Lullázás 21.: Ahol érdemes megállni útközben: Trianon Múzeum (Várpalota) Posted in: Egyéb kategória

Lullázás… Furcsa, nem létező magyar szó, mégis használom. Az utóbbi években vissza-vissza értünk ebbe a kis Somogy megyei faluba, hogy innen kiindulva fedezzük fel a Balaton közeli érdekes helyeket. Mert a Balaton nem csak a vízpartról és a lángosról, nemcsak a vízparti sütkérezésről szól, hanem ezeknek az alig, vagy kevésbé ismert helyeknek a felkereséséről is, a lélek és a szellem töltekezéséről. Így, ha azt mondom, „lullázás”, valami ilyesmit értek alatta: megszállni egy szép faluban, aminek lelke és meséje van, s egyensúlyt teremteni a test, a lélek és a szellem pihenése között.

Ha valaki úgy dönt, hogy a Balatonnál nyaral, érdemes egy kis időt rászánnia, s útközben egy kis kitérőt tennie Várpalota felé, s meglátogatni a Trianon Múzeumot. Trianoni emlékezés és felhőtlen nyaralás? Hogy jön ez össze? Köszönöm, jól, válaszolhatnám Micimackóval.

Emlék a Nagy Háborúból: érdemes megfigyelni, hogy Ferenc József, mint magyar király szerepel rajta

Sokan úgy vannak Trianonnal, mint a Holokauszttal: kötelességből emlékeznek rá, hiszen ezek azok a keserű történelmi események, évtizedek óta a tudatunkban élnek, éppen ezért nagyon nehéz újat és új módon mondani ezekről. Mégis, Várpalotán sikerült, hogy másképpen beszéljenek Trianonról.

Június 4-e környékén tele van a közösségi média Trianonnal (vagy írjuk inkább kis betűvel, „trianon”- nak, hiszen beszivárgott mindennapjainkba is ez a szó), mindenki fejből tudja, hogy az ország területének, lakosságának, természeti erőforrásainak hány százalékát veszítette el, talán hozzáteszik, hogy „ez minden nyomorúságunk okozója”, előkerülnek híres művészek és politikusok mondatai… Lehet-e még újat mondani?

A Trianon Múzeumnak ez sikerült. A kiállítás nem csak a dátummal, 1920. június 4-ével foglalkozik, hanem komoly és alapos kutatómunkával bemutatja, mi vezetett idáig, s hogyan alakította át a magyarság életét, hogyan épült be tudatunkba. Nem egyetlen kiállítást láthatunk, hanem (nem elírás!) 18-at, a legváltozatosabb témakörökben!

Erre a múzeumra nem elég a kötelező egy óra: megcsodálhatjuk Lőcse város makettjét, egy vasúti terepasztalon nyomon követhetjük a Székely Hadosztály harcait, betekinthetünk egy vagonlakás belsejébe (az ifjabbak kedvéért: az elcsatolt területekről menekültek éveken keresztül mellékvágányra állított vasúti teherkocsikban éltek), emlékszobákban ismerhetjük meg Trianon költőit és vándorát, megrendülten tekinthetjük meg a lerombolt szobrok darabkáit, szembesülhetünk azzal, hogy Trianon nem zárult le 1920-ban, utolsó hullámában a Benes-dekrétumot akarták kiiktatni a felvidéki magyarságot. A kiállítás szervezőinek figyelmét még az irredenta falvédők sem kerülték el… S ha a rengetek látnivaló kifáraszt minket, egy moziteremben a II. Bécsi Döntést követő erdélyi bevonulás képeit is megtekinthetjük.

A Trianoni megemlékezések gyakori hibája, hogy csak a fájdalomról és az áldozattudatról szólnak, azonban Várpalotán nem egydimenziós kiállítást hoztak létre, szembesít minket azzal is, amit szívesen felejtenénk: tárgyilagosan foglalkozik a vörös- és fehérterrorral, Prónay Pállal (aki egyszerre volt szereplője a fehér terrornak és a rongyos gárda harcainak, így részben neki is köszönhető, hogy Sopron visszatért Magyarországhoz). Szembesülnünk kell azzal is, hogy Trianon után voltak, akik a zsidókat és az áruló keresztényeket tették felelőssé a tragédiáért, s hogy voltak szászok, aki Erdélyben a bevonuló honvédeket náci karlendítéssel fogadták…

Nagy a kísértés, hogy azzal zárjam soraimat, hogy ezt a kiállítást minden magyarnak meg kell néznie, azonban a Trianon Múzeum sokkal több ennél: egy érdekes kiállítás, amit nem csak kötelességből érdemes megnézni.

Bővebben: http://www.trianonmuzeum.hu/