Kettőnull Posted in: Egyéb kategória

Feledjünk el minden mocskot, feledjük el a bartusokat/dánieleket/indexet/farkasházykat és egyebeket, mindenkit, aki azon a csodálatos estén bele taposott a lelkünkbe!

Ne hagyjuk, hogy „mint a guano, keményen, vastagon” ránk telepedjen, ránk száradjon a sanda magyar gyűlöletük, nemzetellenességük, hazátlanságuk, hideg cinizmusuk, savanyú kedvetlenségük, lábszagos filozofálgatásuk, hogy miért is nem kell örüli, fürödni egy nagy nemzeti összeborulásban, sírva énekelni a Himnuszt és mennybe menni a boldogságtól…végre!!!

Végre átszakadt a gát… és áradt a szeretet, büszkeség, a boldogság-szökőár, keblére ölelte magát az ország, tizenötmillió magyar… „és történjék bármi, míg élünk, s meghalunk…”

S ha valaki még mindig nem tudja, nem érti, nem érzi, mit éltünk át aznap este, csak nézze meg ezt a fotót, rajta Nagy Ádámot! Ez a fiú épp a Mennybe megy… csukott szemmel, az önfeledt, átszellemült mosollyal, kitárt kezekkel, de nem diadalittasan, inkább gyengéd tárulkozással, a boldogságtól szinte elgyengülten, száll, repül valahova, ahol Valakinek akkor bizonyára megköszönte…

Így. Valahogy így támolygott szédült boldogságban aznap este sok százezer magyar…

Holnap lesz a második meccs. Részemről teljesen mindegy, mi fog következni. Ez a győzelem, ez a 2:0, ez az elementáris boldogság örökké az enyém – a mienk marad.

Isten megáldja ezért ezeket a fiúkat, Isten éltesse sokáig a ma 21 éves Nagy Ádámot!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!