Hatvan év után hazatér Mezőhegyesre a gidrán ménes Posted in: Egyéb kategória

Hatvan év hányattatás után minden bizonnyal végre végleg visszatérhet a gidrán ménes Mezőhegyesre. A fajtával a XX. század történelme igencsak mostohán bánt: még 1957-ben egy akkori kormányrendelet értelmében Mezőhegyesről elhelyezték a törzsállományt Dalmandra, majd onnan Szántópusztára. Később Marócpusztára telepítették a törzsállományt.

2009-ben a ménest a Szilvásváradi Ménesgazdaság gondozásába adták, de az állatokat nem költöztették a Bükk-fennsíkra. 2016-ban az Országgyűlés törvényben rendelkezett a mezőhegyesi lófajták méneseinek újbóli fölállításáról szülőföldjükön. Ennek eredményeképpen a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság marócpusztai ménesének jelentős része Mezőhegyesre került a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság telepére.

De csak azon kancacsaládok, törzskancák, évjárati csikók és fedezőmének kerültek Mezőhegyesre, melyek alapító kancái egykor a mezőhegyesi ménesben éltek. Az úgynevezett borodi kancacsaládok, melyek a fajta regenerálása során használt népies kancákra vezethetők vissza, továbbra is Marócpusztán maradtak.

A gidrán ménes Mezőhegyesre való visszaköltöztetése jelentős lépés, hiszen ez is bizonyítéka annak, hogy a ménesbirtok visszanyeri az őt megillető helyet a lótenyésztés világában. Mezőhegyes nevéhez köthető a nóniusz, a gidrán és a furioso north star kitenyésztése, valamint egyik bölcsője volt a lipicainak, alapanyagot adott a shagya arab fajtához, és itt gyökerezik a magyar sportló fajta is.

A gidrán intelligens, atletikus, gyors és szívós lófajta, jellemző rá a tenyésztése során kialakult nyugodt vérmérséklet. A szakirodalom szerint acélos szervezetű, középnehéz hátas és hámos típusú elegáns, szikár megjelenésű, megbízható sport és hobbi célokra alkalmas ló.

A cikk Novotni Péter, a Kistermelők Lapjában megjelenő írása alapján készült.