Lullázás 27.: Múzeum tárgyak nélkül (Zsidó Kiválóságok Háza, Balatonfüred) Posted in: Egyéb kategória

Az Aranyember szelleme kísért Balatonfüred utcáin, úgy kering, mint a szél… Néha felkapja a múltat, néha jövőt sodor, át a régi utcákon, új házak között. Fülel Jókai háza előtt, hallgatja a Nagy Mesélő szavait, énekel Blaha Lujzával és megpróbál anzixot feladni az osztrák császárnak, hogy legyen egy kicsit apostoli magyar király is. S közben forog kicsit az árusok tarka kioszkjai között, kifekszik a vízpartra.

Mivel én csak aranytalan ember vagyok, Füreden csak egy dolgot szerettem volna megnézni: a Zsidó Kiválóságok Házát. Az újdonságok mindig is vonzottak, különösképpen, amikor egy ilyen érzékeny témához nyúlnak. Ha a magyarországi zsidóság történetéről beszélünk, óhatatlanul a Holocaust kerül szóba, ez a megkerülhetetlen viszonyítási pont, azonban a zsidó (izraelita) magyarok több, mint ezer éve élnek velünk közös hazában, nem szabad, hogy csak a vészkorszak áldozataiként emlékezzünk rájuk, hanem tudatában legyünk annak, hogy mivel gazdagították a magyarságot és az emberiséget, hogy mi magyarok is mit veszítettünk azzal a sok százezer lélekkel, akik meghaltak a népirtásban, vagy elhagyták hazánkat. Ezért tartom hiánypótlónak és egyedülállónak ezt a kiállítást.

A Zsidó Kiválóságok Háza kapcsán érdemes elgondolkozni a múzeumok evolúcióján is. Régen a múzeumok inkább csak gyűjtemények voltak, az érdekes, tanulságos és egyedülálló tárgyak gyűjteménye, majd jött Móra Ferenc és megújította a múzeumok információ átadását. Az ezredfordulón egy új irányzat jelent meg: a múzeum, ahol a tárgyak másodlagosak, elsődleges maga az élmény, a hatás, amit a látogatóban kelt, erre legjobb példa a Terror Háza. Most, a Zsidó Kiválóságok Házánál egy új típusú múzeum jelent meg: nincsenek tárgyak, csak élmények.

Az első élmény maga az épület: a felújított zsinagóga mellett (amely ma a szakralitását megőrizve közösségi térként is működik) egy modern kiállítótér található, ha nem rendezvényre érkezünk, erre felé kell vennünk az irányt. A jegyek megvásárlása után mindenki kiválaszthatja a zsidó kiválóságok közül, hogy kinek az életútját és teljesítményét szeretné megismerni. Mivel rengeteg az ismeretlen név, érdemes az előkészített csomagokból választani az előtérben található terminálokon.

A „kaland” az emeleti kiállítótérben kezdődik: sötétség, kényelmes ülőalkalmatosságok és monitorok fogadnak minket, ahol jobban megismerhetjük a kiválasztott személyiségek életét, munkásságát és a velük kapcsolatos érdekességeket, s a fiatalabbak játszhatnak is (persze nem egy 3D lövöldözős szuper játékra gondoljunk).

Egy múzeum, ahol nincsenek tárgyak, mégis leköti a fiatalokat. Persze, sokakban felmerül a kérdés, hogy ez miben több, mint ha ugyanezen információk az interneten lennének elérhetők? A válaszon sokat gondolkoztam, hiszen láttam, hogy a gyerekeimet mennyire lekötötte a múzeum (a fiam szerint ez a három legérdekesebb múzeum egyike, ahol járt)… Az egyik, amiről a mai közösségi médiás világban hajlandóak vagyunk elfeledkezni, maga a közösség: jó dolog, együtt felfedezni egy eddig ismeretlen történetet, személyt. A másik a tér: a kiállítótér kizár minden külső hatást, teljes figyelemmel tudunk a témára összpontosítani.

Az egyes személyek bemutatása pedagógiai szempontból kiváló, a száraz életrajzi adatokat kerülték, s inkább olyan izgalmas kérdésekre összpontosítottak, mint például, hogy a Csillagok háborúja melyik szereplőjét mintázták Einsteinről, melyik volt az a tudós, aki a hatodik érzékének köszönhetően sorozatban csúszott ki a nácik karmából, s ki volt az az egyébként zseniális elme, aki a két háború között a magyarországi antiszemitizmus elől pont Németországba menekült (szerencsére nem kapott Darwin-díjat, túlélte). Ezernyi ilyen érdekes, de fontos információval lehetünk gazdagabbak, ha betérünk a Zsidó Kiválóságok Házába.

Olvasóim közül bizonyára sokan teszik fel a kérdést, hogy miért pont a zsidókról készült ilyen kiállítás és miért nem a magyarokról vagy más hazai kisebbségekről? A kérdés jogos… A Ház küldetésnyilatkozata erre így válaszol:

„Ha a gonoszság terve sikerül, ezeket a tudósokat is megölték  volna, hasonlóan azokhoz a nővéreinkhez és fivéreinkhez, akiket elpusztítottak. Ők azonban megmenekültek, és az Élet szavával válaszoltak a sötétség szavára. Gondolatokból építettek palotát, ez a palota az otthonunk. Nekik is köszönhető, hogy él az emberség és az emberiség.”

Én csak annyit tudok hozzátenni: jó lenne, ha nyílnának még újabb ilyen múzeumok – a Zsidó Kiválóságok Háza megmutatta, hogyan kell jól csinálni. S remélem, hamarosan beszámolhatok arról, hogy ellátogattam a Sváb vagy a Cigány/Roma Kiválóságok Házába is. Addig is: aki Füreden jár, okvetlenül keresse fel ezt a házat is!

Bővebben: https://www.zsidokivalosagok.hu/