Álom, álom / Irodalmi 3. Posted in: Egyéb kategória

Álom, álom / 2017.04.09.

…

Utálom a lila színes ceruzákat. Sosem iszom pezsgőt. És a lila szín/bólumokat. Püspökök, miegyéb. Bólum. Az értelmetlen térnyerése. Van Isten? Na meg a bűnbánat. Három, vagy négyéves koromban az óvodából hazavittem egy lila színes ceruzát, a mamuszomba rejtettem, ha jól emlékszem nagyon ügyesen oldottam meg, senki sem vette észre. Csak bort. És az anyám. Csak az anyám, otthon. Mert otthon nem volt titok, az anyám és én. Külön kategória, nem titkolóztunk, azóta sem, így működik a rendszer. Ettől működik a rendszer. Isten, istenhit, illúziótörmelékek. A lila színtől meg csak a rázkódás jön, hidegrázás, eredendő rühellet. T-re gondolok, vajon mit csinál most, vajon ha tudná, én mit csinálok, megbocsátaná a csalást? Nem csalok. Nincs Isten. De van. Másnap együtt vittük vissza, az óvónő kezébe kellett adnom a lila ceruzát, de ezt már nem együtt csináltuk. Csak én. Vállalj felelősséget, légy ember! Drágám, néha téved az ember. Ne tévedj!

„Annyira isten vagy bennem, hogy amikor látlak, lekopnak létezésemről a ragok… Örökre nyitva a szám; egyetlen boldog üvöltés vagyok.”

És T egyszer majd megmutatja a parti várost, talán fagyit nyalok a szájára, szerelmes vagyok belé, igen, szerelmes. Igen szerelmes. Álmodom, bár ez szinte mellékes. Nagyjából mindegy. Hogy van-e Isten, vagy nincs, mert olyan, mintha nem volna. De van. Nagyjából.