladatunk az, hogy szakértői és véleményezői lehetőségeinket maximálisan kihasználva, a családbarát ország megteremtésén dolgozzunk. Ez nem csak egy szlogen, fontosságát az adja, hogy a családalapítás egyik alapfeltétele a kiszámítható, tervezhető, az esetleges hátrányokat kompenzáló esélyteremtő gazdasági, politikai „környezet”. Ennek meglétében lehet olyan jövőre mutató, életre szóló elköteleződést vállalni, mint amilyen egy új élet, a gyermek vállalása. Szerencsére a kormány családpolitikája, akár az adózás, akár az otthonteremtés szempontjából erősíti és építi ezt.

A harmadik – talán az előző kettőből is következő – feladatunk: válaszok megfogalmazása olyan kérdésekben, amik a fiatalokat, a gyermekvállalás előtt állókat foglalkoztatják. Bizony a lehető legnagyobb mértékben át kell lépnünk a küszöböt, s érthető szavakkal felvértezve le kell ülnünk az asztalhoz. Ehhez a Médiára és minden kommunikációs felületre szükségünk van. Manapság, amikor az interneten, újságokban kontrollálatlanul olvashatunk véleményeket, tanácsokat, szükséges, hogy legyenek hiteles „támpontok”. Ifjúsági Tagozatunk épp ezen a téren szeretne továbbfejlődni, ahogy az egyesület egésze is. A kormány ebbéli kezdeményezésit csak támogatni tudjuk.

Egyszóval, ha „bennünk a létra”, hát minden alkalommal külön-külön használnunk kell tudni.

N.E.: Végül pedig engedjen meg egy személyes kérdést, ha lehet… Ötgyermekes anyaként hogy tudja összeegyeztetni a családi és közéleti tevékenységet? Mivel nekem is három gyermekem van, így tudom, látom, hogy egy édesanyának ez gyakorlatilag 24 órás szolgálatot jelent. Öt gyermeknél pedig…

Gy.K.: Nagyon sokszor nem könnyű egyensúlyt tartani a család és az önként vállalt feladatok között, de nem panaszkodhatom. Hálás vagyok a férjemnek, a gyermekeimnek. Remek csapat áll mellettem, akik segítik a munkámat: az elnökség, a titkárság, a helyi vezetők és a Kormány részéről is megvan a nyitottság az együttműködésre. A mindennapok teljessé tételéhez pedig áldásért fohászkodom.

Boldog Karácsonyt!