Egy hegy a Csorba-tó felett,
drótkötélen szállunk felé,
mint modern elragadtatás.
A csúcsra ezernyi ember vándorol,
mintha ez lenne szent hegyünk,
egy tót-magyar Fujima.
De nekünk nem hegy az istenünk,
de tudjuk, ki felfelé megy,
egyszer Istenhez elér.
Mert minden, mi testet és lelket emel,
kiszakít a köznapi kislétből,
és tudjuk:
minden csúcson ott a kereszt.
És a kereszt összefog
eltagadott múltat és jelent,
egybe forraszt „minden népet s nemzetet”.
